Íme az Edward Suzuki által tervezett Shimogamo ház Kyotoból. A házat nagyvonalú, elegáns térképzésén kívül számomra az teszi igazán izgalmassá, ahogy a különböző anyagokat harmonikusan, elemi természetességgel használja együtt. A végeredmény egy nagyvárosi rezidencia a természet érinthető közelségével.
A megrendelő kívánság az volt, hogy a ház minden helyiségéből kitekintve zöldet lásson. Annak érdekében, hogy a 360 négyzetméteres, nem túl nagy saroktelken elhelyezkedő épület egyszerre feleljen meg ennek a kívánalomnak, ugyanakkor tágas is legyen, a tervezők térelválasztókat alkalmaztak.
A speciális térelválasztók használata a japán építészetben meglehetősen elterjedt – természetes anyagokból, főleg bambuszból készült paravánszerű felületek segítségével teremtik meg a ház intim légkörét, és egyúttal be is csempészik a természetet a nagyvárosi miliőbe.
A Shimogamo ház esetében a festett bambuszpanelek mellett a privát szféra megteremtésében nagy szerepet kapott a felső szint tejüveg burkolata, ami körbefogja az épület északi-keleti oldalát. Ez a tradicionális japán rizspapír térelválasztókra emlékeztető felület elegáns fényáteresztő maszkként helyezkedik el a homlokzaton, teljes intimitást biztosítva a belső tér számára. Figyelemreméltó, ahogy a high-tech üvegfelületek és a természetes bambusz tökéletes harmóniában, egymást kiegészítve működik együtt.
A ház tervezése nem állt meg a konstrukciónál és a kivitelezésnél – az építész iroda feladata volt a teljes belső tervezés, a bútorok, dísztárgyak és dekorációs elemek kiválasztása is.
Éjszaka a ház csodás fényben pompázik, meleg fényt szór az utcára és a szomszédos kertekre, akár egy hatalmas kerti lampion.
Comments are closed.