A Káli-medence szívében dobog Káptalantóti, a mindössze 400 lelket számláló település. Noha csöppnyi helységről van szó, péntekenként és vasárnaponként úgy pezseg itt az élet, mint egy fesztivál nagyszínpada előtt. Ekkor árasztja el ugyanis az arra járókat minden földi jóval a káptalantóti Liliomkert piac.
A Tapolcától, Zánkától és Badacsonytól csupán néhány km-re található Liliomkert piac 4 évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit (bokrait), hogy a helyi termelőknek legyen hol értékesíteniük kertükben termő, vagy kezük alatt született árukészletüket. A fák árnyékában ugyanis helyi és környékbeli kereskedők, művészek, régiségeiket áruló vagy éppen süteményt, kenyeret sütő nők és férfiak kínálják portékáikat.
A kezdetben néhány, ma azonban már több mint száz árussal büszkélkedő piac egyszerre bolhapiac, művészeti vásár, bio piac és szabadtéri romkocsma, ahol a standokat mindenki maga készíti, csakis természetes alapanyagokból. A megszámlálhatatlan kis pulton kézműves portékák, kiegészítők, régiségek, antik könyvek és bútorok, házi készítésű fürdőtejek, szappanok, művészi gyertyák várják a kincsvadászokat, de a bőröndökből régi könyvek, újságok, lemezek is kikandikálnak. Sőt, a vásárt ma már kulturális programok is tarkítják.
A Szent György-hegy, a Csobánc, a Gulács és a Tóti-hegy tanúdomborulatainak ölelésében fekvő Káptalantótiba feltétlenül üres pocakkal érkezzetek, a térség nagymamái ugyanis házi süteményekkel várják a vendégsereget. Kelt tészták, kalácsok, rétesek, pogácsák, piték, kuglófok, krémes sütemények, különféle magvas kenyerek és péksütemények illata és látványa töri meg még a legelszántabbak fogyókúráját is. A lekvárok, mézek, csírák, sajtok, gyümölcsök és borok forgatagában szintén lehetetlenség ellenállni, no.
Zserbót egyébként 100 forintért vásároltam, 1978-as Fotó Magazint szintén 100 forintért, pogácsát pedig ajándékba kaptam, mert tetszett a hajam az árusnak, ilyen dolgok történnek Káptalantótiban. 🙂
De a sósabb és forróbb falatok kedvelői sem maradnak éhen, hiszen a Lacikonyhában szorgosan sütik a kolbászokat, húsokat, melyeket aztán szőlővel átszőtt, kőtömbökkel tarkított lugasban lehet elfogyasztani. De természetesen a kávét is zöld környezetben kortyolhatjuk – bizsergető deja vu érzéssel –, mintha nagyszüleink asztalánál ülnénk.
No de nem csak az ízlelőbimbóinknak kedvezhetünk, hanem otthonunkat is szebbé tehetjük, például bontott cementlapokkal, építőanyagokkal, régiségekkel, antik holmikkal, levendulából vagy gallyakból font csodákkal, izgalmas kerámiákkal, különleges növényekkel. S amíg a szülők, nagyszülők kincsek után kutatnak, addig a csemeték hintázhatnak, vagy kézműves foglalkozáson ügyeskedhetnek.
Ezen a piacon ne számítsatok névjegykártyákra, erőszakos eladókra, helyette kedves, udvarias szavakat kap az ember. Itt még a telefon sem igen csörög, merthogy a térerő igen gyatra, amit bevallom, élveztem. Szóval állati a piac, no meg a környék is, ahol szürkemarhák százai törik meg a zöldet, az ég kékjén pedig csak úgy világít a több tucat gólya!
A saját újsággal is büszkélkedő piac célja, hogy a piacozás emberiségen átívelő szokását visszaállítsák a régi kerékvágásba, alternatívát kínálva a multik és a fogyasztó társadalom elidegenedett világa ellenében. Harcolnak az ember és a táj érdekeiért, a jövő építésének lehetőségét hozó törvényhozásért (merthogy engedély nélkül működik a piac), a szerető és befogadó közösségért.
Nyitva tartás:
A piac péntek délután és vasárnap délután várja a kincsvadászokat. Én vasárnap reggel környékeztem meg a kofákat, de 10 óra magasságában már óriási volt a tömeg, úgyhogy érdemes minél korábban érkezni, a Balaton közelében élők és a külföldi turisták körében is óriási népszerűségnek örvend ugyanis a vásár.
