Színes személyiség, zene és otthon – Harcsa Veronikánál jártunk

Erdőszéli mesebeli utcán, csilingelő madárfüttyszó kíséretében sétáltam Harcsa Veronika otthona felé. A kellemes légkör az ajtót átlépve sem illant tova, hiszen a falak között is füleknek kedves hang és szemet simogató színek fontak körbe.

[question]Mit jelent számodra a stílus? Hogyan jellemeznéd saját stílusodat?[/question]

[answer]Az életem sok területén játszik fontos szerepet a stílusokkal való kísérletezés, játék. Számomra nem az a legfontosabb, hogy valami milyen stílusba sorolható, sokkal inkább az, hogy mennyire stílusos, vagyis kifinomult, tartalmas, mennyire hordoz összhangot. Elég nyitottnak érzem magam, a stílusomat pedig eklektikusnak látom, akár zenéről, akár színpadi megjelenésről van szó. Szeretek kísérletezni, igyekszem sokszínűnek lenni.[/answer]



[question]A zenéd és a színpadi megjelenésed is légiesen könnyed. Kellemes természetesség jár körbe, olyan vagy, mint egy tündérlány. A fellépő ruháidat varratod, vagy készen vásárolod? Segít valaki a megfelelő darab kiválasztásában?[/question]

[answer]Sokat segít Németh Anikó, a Manier divattervezője. Tőle gyakran szoktam ruhákat kölcsönözni, illetve fontosabb, kényesebb alkalmakkor az adott eseményre szabott ruhát készít nekem. Egyszer például egy nyolcezres stadionban tartott németországi vallási előadásra kaptam meghívást, ahol egyrészt muszáj volt látszódnom az óriás színpadon, másrészt a rendezvény egyházi jellege miatt nem öltözhettem túl nőiesen. Anikó ezt egy kellően zárt, ám gyönyörű ívű, nagyszoknyás pasztell ruhával oldotta meg.
Magam is szeretem egyébként összeállítani a színpadi ruhám. Mindig vadászom az egyedi darabokat, főleg a külföldi útjaim során, itthon pedig a Manier mellett a Je Suis Belle, vagy Szegedi Kata ruhái közül.[/answer]

[question]Néhány napja a Bin-Jippel koncerteztél az A38 hajón, első születésnapotok alkalmából. Észrevettem, hogy egy izgalmas karkötő díszelgett a karodon. Mindig figyelsz a kiegészítőkre is?[/question]

[answer]Az a karkötő történetesen egy nyaklánc, amit többször a csuklóm köré tekertem. A múltkor meg egy karkötőt a hajamba fontam. Nagyon szeretem a kiegészítőket, akár finomak, akár extrém nagyok. Jó velük játszani.[/answer]

[question]Hogyan öltözködsz a hétköznapokon?[/question]

[answer]Hangulatemberként. Vannak farmeres-pulcsis napok, és van, hogy egy fellépőruha is kikerül a szekrényből, akkor is, ha csak próbálni megyek. A színeket nagyon szeretem, feldobódom tőlük.[/answer]

[question]A Tisza cipő 2009-ben egyedi lábbelit tervezett a számodra. Elmesélnéd ennek a történetét?[/question]

[answer]Egy akkor a Tiszának dolgozó férfi keresett meg, hogy készítenének nekem egy egyedi cipőt a fellépőruháim stílusában. Gyönyörű, tavaszi színekben pompázó selymet találtak hozzá. Inkább utcára szoktam felvenni, hiszen egy sneaker-ről van szó, de nagyon szeretem. Különös darab, mindig észreveszem, hogy megnézik az emberek.[/answer]

[question]Ruházat és smink terén is remekül állnak az élénk színek. Az otthonodra is jellemző a tarkaság? Milyen árnyalatok az uralkodóak?[/question]

[answer]Albérletben lakom, így egyelőre nem szólhatok bele például a falak színeibe, de nagyon fontosak számomra az erőteljes árnyalatok. Van a lakásban egy kanapé, aminek nem igazán tetszett az anyaga, sem az árnyalata, így letakartam egy világos pokróccal, és vettem rá tizenkét különböző mintájú, színes párnát. Fontosak a növények is, az ablakaim is csupa zöldre néznek.[/answer]

 

[question]Milyen szempontok alapján választasz albérletet?[/question]

[answer]Szeptember óta lakom egy új helyen, és most a környék volt a legfontosabb. Egy jó barátom ebben az utcában lakik, őt látogattam meg a nyáron, és annyira ámulatba ejtett a környező természet és nyugalom, hogy azonnal váltottam. Tizenöt percre lakom a Moszkva tértől, ugyanakkor egy zsákutcában, ami belefut az erdőbe. Most ezek a legfontosabbak.[/answer]

[question]A lakás mely részében szeretsz tartózkodni leginkább?[/question]

[answer]Elég napos a lakás, úgyhogy sok jó hely van benne. Most, hogy beköszöntött a tavasz, ismét az erkély a kedvencem, kiülök teázni, olvasni, vagy emailezni. Van egy kézzel készített, magyar iparművész által tervezett szőnyegem, ezen is nagyon szeretek végignyúlni.[/answer]

[question]Melyik a legkedvesebb tárgyad? Mit tudhatunk róla?[/question]

[answer]Egy locsolókanna. A 2009-es tokiói turnénkra elkísért a barátom is, és a fellépések után pár napot turistáskodtunk a nagyvárosban. Egy séta alkalmával egy tündéri tárgyakat kínáló boltban rábukkantunk egy élénk színű, ezernyi virággal borított kannára. Nagyon drága volt, de beleszerettünk, elálmodoztunk, milyen jó emlék lesz minden viráglocsoláskor. Aztán a bankkártyám valamiért blokkolódott, és nem volt nálunk elég készpénz sem, ott kellett, hogy hagyjuk. Hazatérésünk után nem sokkal volt a születésnapom. A barátom fogta magát, vett egy ikeás bádogkannát, és dekorfilccel szebbnél szebb virágmintákkal borította be, ez volt az ajándékom. Csodás emlék minden viráglocsoláskor.[/answer]

[question]A fejedben már biztos körvonalazódott, milyen is lesz majd a saját álomkuckód. Leírnád nekünk?[/question]

[answer]Élénk színeket, és sok természetes anyagot szeretnék. Egy darabig laktam egy házikóban, ahol a hálóban százéves fagerendák futottak a plafonon. Ez álmaim netovábbja.[/answer]



[question]Sokszor koncertezel külföldön is. Melyik a kedvenc városod, tered, épületed? És Budapesten?[/question]

[answer]Sok emlékezetes hely ugrik be: a selmecbányai templom, Piran főtere, Bern belvárosa, persze Tokói minden izgalmas zegzuga, Tel-Aviv, a párizsi Pompidou Központ, Wroclaw főtere, és minél tovább gondolkodom, annál inkább rádöbbenek, milyen szerencsés vagyok, hogy ilyen sok csodás helyen énekelhettem már. Az itthoni kedvenceim: Pannonhalma, Villány, Szeged, Pécs, és ha eltekintek a koncerthelyszínektől, akkor a Börzsöny, a Pilis. Budapesten még több a kedvenc, van, hogy céltalan sétákra indulunk a XIII., V. vagy az I. kerületben, hogy bekukkantsunk érdekes kapualjakon, felfedezve a lakóházak egyedi szépségét.[/answer]

[question]Japánba Vancsó Zoltán fotográfus is elkísért (akiről épp nemrég írtunk a blogra – szerk.). Milyen vele dolgozni?[/question]

[answer]Zoli nagyon jó barátom, óriási empátiával rendelkezik, így könnyű vele dolgozni. Nem instruál sokat, hiszen nem a beállított képek, hanem az elkapott pillanatok híve. A japán turnénkat végigfotózta, amiből született egy vetítéses koncert a Katona József színház[/answer]ban.

[question]Sok-sok csodás kép készült Rólad, alig tudtam kiválasztani a kedvencemet. A választásom végül arra esett, melyen egy ablakban ülsz. Nagyon kedvelem továbbá a Bin-Jipes kanapés képet is. Hol és hogyan születtek ezek a fotók?[/question]

 

[answer]Az ablakos fotót Vancsó Zoli készítette. Tokió egyik szállodájának alagsorában menő jazzklub működik, itt léptünk fel, amikor is öltözőül egy hotelszobát kaptam a tizenvalahanyadik emeleten. A kilátás nem volt mindennapi, így gyorsan felhívtam Zolit, hogy megörökítse a pillanatot.

A Bin-Jip sajtófotót Glódi Balázs készítette egy loft stúdióban. A zenekarunk neve üres házakat jelent, melyeket az azonos című filmben belaknak az oda belopakodó lelkek. Ez köszön vissza a képen.[/answer]

 

[question]Van kedvenc fotód? Miért volt Rád nagy hatással?[/question]

[answer]Nagyon szeretem például Zoli egyik nemrég készült sorozatát. A folyton bemozduló kamera azt juttatja eszembe, ahogy átrohanunk a napjainkon, futtunkban homályos képet kapva csak a környezetünkről. A videó végén olvasható idézet pont a lét ellentétes lehetőségeit emeli ki.[/answer]

[question]Édesanyád a Magyar Nemzeti Filmarchívumban dolgozik, francia filmekkel foglalkozik. Otthon is sokat mesélt a filmekről? Ha francia, akkor szereted a Truffaut filmeket?[/question]

[answer]Igen, de ami még izgalmasabb, hogy fordítani is szokott filmeket, amibe gimnazistaként én is besegítettem. Együtt fordítottuk például az Amélie csodálatos életét. Jó lenne, ha ma is lenne időm ilyesmire, isteni volt napokat tölteni egy-egy filmmel. A francia kultúra csodálata otthon a levegőben volt, legyen szó Truffaut-ról, vagy Jeunet-ről.[/answer]

[question]Ki a kedvenc rendeződ? Milyen filmet láttál utoljára?[/question]

[answer]A Bin-Jip zenekar nem véletlenül kapta nevét Kim Ki-duk filmjéről, hiszen abban az időben nagy hatással volt ránk az alkotás. További kedvenceim Wes Anderson és a Coen testvérek, az ő filmjeiket akárhányszor meg tudnám nézni. Legutóbb a Gru című rajzfilmet láttam egy hétéves kisfiúval – nem tudom, melyikünk szórakozott jobban.[/answer]

[question]És a favorit filmzenéd?[/question]

[answer]Remek filmzenék vannak! Elsőre nyilván a Tarantino filmek ugranak be, de például pont a Gru zenéje is isteni. Pharrell Williams írta.[/answer]

[question]A Bin-Jip Enter című dalához készült klip igazán egyedi. Emlékszem, mikor először láttam, minimum tízszer megnéztem egymás után! A videó teljes egészében a rendező – Pater Sparrow, aki 1 című nagyjátékfilmjéért 2009-ben elnyerte a legjobb látványért járó díjat a 40. Magyar Filmszemlén – ötlete volt, vagy az alapgondolat már megszületett a fejetekben?[/question]

[answer]Pater Sparrow ötlete volt a klip, ő válogatta a rézkarcokat és illusztrációkat a terek berendezéséhez, illetve ő írta a storyboard-ot is. Egy jó klip hozzáad egy új dimenziót a dalhoz. Ilyen egyszerű, és ilyen bonyolult.[/answer]

[question]Mindemellett a színház is helyet kap az életedben. Milyen színházhoz köthető munkáid voltak?[/question]

[answer]Kortárs tánc előadásokon működtem közre az Off Társulattal és a Tünet Együttessel. A Centrál Színházban Shakespeare: A velencei kalmárjához írtam zenét, amit élőben játszottunk a Puskás Tamás rendezte darabban.[/answer]

[question]Az aktuális színházi kínálatból melyik darab keltette fel az érdeklődésedet, melyiket fogod megnézni?[/question]

 

[answer]Legközelebb a MU-ba megyek Bodó Viktor Cseresznyéskertjére. Legutóbb Az óra, amikor semmit sem tudtunk egymásról című rendezését láttam, zseniális volt, kíváncsi vagyok, hogyan bánik egy klasszikusabb művel.

Májusban, a Quartetem negyedik lemezének bemutatóján Kulka János lesz a vendégünk, így most az ő darabjait is igyekszem sorra megnézni.[/answer]





[question]Milyen albumot hallgatsz mostanság „ronggyá”?[/question]

[answer]Peter Gabriel: Scratch My Back, Radiohead: The King Of Limbs[/answer]

[question]Hallgatóként milyen koncerten jártál utoljára?[/question]

[answer]Brian Blade: Mama Rosa a MűPában. Nagyon tetszett. Nem történt semmi különös, mégis minden a helyén volt.[/answer]

[question]Számos koncertet adtál Japánban. Milyen ott a közönség? Másképp reagálnak, mint mi, magyarok? Mit tanultál a japánoktól?[/question]

 

[answer]A Távol-Kelet óriási hatással volt ránk. A közönség reakciói picit mások ott, nagyon-nagyon figyelnek, a dalok közt röviden tapsolnak, és csak a koncert végén adnak igazán hangot az elragadtatásuknak, akkor viszont nagyon lelkesek.

Precizitást sehol nem tapasztaltam olyan mértékben, mint náluk. A hangszerigényeinket például márkára-típusra betartották. Ilyet még Németországban sem láttam.[/answer]

 

[question]Ha jól sejtem, közel állnak Hozzád a versek is, hiszen a 4. Harcsa Veronika Quartet albumon 20. századi magyar költők verseit dolgozzátok fel. Van kedvenc versesköteted?[/question]

[answer]Korábban nem voltam nagy verses, az elmúlt évben szippantottak be a kötetek, ezért is készítettünk verslemezt. József Attila, Radnóti Miklós, Kassák Lajos, Kosztolányi Dezső, Nemes Nagy Ágnes költészete volt talán a legnagyobb hatással rám. 20. századi verseket válogattam a lemezhez, de nagyon izgat a kortárs költészet is, talán egy későbbi albumon énekelek is majd közülük.[/answer]



[question]Milyen könyvek hevernek az éjjeliszekrényeden?[/question]

[answer]Bulgakov: A Mester és Margarita, Bob Dylan: Chronicles[/answer]

[question]Mi most a legnagyobb vágyad?[/question]

[answer]Élvezni a tavaszt. Azt hiszem, már teljesült is.[/answer]

Hozzászólások letiltva