Vizuális kultúra, 2011, Magyarország

Gondoltam, körülnézek hazai iparművészettel, vizuális kultúrával foglalkozó szakmai szervezeteink háza táján. Na nem mentem messzire, csupán arra voltam kíváncsi, hogy  a páratlan sebességgel fejlődő információs kultúra végtelen lehetőségeit  milyen hatékonysággal aknázzák ki ezek a szervezetek. Lássuk!

Úgy kezdődött az egész, hogy azt a fülest kaptam, hogy július elsején megnyílik, ez úttal hivatalosan is a Design Termiál. Ezt a témát most nem is boncolgatnám, minden esetre a Design Terminál oldalán elidőzve elkeveredtem a hazai szakmai szervezetek gyűjtőoldalára. Néhány szervezet weboldalának meglátogatása után érzett felháborodásból és végtelen kiábrándultságból született ez a cikk.

Amit itt látunk, nem más, mint a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének nyitóoldala. Nem nagyon tudok ehhez mit hozzáfűzni, maximum annyit, hogy ennél talán azért kevésbé szegényes a hazai képző- és iparművészeti élet.

A következő páratlan vizuális igényességgel létrehozott oldal a Magyar Építőművészek Szövetségének oldala. Értékelhetetlen minőségű képek szaladnak egymás után a fejlécben talán egy, a szervezet által rendezett családi programról. Egy biztos, épületből egy darabot sem látunk a nyitóoldalon. Fura.

Ezen a ponton hangsúlyozni szeretném, hogy semmiféle politikai színezete nincs ennek a cikknek, kizárólag az igényesség igénye, illetve annak hiánya mentén szerveződik ez a hihetetlen válogatás. Természetesen nem más, mint a Makovecz Intézet, azaz a Magyar Művészeti Egyetem oldala következik.

“…A Magyar Művészeti Akadémia különösen büszke lehet, hogy nálunk az akadémiai törekvések már a Mátyás reneszánsz udvarában megkezdődtek, tehát az itáliai korszak idején. Még akkor is, ha a Magyar Tudós Társaság csak 1830 novemberében alakulhatott meg, Széchenyiék történelmi igyekezetével…” – aztán mintha valahol ott meg is állt volna az idő.

Talán mind közül a legérdekesebb felfedezés Magyar Formatervezési Tanács oldala. Igaz, az oldal első sorban szerzői jogi kérdésekkel foglalkozik, de tevékenysége szorosan kapcsolódik a formatervezés és az iparművészet területén elért eredményekkel. Éppen ezért ezen a felületen remek lehetőség nyílna hazai tervezőink nagyszerű munkáival akár nemzetközi szinten is eldicsekedni, volna mivel. Helyette ez:

Végül pedig lássuk, milyen képet mutat magáról a Lakberendezők Országos Szövetsége. Ha esetleg valaki nem bízna meg teljes mértékben saját ízlésében, vagy úgy érezné, új otthona berendezését szakemberre bízná, jó eséllyel jut el a keresési találatok alapján erre az oldalra. Még az a hatalmas szerencse, hogy hazai lakberendezőink önállósítva magukat összeálltak és létrehoztak egy hiánypótló, klassz minőségű szakmai gyűjtőoldalt, így rendelkezésre áll egy remek alternatíva.

Nem megyek most bele a vizuális kultúra ilyen mértékű lealacsonyításának társadalmi felelősségvállalás-kérdésbe, ehelyett mutatnék néhány külföldi példát arra, hogy ha úgy tetszik vetélytársaink a nemzetközi piacról milyen arculat mögött végzik hasonló tevékenységüket. Kezdem egy Kelet-Európai példával, a Fiatal Balkáni Designerek szervezetének gyűjtőoldalával:

Következő informatív és komoly szakmai oldal a Design Council hivatalos oldala. Míg ez részletes, színes képet fest a formatervezés világáról, hazai megflelője, a Design Terminal odala, ha tegyük fel, fogalmam sincs, mi a design, épp azt éri el, hogy kedvem sem lesz megtudni.

Végül pedig egy gyors pillantás lengyel barátiank munkájára. Azt hiszem, van hová fejlődnünk…pedig mindez csak egy felületes, formai megközelítés. Tartami részletekbe végképp nem mernék ez úttal bocsátkozni.

A konklúziót vonjuk le önállóan, a fenti szervezetek számára pedig szívesen nyújtok segítséget ingyen és bérmentve, ha esetleg szükség lenne egy valamirevaló grafikusra, vagy webdesignerre. De sajnos ez már csak a sokkal könnyebb második lépés lenne a felismerés és a fogalomalkotás után.