Nyuszi és Őz – Vácz Péter animációs filmrendezővel beszélgetünk

Vácz Péter tavaly diplomázott a MOME animáció szakán, diplomafilmje, Nyuszi és Őz elnyerte a 2013 legjobb animációs filmjének járó rangos hazai elismerést, a Filmkritikusok Díját és az Indiai EME Awards zsűri különdíját nemzetközi diákfilm kategóriában.  A sikerekről, az előzményekről és a jövő terveiről beszélgettünk Péterrel.

Péter animációs munkái mellett számos nagyszerű illusztrációt is találunk. Diplomafilmje a dimenziók közti utazás lehetőségeit dolgozza fel rendkívül szellemes, elragadóan kedves formában egy nyuszi és egy őz barátságának tükrében. (www.petervacz.com)

A film tavaszi Cannes-i bemutatója mellett  öt nemzetközi fesztivál versenyprogramjába is bekerült, többek között vetítik az Annecy-n is! Az idáig vezető útról, tapasztalatokról és jövőbeni tervekről beszélgettünk az alkotóval.

 – Hogyan lett belőled animációs filmrendező? Mindig is tudtad, hogy ezt szeretnéd, vagy voltak más terveid is?

– Sokáig nem volt konkrét elképzelésem arról, hogy mi szeretnék lenni. Gyerekként szerettem barkácsolni, biciklit szerelni. Nyolc évesen csellózni kezdtem, és néhány év múlva egy szimfónikus zenekarban is játszottam. A zenélés lett az első igazi kapcsolatom, élményem a művészettel.

Édesapám iparművészként, sok mindennel foglalkozott. Egy időben üvegtárgyakat tervezett és gyártott. Érdekesnek találtam, amit csinál és vonzott az a kreatív légkör, ami a műhelyében volt. Alkalmanként segítettem  neki, és azt terveztem, ha felnövök, én is üvegtervező iparművész leszek. A csellótanárom unszolására azután valóban jelentkeztem is a Kisképző grafika szakára. Felvettek, és ott a grafika mellett a könyvműves, és bőr szakokra is sokszor bejártam, mert szerettem az ott készülő, kézzelfogható, tapintható, szagolható munkákat. Nem elégített ki teljesen a két dimenzió, ezért amikor a MOMÉ-ra felvételiztem, már a formatervezésen és az animáción is gondolkodtam, de végül újra a tervezőgrafika mellett döntöttem, mert ott láttam a legnagyobb esélyt a felvételre.

Az egyetemen a második év elején belekóstolhattam a bábanimációba, és sokként ért a felismerés: ezt akarom csinálni, ez tesz boldoggá!…  Szerencsére volt lehetőség a váltásra, és egy hét múlva már az animáció szakon voltam. Lelkesedéssel töltött el a szakma változatossága, a lehetőségek sokasága; rajzolás, ötletelés, barkácsolás, zene, filmes és vizuális gondolkodásmód, történetmesélés, írás, rendezés – minden érdekelt. Az itt eltöltött négy év alatt két nemzetközi kurzuson is részt vehettem, ahol nagyon sok tapasztalatot és barátot szereztem, azonkívül a szakmai angol nyelvtudásom is megizmosodott. Mindenkinek, akinek lehetősége adódik ilyenre melegen tudom ajánlani.

 – Mióta dolgozol a Nyuszi és Őz című animációs filmen és hogyan születtek meg a figurák a fejedben?

 – Több mint egy évig dolgoztam rajta. 2012 szeptemberében kezdtem el az ötlet felépítését. A diploma előtti három hónapban aztán már 16 órákat dolgoztam a hét minden napján. Az utolsó két hétben el sem hagytam a MOME épületét, a stúdiónak berendezett második emeleti teremben aludtam, és éjszakánként a vécé mosdójában mostam fogat, de még így sem tudtuk teljesen befejezni a 16 percesre sikeredett filmet a diplomavetítésre. Ennek ellenére nagyon pozitív visszhangja volt. Ezt követően még négy hónapig dolgoztam rajta, hogy minden a helyére kerüljön.

A film alapötletét egy korábbi párkapcsolatom ihlette. Egymás személyiségének felfedezése, karaktereink kitapogatása közben született meg Nyuszi és Őz. Sokat játszottunk az általam meg is rajzolt figurákkal, és ahogy egyre több illusztráció született kalandjaikról, elkezdtek önálló életet élni. Egyszercsak rájöttem, hogy el kell mesélnem a történetüket.

– Kérlek meséld el röviden, hogyan lesz egy ötletből 16 perces animációs film! Milyen fázisai vannak a folyamatnak és melyek a legidőigényesebb részek?

 – Ez a folyamat rendezőtől, stílustól, technikától és sok egyéb alkotóelemtől függ, noha az alap fázisok mindenhol ugyanazok. A filmemnél a két főhős megtalálásával kezdődött a munka. Ezt követte a sztori, barátság,  konfliktusok, majd a technika megválasztása, rajz- és bábanimáció. Ezután kezdtem a forgatókönyvet írni és a vizuális világot fejleszteni. Amikor megvoltak a történet fő fordulópontjai, nekifogtam az úgynevezett storyboard rajzolásának. Ez a történet legfontosabb részeinek állóképekben való rögzítése. A storyboard képkockáit felhasználva azután összeraktam az animatikot. Ez is szakszó, az animációs film diavetítéshez hasonló vázlata, jelzés értékű zörejezéssel és zenével kiegészítve. Az animatik az egyik legfontosabb része az animációs filmkészítésnek, nemcsak azért, mert itt dől el, hogy működik-e a film és a sztori úgy, ahogy azt a rendező elképzelte, hanem mert a másodpercre pontosan kidolgozott vázlat lehetővé teszi, hogy ne animáljunk feleslegesen hetekig olyan részeket, amik végül bele se kerülnek majd a filmbe.

Március környékén kezdődött meg az intenzív gyártás. A diplomáig három és fél hónapunk volt nagyjából 12 ezer képkocka elkészítésére. A Nyuszi és Őz esetében a munka két párhuzamos vonalon indult, külön a rajzi, és külön a báb animáció. Ehhez jött még a díszletépítés, a bábok és egyéb kiegészítők elkészítése. Amikor ezek megvoltak, animáltunk képkockáról képkockára, amilyen gyorsan csak tudtunk. Ez a legidőigényesebb, de egyben a legizgalmasabb rész is. Itt kezdenek életre kelni, érző lényekké válni az addig csak rajzokon és mozdulatlan bábként várakozó kis alakok.  Naponta 3-4 másodpercnyi film készült, ami úgy gondolom, elég jó teljesítmény.

A zörejek és zene megkomponálásához már csak a diplomavetítés után tudtunk nekilátni, amikor a film utolsó leanimált jelenetei is a helyükre kerültek és véglegesen megvágtuk a filmet.

– Kikkel dolgoztál együtt?

– A legfőbb alkotótársam – az ötleteléstől kezdve a film végéig – Bertóti Attila volt, aki maga is animációs rendező és az idén fog diplomázni. Rajta kívül még 15-en dolgoztak a film különböző részletein hosszabb-rövidebb ideig. Az egyik legnagyobb kihívást a rendezés és az ehhez szükséges kommunikáció jelentette, illetve az, hogy olyan embereket vonjak be, akik szintén szívügyüknek tekintik a filmet, és jól lehet velük együtt dolgozni. Ez szerencsére nagyon jól sikerült.

A film producere Fülöp József volt, a dramaturg Domonyi Rita, a vágó Czakó Judit, az operatőr Garai Gábor, a sound designer és egyben zeneszerző pedig Hámori Máté. A szinkront Mórocz Adrienn (Nyuszi) és Czupi Dániel (Őz) bábszínészekkel készítettük. Rajtuk kívül még Müller Kata, Egely Kati, Kovács Móni, Buda Flóra, Szász Enikő, Fekti Balázs, Sarkadi András, Kurdi Tamás, Fenyvesi Máté és Orr Péter segítettek a báb, a díszletek, a kiegészítők, a 2D rajzi animációk és a kompozitálás kivitelezésében.

– Mit szeretsz legjobban a munkádban?

– Azt például, hogy nincs korlátozva a célközönség egy korosztályra, gyerekekre, vagy felnőttekre. Ez a film, úgy gondolom mindenkinek szólhat, bölcsődétől idős korig, legalábbis ez volt a visszajelzés. Persze gyerekek és felnőttek mást és mást értékelnek benne, mást hámoznak ki belőle, amellett hogy a film lényege természetesen Nyuszi és Őz barátsága, kapcsolata. Nagyon jó érzés az, amikor látom, hogy az embereket megérinti a történet és működik a film varázsa.

 

 – Az animáció szakos hallgatókkal beszélgetve az volt az érzésem, sokan a szak elvégzése után a filmkészítés mellett sokkal inkább más területeken látják az elhelyezkedés lehetőségét. Te hogy látod, milyen lehetőségei vannak itthon egy friss diplomás animációs szakembernek?

– Szerintem ez nagy mértékben függ kinek-kinek az ambíciójától, na meg a szerencséjétől. Az animációs film készítés nagyon összetett szakma, rengeteg lehetőséggel – animálás, látványtervezés, karaktertervezés, rendezés, különböző technikák, részfeladatok – és mindenkit más vonz benne. Eddigi tapasztalatom szerint van néhány animációs stúdió, ahol lehet animálni, általában teljesítménybérben. Azonkívül el lehet helyezkedni reklámgyártó, vagy mozgó grafikára koncentráló cégeknél. Ha valakinek van egy jó animációs rövidfilm ötlete, pályázhat a Magyar Televíziónál támogatásra a film kivitelezéséhez. A fix munkaidős helyeken a kreativitás gyakran háttérbe szorul, ezért aztán marad az úgynevezett szabadúszás. Jelenleg én is ebben a helyzetben vagyok, persze a diploma még nincs nagyon messze. Idáig egyértelműen reklámok rendezésével és kivitelezésével tudtam pénzt keresni. Ez a munka lehetne érdekes, ha kicsivel több szabadságot és időt rendelnének mellé a megbízók. Mivel általában nem rendelnek, az érdekesebb munkák nem ezek. Tanulni persze ezekből is lehet.

– Min dolgozol most és mik a terveid a jövőben?

– Az év elején csatlakoztam a londoni Picasso Pictures animációs stúdióhoz. Ők mint reklámfilm rendezőt képviselnek nemzetközi szinten, magyar viszonylatban az Umbrella segít. Most fejeztem be egy speciális mesekönyv illusztrálását,  a címe: Állati Zenés ABC. Bíró Eszter gyerekeknek szóló nagylemezével, és egy poszterrel a fedőlapja alatt fog megjelenni. Remélhetőleg április közepén már a könyvesboltokban lesz. Ehhez kell még egy animációs trailer-t is csinálnom.

A Nyuszi és Őz-zel is van még munka bőven. Igaz nem magával a filmmel, hanem a promotálással és a fesztiválokra való nevezéssel. Bevallom, van bennem becsvágy, hogy minél több emberhez eljuttassam, és hogy hallhassam a visszhangokat.  A következő feladatom egy, a Patakiskola c. munkám műfajához hasonló, vers animáció lesz – Lackfi János Parabola című tréfás versét fogom feldolgozni a MOME Anim szervezésében.

Friss elhatározás, és még számomra is izgalmas újdonság, hogy nyár végétől, két barátommal – akiket az  iskolai, nemzetközi csapatban ismertem meg – közös munkába kezdünk. Francia, angol, magyar kooperáció lesz, délfrancia helyszínnel. Egy kreatív műhely, inspiráló környezetben, kívánhat az ember induláshoz ennél jobbat?

– Hogyan látod a hazai animációs filmkészítés helyzetét, milyen lehetőségek vannak a szakmában és mik jelentik a legnagyobb problémát?

– Azt gondolom, hogy jó ideje a MOME Anim adja az ország igazi animációs szakmai utánpótlását, noha szerencsére vannak más képzések is. A jelenlegi legnagyobb probléma talán, az ország gazdasági helyzete, és ezért, vagy másért is a magyar animációban évek óta, nincs igazi áttörő intenzitás. Ez az állapot nem túl motiváló. Remélhetőleg fog javulni a helyzet. Azért volt nagyon hasznos a külföldi együttműködés – és hálás vagyok az iskolának a lehetőségekért – mert közben ráláthattam a nagyobb egészre. Kiderült, hogy sok izgalmas dolog történik világszerte. Ezért a fejemben az animáció egyre inkább nem helyhez, országhoz, inkább impulzusokhoz kötött valami. Ezekből az impulzusokból viszont egyelőre többet kapok külföldről, mint itthonról. Remélem ez idővel majd kiegyenlítődik, igyekszem én is tenni érte.

– Mi volna az álommunka, amit mindenképp meg szeretnél csinálni egyszer?

– Ha valóban megvalósulna egy olyan stúdió környezet, ahol elhivatott művészekkel dolgozhatnék együtt – remélem már az előbb említett is ilyen lesz – szívesen belefognék egy egészestés animációs film készítésébe. (Kérem jelentkezzenek a kedves befektetők!) Nyilván minden induló rendezőnek ez az álma, remélem egyszer megvalósulhat.

– Mikor láthatja a hazai közönség Nyuszi és Őz-et?

–  Legközelebb a komáromi Mediawave Film Fesztiválon, Április 1-én a 18:00 órás blokkban. Ezt követően pedig a Kecskeméti Animációs Film Fesztiválon, június 19-23. Ha beválogatják.

facebook.com/RabbitAndDeer

www.petervacz.com