Mindig nagyon várom azokat a vasárnapokat, amikor mehetek a WAMP-ra és kedvemre válogathatok a legkülönfélébb ruhák és kiegészítők között. Általában nem bírom ki és bizony meg-megfogdosom a portékákat, szeretem őket megtapintani, érezni, mennyire passzolnak hozzám. Azonban nemrég olyan ruhákat pillantottam meg, amelyeket egyszerűen nem mertem megérinteni. Inkább csak néztem az izgalmas kidolgozással életre keltett kedves anyagokat, s gyorsan zsebre tettem a mellettük heverő szórólapot. KNIFF. Ez volt ráírva. Aztán persze nem sokáig bírtam magammal, s bemerészkedtem a Tűzraktérben lévő műterembe, ahol a sok-sok egyedi ruha mellett a tervező, Bordács Andrea fogadott mosolygósan, kedvesen.

Fotó: Kőhalmi Péter

- Órákig el tudnék merülni a játékos részletekben… Milyen technikával készülnek ezek a páratlan ruhák?

- Kisszériás és egyedi ruhadarabokat készítek, ezért gyakran előfordul, hogy olyan elemeket tervezek a ruhákba, melyek csak kézzel kivitelezhetőek – vagy azért, mert géppel nem lehet odaférni hozzá, vagy mert egy kis finom kézimunkáról van szó, vagy anyagmanipulációról. Minden prototípust magam készítek el, és ha utánrendelésre kerül a sor, gyakran akkor is én ülök a gép elé.

- Hogyan kell elképzelni a munkafolyamatot? Melyek az első lépések? És mennyi ideig készül egy-egy darab?

- Azt hiszem, nem a klasszikus értelemben tervezek. Nem a tervek után indulok anyagokat keresni. Általában van egy anyag, amibe beleszeretek, s még ha akarnám, se tudnék ilyenkor nem abban gondolkozni, azzal ismerkedni. Ilyenkor eldől: az a bizonyos anyag fogja képezni a kollekció vázát, az abban rejlő formai és hangulati lehetőségek adják majd meg a kiindulási alapot a játékhoz. A szabásmintáim mindig nagyon egyszerű, ismétlődő geometrikus elemekből állnak, s a legeslegfontosabb, hogy bármit is csinálok: ne hozzak létre deficitet. Maradék nélkül dolgozom. Nem tudom összeegyeztetni az énképemmel a luxus-szemetelés fogalmát. Miután kiszabtam és levarrtam az alapokat, onnan következik a csípésekkel, hajtásokkal, manipulációkkal, ráncokkal, apró fortélyokkal való játék, amely során kialakul a kívánt, eltervezett sziluett, de a folyamat közben is alakul, formálódik a kiindulási terv. A kivitelezési idő mindig változó, valamikor elég, ha nekiállok és megvan pár óra alatt, de megesik, hogy napra nap előveszem, forgatom, de csak nem az igazi. Végül kis pihentetés után úgyis megszületik a megoldás.

- Hol sajátítottad el a szakma rejtelmeit?

-  Igazából semmilyen intézmény nem áll mögöttem. Minden, amit tanultam az vagy családi hozadék,  – ugyanis női ágon sok felmenőig tradíciója van a szabás-varrásnak -  vagy autodidakta módon összecsipegetett tudás. Azt hiszem, hogy amit én csinálok (nevezhetjük iparművészetnek, divatnak, vagy egyszerűen alkotásnak), ahhoz nincsen szükség bizonyítványra egy iskolától: a portfóliód a bizonyíték mindarra, amit tudsz. Ami viszont elengedhetetlen: nyitottság, szorgalom, tudásvágy, minél nagyobb rálátás a világra, kultúrák felfedezése, megismerése, utazás, nagy találkozások, vagy épp jelentéktelennek tűnőek, és egy békés tér, ahol mindezeket átgondolja az ember és papírra vetheti az ötleteit.

Fotó: Kőhalmi Péter

- Milyen színeket használsz a legszívesebben?

- Sokáig azt hittem, hogy a fekete, a fehér, a szürke, a föld színei, és a halvány pasztellek azok, ami a leginkább közel állnak hozzám, de később ráeszméltem: valóban egy ilyen korszakot élek ugyan, de nem is tehetek mást, hiszen a magyarországi anyagkínálat csak csekély esélyt ad arra, hogy egyben legyen a minőség és a színválaszték. Ugyanis kerülöm a kevert anyagokat, imádom a tiszta pamutot, a tiszta gyapjút, és csak nagy nehezem kötök kompromisszumot és dolgozom műszálat is tartalmazó alapanyagokból. Bár itthon gyakran megtalálom a minőséget, de a színkínálat ezekből igencsak gyér. Kedvenc színről pedig tényleg nehéz beszélni: nem színben, hanem anyagban gondolkozom szinte mindig. Anyag, ami több érzékünkre hat. Ha minden érzékemet megsimogatja, beleszeretek.

- Ahogy nézegetem ezeket a különös darabokat, sok-sok minden eszembe jut. De milyen gondolatok előzik meg a ruhákat? Mi inspirál Téged?

- Rengeteg fórumról lehet tájékozódni – hol mi történik, ki milyen kollekciókat hozott ki – az ember figyeli, merre tendálnak a kedvenc tervezői, vagy épp a nem annyira kedvesek. Folyamatos tapasztalatgyűjtésben élek, szeretnék minél többfelé megfordulni, ugyanakkor nagyon fontos nekem ez a város, az itt élők, s főleg azok az emberek, az a korosztály és réteg, akikben ott a lehetőség arra, hogy Budapestet élhetőbb, rengeteg adottságát és lehetőségét megragadni tudó várossá váljon. Az ötletek sosem egy bizonyos típusú inspiráció következményei. Az impulzusok (hangulatok, formák, illatok, ízek, utcák) folyamatosan rakódnak le, keverednek, vegyülnek, vagy épp kioltják egymást, és ebből az elegyből születnek a tervfoszlányok, amiket onnantól átemelek a tudatosan kezelendő szférába. Ott kezdődik a tervezés.

- Hol lehet megvásárolni ezeket a csodákat?

- Ténylegesen ruhákkal egy éve foglalkozom úgy, hogy eladásra készítek darabokat. Kezdetben a legegyszerűbb formája annak, hogy megmutassam a ruháimat, az a WAMP és hasonló vásárokon való részvétel volt, aztán februártól lett műtermem is két másik tervezővel a Tűzraktérben, ami showroomként is megállja a helyét, és időpont egyeztetés után ide várom  a megrendelőimet. Most pedig annál a lépcsőfoknál tartok, hogy design boltokba kezdtem kiadni a munkáimat – ezáltal sokak számára elérhetővé válik, s egyszerűbb hozzájutni. Most kerültek ki portékáim Szép Szidónia showroomjába Szentendrére a Salon de Bohéme-be. Ami pedig következik, az egy saját bolt, de nem akárhogyan.

- Kollekciódat nézve elgondolkodtam… vajon milyen emberek vásárolnak Tőled? Milyen korosztály?

- 2o és 45 közötti nők a leggyakoribb vásárlóim. Vagy azért találnak meg, mert érzékenyek a finomságokra, és egy-egy részlet egy ruhán megkapja őket, és nem tudnak elszabadulni, vagy valamelyik furfangosabb megoldás tetszik meg nekik. A bemutatókon résztvevő modellek is gyakran megkeresnek és vásárolnak. S van olyan, amikor önmagát találja meg valaki egy ruhadarabban, vagy az aznapi hangulatát. Na, az a legjobb.

- Most éppen min dolgozol? S mik a jövőbeni terveid?

- Nyáron volt két bemutatóm is, az elsőn az aktuális 2o1o-es nyári kollekciót mutattuk be, a második viszont a 2o11-es tavaszi-nyári és őszi-téli kollekciók ízelítője volt. Tehát van bőven mit folytatni, ki kell bontani a már megkezdett ötleteket, és az új szálakat is hozzá kell fésülgetni a megkezdett tervköteghez, és novemberre tervezek egy divatbemutatót a Fogasházba a végleges 2o11-es tavaszi-nyári kollekció számára. Továbbá pályázni szeretnék külföldre, ahol bepillantanék más tervezők  munkafolyamataiba. Végül pedig a már említett bolt továbbálmodása és kialakítása a cél.

Fotó: Horváth Anikó, Kőhalmi Péter

kniffff.blogspot.com

kknniiff@gmail.com