Leves.

Mindig mosolyra görbül a szám, mikor azt látom, valaki csillogó szemmel beszél a munkájáról. Szerencsére az utóbbi időben több ilyen emberrel is találkoztam, köztük a Leves.-es fiúkkal, akik olyan lelkesedéssel meséltek nekem leves bárjukról, mintha a szerelmükről lenne szó, merthogy tulajdonképpen tényleg arról, hiszen a Leves. a szívük csücske. Olvassátok el, hogyan főzte ki a Leves.-t Ádám és Zoli!

Ádám és Zoli – a Leves. megálmodói, tulajdonosai és színesítői – néhány órácska alvást leszámítva egész nap a bárért élnek (persze ki tudja, talán még arról is álmodnak :-)), ahová 8 óra körül érkeznek reggelente, s este 21 óra körül zárják lakatra (de néha az is megesik, hogy a konyha padlóján hajtják álomra fejüket). A Vámház körúton található aprócska, 14 négyzetméteres hely ráadásul nem csak nekik szívügyük, hanem az ott dolgozóknak is, akik gyakran bent maradnak munkaidejük lejárta után is, sőt, szabadnapjaikon is be-betérnek, szóval tényleg igaz a mondás, miszerint sok jó ember… 🙂

Mintha nem is egy munkahely, egy étkezde lenne, hanem valamiféle mosolyszóró központ, ahonnan a vendégek jókedvűen, mennyei falatokkal és kortyokkal (is) távozhatnak. Az elviteles papírpoharakba rejtett levesekre egyébként többféle feltét is kérhető, de a legjobban eső plusz zamat mégis az a kedvesség, huncut vidámság és odafigyelés, amit csak a Leves.-ban tudnak adni.

Hol volt, hol nem volt…

Ádám és Zoli még a főiskolán ismerkedtek meg, s egyikőjük sem érzett túl sok kihívást és perspektívát a gyakornoki helyeken, így elhatározták, saját vállalkozásba fognak, és az utcai étkezést fogják népszerűsíteni. Azóta pedig minden energiájukat közös gyermekükbe, a Leves.-be fektetik, mely 2011. augusztus közepe óta látja el csodalevesekkel a levesre éhes szájakat.

Számos kérdést kigondoltam, mielőtt leültem beszélgetni a fiúkkal, de szinte mindegyikre egy válasz érkezett: a Leves. Mint például a szabadidőre irányuló kérdésemre is, hiszen még szabad óráikat is a bár tölti ki. „Nem véletlenül ezt csináljuk. Ez az, amit szeretünk, ebbe a vállalkozásba beletettünk mindent, amit szeretünk. Csak a filmnézés hiányzik belőle (nevetnek). A hely reklámozásától kezdve, a belső kialakításon, főzésen, számolgatáson és nyelvhasználaton át az emberekkel való foglalkozásig mindent élvezünk. Nem olyan munka, hogy reggel felkelünk, s azt mondjuk: ahhh munka, hanem teljesen magától értetődő, nem munkaként beszélünk róla.” – mesélte Ádám.

Mikor eldöntötték, saját lábra állnak, több ötlet is volt a tarsolyukban, de a felsoroltak miatt végül a Levespont mellett döntöttek. „Ha valamit 24 órában kell csinálni, akkor mégiscsak azt csináljuk, amit szeretünk. Itt mindig jó. Döntéseket kell hozni, sok felelősséggel jár, de hány huszonévesnek van lehetősége új helyet tervezni magának?” – mondta Zoli.

Az ötlet kipattanása és a bár nyitása között 7-8 hónap telt el. Közben megtalálták a megfelelő helyszínt, bízva saját ízlésükben kitalálták a letisztult, de izgalmas designt, a fekete-fehér-vörös színeket, a berendezést, a poharakat, pólókat és persze a finomabbnál finomabb ízeket, és milyen jó, hogy így tették! 🙂 Persze ez önmagában még kevés a sikerhez, elengedhetetlen hozzá Ádám és Zoli közvetlen személyisége, valamint a többi kolléga kedvessége és szorgalma is.

Kollégák = barátok

Eleinte csak ketten vitték az üzletet, de miután annyit dolgoztak, hogy a hetet egy nagy napnak érzékelték, ráeszméltek, segítő kezekre van szükségük. Egyik éjjel feladtak egy hirdetést, majd még egyet, és még egyet… ma pedig már így nyilatkoznak: „Imádjuk a munkatársakat, jó velük dolgozni, lehet hülyéskedni. Természetesen közben munka van, nem lehet ELhülyéskedni, de jó a hangulat. Nem véletlenül ezeket az embereket vettük fel. Kemény, megterhelő a munka – télen hideg, nyáron meleg van, sokat követelünk –, de jó együtt.”

Jót és jól

A „mi a kedvenc levesetek” kérdésre is „csak” az általános leves választ kapom, hiszen mindegyik ízt szeretik, máskülönben nem adnák ki a kezükből. Persze mindig a legújabb íz a legizgalmasabb, de mindet nagyon szeretik. Minden nap készítenek zöldséges-, husis- és gyümölcs leveseket is, melyeket még azok is jóízűen kanalazzák, akik egyébként nem nagy levesesek (lásd. Rókalány). 🙂



A vendégek legnagyobb kedvence egyébként a bazsalikomos paradicsomleves. Hogy minden paradicsomleves függő elégedetten távozhasson a favorit napokon, 40-50 kg paradicsomot dolgoznak fel a fiúk, reggeltől este 18 óráig folyamatosan főznek!

A bevált receptek mellett rendszeresen vezetnek be új ízeket is, most például mentatea-gyömbér-póréhagyma és áfonyadzsem-vörösbor-erdeigyümölcs tea vonalon kísérleteznek. A leves mellé toast, baguett, tejberizs és cookie is választható, melyek szintén nagyon finomak és megfizethetőek.

Néha akár 20 méteres sort is alkotnak a leves rajongók a Vámház körúton, de ők már tudják, érdemes várni, hiszen a szuper ebéd/uzsi/vacsi mellé kedvesség jár desszertként. „Van olyan vendégünk, aki eljött egyszer, aztán 5 hónapon keresztül minden nap.” – újságolták a fiúk.




Sikerrecept

Ádámtól és Zolitól nem csupán levest jó kapni, hanem válaszokat is. Fiatalságuk és kajlaságuk ellenére határozott célokkal rendelkeznek ugyanis, melyeket nem csupán dédelgetnek, de kitartó és kemény munkával meg is valósítanak. Folyamatosan, lépcsőzetesen tesznek álmaikért, s a kezdeti utcai reklám kóstoltatástól mára odáig jutottak, hogy második üzletük nyitásán munkálkodnak. Pontosan érzik, mi a siker (ráadásul a gyors siker) titka. „Minőséget és új dolgot kell adni kedvesen, megfizethető áron, jó dizájnba öltöztetve, jókor és jó helyen.” – árulta el Zoli.

Térjetek be Ti is a cseppet sem fekete Leves.-be!