Kinek jutott már eszébe közülünk, hogy régi kazettáink szalagjaiból megformáljuk híres zenészek arcképét? Erika Simmonsnak mindenesetre igen. Az amerikai kortárs művésznő a Ghost in the Machine című sorozattal vált villámgyorsan híressé. A sorozatról és más munkáiról is mesél nekünk a vele készített interjúnkban.
[question]Először is, emlékszel mikor hallgattál utoljára valamit kazettán?[/question]
[answer]Persze, mivel folyamatosan érkeznek hozzám adományként az emberektől. Általában a kocsimban landol a szállítmány, mivel ott még mindig van kazetta lejátszóm. Vannak közöttük igazán értékes darabok, és imádom azt a jellegzetes recsegő-ropogó hangzást, amit egy MP3-on sosem fogsz hallani. Mindig megmosolyogtat, amikor utoljára hallgatok meg valamit egy adott kazettán és utána feláldozom a művészet oltárán.[/answer]
[question]Mi van mostanában a zenelejátszódon?[/question]
[answer]Mostanában egy nagyszerű folkrock zenekart hallgatok, a Peggy Sue-t. Annyira szeretem, hogy naponta többször is lejátszom a lemezüket. De az abszolút kedvencem a Nine Inch Nails Fragile vagy a With Teeth lemez. Szeretem az elektronikus-indusztriális zenét.[/answer]
[question]Elmesélnéd nekünk, hogy honnan jött az ötlet, hogy kazetták szalagjaiból készítsd el híres zenészek portréjait?[/question]
[answer]Addig nem foglalkoztatott a művészet, amíg nem találkoztam Ken Knowlton (http://www.knowltonmosaics.com/) munkáival. Csodálatos portrékat készít különleges anyagokból, és egy olyan többlet tartalma van a munkáinak, amit más művészeknél nem éreztem. Ő inspirált, hogy valami hasonlót csináljak, de a magam módján. Nem volt sok pénzem, így sosem tudtam venni magamnak flancos művészi kellékeket. Megértettem közben, hogy nem az anyag az, ami a művészetet érdekessé teszi, hanem a gondolat és a cél. Így felforgattam a szekrényeimet, hogy találjak eszközöket, amivel lehetne kísérletezni. Sok minden a kezem közé került, mielőtt a kazettához eljutottam. Amikor először húztam ki a szalagot egy kazettából, és ott hevert a földön, nagyon hasonlított Jimi Hendrix hajához, így ez volt az első, amit csináltam.[/answer]
[question]A kazettás sorozatod nagyon gyorsan a design és művészeti blogok kedvelt témája lett. Gondoltad valaha, hogy ilyen sikeres lesz és fel fognak figyelni rá az emberek?[/question]
[answer]Őszintén megvallva, ritkán megyek fel az internetre, így egy hatalmas sokként ért. Amikor ezeket a kazetta dolgokat csináltam, még sosem értékesítettem műveimet. Csak csináltam a dolgaimat, amire azt gondoltam, hogy menő. Még weboldalam sem volt, így tettem fel a képeket a művekről a flickr.com-ra. Innen a barátaim által egyre jobban kezdett el terjedni és jutott el számos blogra. Nagyon hálás vagyok ezért a mai napig.[/answer]
[question]2009-ben egy német rádióállomás felkért, hogy készítsd el nekik a kampányuk plakátját. Milyen érzés volt?[/question]
[answer]Csodálatos volt. Ez volt a legelső megrendelésem. Nagyon izgultam, hogy ekkora figyelmet kapok, ezért valami ütőset akartam. Jó volt velük együtt dolgozni, és örülök, hogy részt vehettem benne.[/answer]
[question]Mi a története a bekeretezett Ian Curtis képnek? Egy kicsit eltér a sorozat többi darabjától.[/question]
[answer]Az Ian-es egy különleges darab. Az elsők között volt, amiket elkészítettem. Amikor Angliában voltam találtam egy csodálatos könyves antikváriumot Rochesterben. Rengeteg dobozuk volt tele régi magazinokkal és napilapokkal. Találtam egy lapot, amit úgy hívtak, hogy Sanity 1976-ból, abban az évben alakult meg a Joy Divison. Hazavittem az újságot és egy kollázst készítettem belőle. Széttéptem a Sanity feliratot, hogy ezzel is szimbolizáljam az énekes depresszióját. A kedvenc dalomból, a Passoverből vettem egy idézetet, melyet kézzel írtam fel az énekes köré. Ez a darab nagyon közel áll a szívemhez.[/answer]
[question]Nagyon szeretem az Oscar Wilde-os portrét. Hogyan jutott eszedbe a Dorian Gray szöveggel kirakni az arcképét?[/question]
[answer]Köszönöm szépen. Ez a porté egy megrendelésre készült. Az ötlet hasonló a kazettás sorozathoz, de ebben az esetben Wilde szövegeiből hoztam létre az arcképet. Több kollázs technikával is próbálkoztam, hogy összeálljon egy mozaik több jelentéssel, de valahogy a képek által nem éreztem, hogy életre kelne a szöveg. Szeretem az ötletet, hogy távolabbról nézve az arcképet látom, de közelebb kerülve olvashatom a gondolatait a fejében. A regény alapötlete pedig a másik szint, amiért nagyon érdekes ez a munka. Úgymint a regényben is a portré öregedik, de az alany nem. A szöveg és az oldalak idővel eltűnnek, de Wilde szelleme örökkévaló.[/answer]
[question]Majdnem mindennap kitettél egy képet az alkotás folyamatáról a flickr-re. Miért volt ez fontos számodra?[/question]
[answer]Ez fontos számos munkámban. Szeretem megmutatni az embereknek a folyamatot, ahogyan elkészül egy mű, és így részesei lehetnek a megszületésének. Kár lenne, ha ezt nem oszthatnám meg másokkal, ha már az internettel lehetőség van rá. És így azt is láthatják, hogy nem használok semmilyen digitális eszközt.[/answer]
[question]Orosz szakon végeztél. Honnan jött az érdeklődésed az orosz nyelv és kultúra iránt?[/question]
[answer]Azt szoktam mondani, hogy azért tanultam oroszul, hogy egy maffia hercegnő legyek:) De a mai napig nem tudok folyékonyan oroszul beszélni. Beleszerettem a nyelvbe, a költészetükbe és az orosz irodalomba. Hosszan sorolhatnám a kedvenceket: Blok, Akhamtova, Bulgakov…[/answer]
[question]Ha böngészünk a flickr oldaladon nem találunk igazán orosz személyeket. Persze kevés orosz popikon van, akik nemzetközileg is ismertek, de az orosz irodalom azért felvonultat számos nagyságot.[/question]
[answer]Lehet, hogy úgy tűnik a sok híresség miatt, de amúgy nem érdekel a celeb világ. A hírességeket ugyanabból az okból használom, ahogyan például a magazin kiadók a címlapra helyezik őket, hogy az emberek figyelmét felkeltsék. Mostanában főleg megrendelésre dolgozom, így sajnos nem sok idő marad már, hogy azt csináljam, amit igazán szeretnék. Nabokov orosz fordítását, az Alice Csodaországbólt szeretném valahogy feldolgozni hamarosan vizuálisan.[/answer]
[question]Alkotásaid egytől egyik mellőzik a modern technikát. Mi a véleményed az új digitális technikákról?[/question]
[answer]Fogalmam sem lenne, honnan kellene kezdenem a digitális művészetet. Úgy érzem, a digitális művészet nagyon hasonló a rajzoláshoz és a festéshez. Bármit meg lehet jeleníteni, amit csak elképzelsz. De ha valódi anyagokat használsz az más. Nagy kényszer és kihívás is egyben. Szeretem a jó kihívásokat.[/answer]
[question]Hogyan dolgozol általában?[/question]
[answer]Hangoskönyveket szoktam hallgatni vagy orosz rádiós beszélgető műsorokat. Szeretek egyedül lenni egy hangulatosan megvilágított térben. Néha be is ülök egy-egy környező kávézóba, és akkor ott dolgozom. Jó néha változatosan dolgozni.[/answer]
[question]Mik vannak rád a legnagyobb hatással?[/question]
[answer]Könyvolvasásból merítek a legtöbbet. A legjobb, amikor valamiről olvasok, és az megváltoztatja az addig a dologról alkotott képemet. Ezt az érzést próbálom megragadni.[/answer]
[question]Benne vagy éppen valami új dologban?[/question]
[answer]
Több munkában is benne vagyok egyszerre. Például jelenleg mozifilm tekercsből készítek egy portrét Fred és Adele Astaire-ről, és Nelson Mandela előtt is tiszteletet teszek különböző képekből kirakva, melyek meghatározóak voltak életében. Van még rengeteg ötletem új technikákra és anyagokra.
Pont nemrég kaptam egy doboz használt gitárhúrt…te is arra gondolsz, amire én? 🙂
[/answer]
Erika Simmons oldala:
http://www.iri5.com/
Flickr oldal:
http://www.flickr.com/photos/iri5/
