Adományozzatok játékokat!

A következő sorok nem design, és még csak nem is divat témájában íródtak, azonban érdemes elolvasni. Egy kedves barátunk jótékony célból gyűjt játékokat down kóros gyerekek számára, szóval, ha van otthon nélkülözhetetlen játékotok, kérünk Benneteket, juttassátok el péntekig a levélke írójának! Nagyon köszönjük! (Volga-rajongóknak különösen ajánlott olvasmány!)

Tehát íme a baráti levél:

Kedves Stilblog olvasók!

 

Nem, nem fogok vízköves fürdőszobai kilépő után kerestetni, se a hirtelen felbukkant milliomos nagybácsikámról mesélni, aki csak arra vár, hogy küldd el az adatait pár dollár kíséretében stb. Egyszerűen csak egy down kóros gyerekekkel foglalkozó szlovák állami iskola gyerekeinek szeretnék olyan játékokat vinni, melyekre már nincs szükségetek, de úgy érzitek, nekik nagy örömet okoznának.

 

A magyar és a szlovák Volga Klub évek óta kölcsönösen látogatja egymás eseményeit, így lesz ez augusztus 25-én is, mikor is nyárbúcsúztató találkozót szerveznek Makovban. Az egyik szlovák szervező elhívta ide legkisebb fiának az iskoláját is, hogy a srácok néhány órára önfeledten autózhassanak velünk és a szép nagy vasakkal. Mivel az iskola speciális és anyagilag elég szerényen van eleresztve, ezért arra kértek bennünket, vigyük el a Volga találkozóra azon játékainkat, készségfejlesztőnket, melyek padláson, pincében, dobozban porosodnak, pedig akár az ő fejlődésüket is segíthetnék.

 

Ezúton szeretném tolmácsolni tehát a felkérést, ha a fentieknek megfelelő játékszerrel bírtok, akkor legyetek szívesek küldjétek el péntek délig budapesti címemre (emailben megírom), amit péntek délután kiviszek nekik és szombaton kerül átadásra. (Az átadásról természetesen fótódokumetácija is készül, amit a felajánlók meg is kapnak.)

 

A kérés mögé semmilyen ideológiát nem áll szándékomban hozzátenni, tekintsétek egy egyszerű kérésnek, ami down kóros gyerekeken kíván segíteni.

 

További infót az ibosweag@yahoo.de mail címen tudok adni.

 

S hogy honnan a Volga, és egyáltalán a magyar-szlovák kötődés?

 

A történet 1956-ban kezdődött, akkori nevén Gorkijban, mikor is gyártásba kerültek az első Volga néven futó gépjárművek. Azóta eltelt pár évtized, tapadt a márkára néhány urban legend, “a fekete autó”, “annyit eszik, hogy benzinkutat kell utána kötni” stb., melyeknek a valósághoz ugyan nincs sok köze, de minden alkalommal jókat lehet rajtuk mosolyogni. Kb. húsz éve a márka fénye kissé elhalványult, a hazai autós választék ugrásszerűen megnőtt, az állomány nagy része pedig visszakerült a volt SZU területére. Maradt belőlük idehaza – a KSH legutóbbi adatai szerint – kb. 150-200 db. Mára a legfiatalabb itthon fellelhető példányok is a huszadik évüket karcolgatják felülről, a legidősebbek pedig már az ötvenben is benne vannak. Szóval adott minden egy jó veteránozáshoz. A gyerekkorunkból adódó speciális rajongás miatt kényszeresen beszereztünk egyet-kettőt, és egymásra is találtunk. Olyannyira, hogy klubba tömörültünk a többi tulajdonossal, neve meglepő módon: Volga Klub. Mivel nem elég nekünk az évi kétszeri találkozás, felvettük a kapcsolatot szlovákiai márkatársakkal is és kölcsönösen besűrítettük egymás szezonjait, úgyhogy most már alig győzünk részt venni a egymás találkozóin. Mi megyünk, ők jönnek, mi jövünk, ők mennek… Természetesen a közös imádat tárgya félresöpört minden távolsági és nyelvi akadályt, mára erős barátságok alakultak ki, ahogy a jótékony gyűjtés példája is mutatja.

 

Köszönettel és üdvözlettel:

 

Ibos Árpád

Volga Klub, alelnök

www.volgaklub.hu