Ezúttal nem egy klasszikus Stilblog cikk következik. Nem mesélek brandekről, projektekről, sem korszakokról, nem sorakoznak kérdések, sem válaszok, nem mutatok be közönségkedvenc termékeket, ellenben végtelenül őszinte képeket, betűket és szavakat igen, még a bevezető is ilyen kusza, nem sietek a ponttal sem, hiszen gondolatok, s kérdésekre adott válaszok következnek, amelyek persze napról napra változnak, formálódnak, jövő héten tán már egészen más képeket illeszthetnék a cikkhez, de következzen a jelen és a múlt néhány szelete, mégpedig Csiszér Zsuzsi szűrőjén keresztül.
Csiszér Zsuzsi festőművész, édesanya, állandó gondolkodó, válaszkereső, de úgy is fogalmazhatnék, hogy belső út dokumentáló. Az önismeret szálainak kibogozásával pedig nem akármilyen eredmények születnek napról napra a múlt-jelen-jövő tengelyén. Gondolatai, adott pillanatokban megfogalmazott válaszai, esetleges tévedései, majd új irányai falakon, vásznakon, fotókon, vágódeszkákon, videókon vagy installációkon keresztül konzerválódnak, mindenfajta megfelelni akarás nélkül. S ahogy egy ábránd is, épp olyan cikázók és véget nem érők ezek az eleven, ám tisztuló naplótöredékek is.
Bontogatja például a nőiség, az anyaság rétegeit, vagy éppen a közösség és az egyén viszonyát. Napjainkban például falakra fest yes és no szavakat, mikor éppen mi a felelet. S hogy ez valóság vagy képzelet, döntsétek el ti!
Jó utat a képekhez, s boldog változást az azt követő úthoz is! Persze megeshet, hogy holnap már mást írnék… de a végén minden a helyére kerül, ahogy a pont is.