Jó helyen volt, jó időben. Charles Peterson fotói szerves részét alkotják a grunge történelemnek. Nélküle nem vizualizálódott volna a seattle-i zaj.
Peterson 1964-ben született Longview-ban, Washington államban, és ott is tanult fotográfiát az egyetemen. Mi mást csinálhatott az unalmas, állandóan rossz időtől megáldott helyen; járta barátaival a város zenés helyeit és néha-néha elnéztek Seattle-be is, ahol a kiégett punkerek félreállva, új generációt engedtek a füstös kocsmák színpadaira. A többi ugye már a grunge történelem.
Charles-t is azonnal magával ragadta az újhullám és azonnal elővette fényképezőgépét, s amit tudott, lencsevégre kapott. Elég hamar baráti viszonyba került a legtöbb zenekarral, akik akkoriban aktívak voltak a városban. Eljárt az ismertebb klubokba, együtt részegedett le a zenészekkel. A legenda szerint általában egyik kezében egy üveg sört tartott és a másik kezével fényképezett.
Kurt Cobain különösen jó fotóalanynak bizonyult. Az, amit Kurt a koncerteken művelt, pontosan kifejezi azt, ami akkoriban a levegőben volt: sok zaj, tombolás és még több izzadtság. Pontosan ezeket örökítette meg slots Peterson fekete-fehér képein.
Nem véletlen, hogy Charles ezekután főleg a Nirvana koncertekre fókuszált. Amellett, hogy a Nirvana lett a mainstream grunge zászlóvívője, Kurt portréjain nem lehetett palástolni, valami nem volt rendben.
Az egykori Green River, majd a Mudhoney énekes-gitárosán, Mark Armon keresztül ismerkedett meg a Sub Pop kiadó fejével, Bruce Pavitt-tal. A kiadót tekintik a grunge mozgalom alappillérének, mely nélkül valószínűleg sosem fedezték volna fel például a Nirvanat, vagy a Soundgardent. A koncepció az volt, hogy a jó zenét megfelelő tálalásban (fotók, lemezborítók) juttassák el az emberekhez. Így lett a mozgalom négy fő apostola a Sub Pop kiadó fejei, Jonathan Poneman és Bruce Pavitt, a zenei producer Jack Endino és Charles Peterson, a fotós. Nélkülük nem született volna meg a grunge.
Peterson több száz lemezborítóhoz készített képeket és számos magazinban jelentek meg alkotásai (NME, The New York Times, Newsweek, Mojo, People, Rolling Stone, Spin).
Kurt halálával a grunge hájp is véget ért. A zenei sajtó más zenekarok felé fordult és Seattle egyszer csak kikerült az érdeklődés fókuszából. Ezután Charles is továbbállt. Új témákat keresett és talált.
