Sándor László tervezőgrafikus-tipográfus a közelmúltban új profilba vágott, az intarzia tradicionális technikájának újjáélesztésével készít portrékat és különféle dekorációt fából, elképzelhetetlenül aprólékos munkával, türelemmel, és fantáziával. A Wood Arts kollekció kapcsán beszélgettünk a tervezővel.
– Hogyan jött az intarzia ötlete a grafika után, vagy mellett?
– Az ötlet édesapámtól származik, aki hobbiművészként próbálkozott szobrászkodással, olajfestéssel, én az ő műhelyében szívtam magamba ezt és a mai napig az ő nyersanyagait használom. Van otthon két zsákra való, elég jól kibírták az idő próbáját. Igaz, hogy nem most futok neki először, már 15 éve is megpróbálkoztam vele, de elegánsan eldobtam az egészet jobb kézzel a bal váll felett, hogy ez nem embernek való. És el kellett telnie 15-20 évnek, hogy megérjen hozzá a türelmem. Valószínűleg fiatal voltam a technikához. A sokéves számítógépen végzett munkám miatt viszont egyre inkább hiányolom a napjainkban reneszánszát élő manualitást. Ezért is fordultam a családban már már tradicionálisnak mondható intarziakészítés technikájához.
– Milyen fával dolgozol?
– Körülbelül 30 féle fával és ezek különböző árnyalataival dolgozom. Juhartól a dióig az égeren és a bükkön át néhány egzóta fafajta is megtalálható a színskálán. A legvilágosabbtól a legsötétebbekig számos árnyalatot kínál a paletta, pácot azonban egyáltalán nem használok. Amit a képeken látsz, az a fa eredeti színe.
– Miért éppen ezt az aránylag kis méretet használod?
– A személyesség miatt, a kis mérettől sokkal személyesebbek ezek a képek, ugyanakkor ebben a mérettartományban, amiben én dolgozom, ez a technika különösen nehézkes.
– Milyen alkalmazási területe lehet még az intarzia műfajnak?
– Dolgoztunk egy együttműködésen a WeWood Hungary-vel, az egyik fából készült órához terveztem és készítettem egyedi számlapot. Az általam készített több terv közül választottuk ki végül közösen ezt a mintát, ezt gondoltuk a legnépszerűbbnek.
– Mennyi idő alatt készítesz el egy ilyen számlapot?
– Ez most 10 óra. Ha rutinszerűvé válik, akkor le tud csökkenni talán 8 órára.
– Hogyan készül az intarzia?
– Először ki kell találni, hogyan sematizálom, hogyan “redukálom le “ a képet, majd azt, hogy milyen árnyalatú és textúrájú fát használok. Minden mintát kétszer kell megcsinálni, egyszer a sablont, aztán a mintát és a helyét. Az egyedi grafika elkészítése után sablonok alapján kell késsel kivágni az 0,6-0,8 mm vastag, de igen kemény falemezeket, amik szálirányban néha könnyen vághatók, de keresztirányban repednek, törnek. A kivágott formák egymáshoz vannak ragasztva, az összeragasztott fadarabokat felülragasztom egy ragasztószalggal, míg a végén már alig látom, hogy mit is csinálok. Gyakorlatilag vakon dolgozom és a hátoldalról ellenőrzöm a kész darabokat. Varázslatos dolog ez, és a végén látom csak meg, mi is lett belőle. Ha összeállt a kép, felragasztom egy nagyobb fa lapra préselve, majd 24 óra száradás után kezdem el kibontani a présből, eltávolítom a ragasztószalagot és ekkor látom, hogy mit is csináltam valójában. Szóval picit mindig meglepetés a végeredmény. A végén összecsiszolom a rétegeket, majd leolajozom, és ilyenkor látszik a fa színének intenzitása, a különböző árnyalatok összhangja.
– Mit szeretsz a leginkább ebben a munkában?
– A fantázia kínálta végtelen lehetőséget, és a természetességet. Nem használok vegyi anyagokat, mind az anyag, mind a felületkezelés természetes anyagokkal történik. A természetes dolgok manapság egyre inkább teret hódítanak a fröccsöntött műanyaggal szemben, az pedig nagyszerű, hogy ezt a technológiát nem lehet előállítani géppel, éppen ezért minden darab egyedi, ha még akarnám sem tudnám pontosan reprodukálni egyik korábbi munkámat sem. Minden darab esetében megvan az az egy pont, ami vonzza az ember szemét. Mindenkinek más tetszik ebben, van aki a technikai megoldásokat szemléli, van, akinek a fa erezete vonja magára a figyelmét, vagy ahogy a különböző fatípusokon máshogy csillan meg a fény. Folyamatosan tanulom én is a technikát, van számtalan olyan trükk és fogás, ami szélesíti a mozgásteret. Sokszor ötletet és leleményességet igényel egy-egy megoldás, éppen ezért folyamatosan fejlődik az ember és ez is nagy élmény.
– Milyen területen alkalmazható ez a technika?
– Gyakorlatilag bármit el tudok képzelni, akár bútoron, akár esetleg járműveken, nosztalgiajárműveken is elképzelhető intarzia díszítés. Szerencsés helyzetben vagyok a grafikai háttérrel, mert így a látványtervek elkészítése, módosítása nem okoz problémát, szinte bármit meg tudok valósítani intarziából.
– A fő profilod mondhatjuk, hogy a portré?
– Igen, a portré elég kézenfekvő, remek egyszeri és megismételhetetlen ajándék és emlék.
– Az is működhet, hogy valaki, akinek megtetszik a munkád, fotó alapján rendel tőled intarziaportrét?
– Igen, persze, örülnék is neki, hogyha sok képet valósíthatnék meg fából. Ebben a technikában az a remek, hogy a távolság sem akadály, illetve az, hogy különféle felületen is remekül működik. Három méretben készítek portrékat megrendelésre, fotó alapján. Az elkészítési idő függ a téma bonyolultságától és a kép méretétől is, de a legkisebb méretben is elérheti a 20-30 munkaórát, nem számolva az egyéb technológiai időket.
– Ebben pont az az érdekes, hogy egy tradicionális műfajt egy egészen újszerű szemlélettel ötvözöl.
– Igen, így van és éppen ezért kifejezetten bizakodó is vagyok ezzel a projekttel kapcsolatban. A hagyományos intartziából készült remake-ek helyett próbálok minél szélesebb tematikával és alkalmazási területtel foglalkozni.
– Milyen sorozatokon gondolkodsz még?
– Nemrég az jutott eszembe, hogy szuperhősök is elég jól néznének ki fából. Ki is próbáltam, és a Vasembernek például nagyon jól áll a mahagóni és a juhar. Ennek a munkának a különlegessége, hogy a képet egy olyan kultúrkörbe helyeztem, amelyben nem is olyan rég még Lenint láthattuk a falra kirakva.