Küldj egy képeslapot virtuálisan a nagyvilágnak, és oszd meg a legféltettebb titkaidat, engedd ki frusztrációidat, vagy csak mondd el, hogy érzed magad éppen. A PostSecret mozgalom nyomában.
A PostSecret „mozgalom” 2004-ban indult. Először az Artomatic, amerikai művészi program keretében debütált. Ez egy egy hónapos programsorozat Washington DC-ben, ahol grafikusok, zenészek és más művészek gyűlnek össze, hogy együtt csináljanak sok mindent.
A PS alapvető koncepciója, hogy egy képeslapon osztjuk meg a (digitális)világgal, azt ami éppen nyomja szívünket. Lehetünk éppen felhőtlenül boldogok, vagy keserűen csalódottak egy rossz randi után. Elmondhatjuk, hogy otthon a szüleink nem díjazzák, hogy bölcsészeti egyetemre szeretnénk jelentkezni, vagy csak szeretnénk a világ tudtára adni, hogy helló én is itt vagyok, és van mondanivalóm. És azt mind névtelenül, arctalanul.
A több száz (ezer) képeslap között böngészve, elég kemény dolgokkal is találkozhatunk. Sokan elhunyt szeretteiket gyászolják, mások pedig kiélik bosszúikat egy-egy csalódott személy iránt. Visszatérő mótivum az öngyilkosság, a megcsalás, a féltékenység, a pillanatnyi örömök megosztása.
Az ötlet az amerikai Frank Warrentől származik, aki egyik nap 3000 képeslapot rejtett el különböző könyvesboltok, könyvtárak könyveiben, vagy csak elszórta a közeli parkok padjain. Arra kérte a lap megtalálóit, hogy osszák meg vele, névtelenül, legbelső érzelmeiket, indulataikat. Az első körben körülbelül 100 képeslap érkezett a címére, melyeket később ki is állított. Ezután azt hitte, ennyi volt az egész. Később egyre csak érkeztek és érkezetek a levelek, az Államok légkülönböző területeiről. Ma már naponta 200 képeslapot kap.
Egy interjúban Warren így számol be arról, hogyan változtatta meg az élet a PostSecret:
„Az idegenektől beérkezett levelek, akik elég bátrak voltak ahhoz, hogy megosszák velem a privát titkaikat, erőt adtak nekem, amire nagy szükségem volt, ahhoz, hogy szembe nézzek a saját problémáimmal, és kompromisszumot kössek az életemnek azon részeivel, amiket elrejtettem magam elől. A legmegalázóbb tapasztalatomat, még kisiskolás koromban éltem át.
Soha senkivel nem beszéltem erről, ráadásul nem is gondoltam erre titokként, majdnem meg is feledkeztem az egészről az évek alatt, amíg egy személytől kaptam egy levelezőlapot. Ennek a személynek a titka nagyon hasonló volt. Ez kényszerített engem arra, hogy elismerjem az életemnek azt a részét, amit elrejtettem. Írtam egy levelezőlapot és megcímeztem magamnak.
Nagyon érdekes érzés volt, és gyógyító hatással bírt. Mindegyikünkben egy művész van, és néha az, ami széppé és igazzá tesz valamit, nem szükségképpen művészi technikák miatt jön létre, hanem a bátorság segítségével, mondja Picasso. Néha a bátorság a legjobb szín a palettán. „
Arra, hogy mennyire tekinthető a PS egy társadalmi tablónak, melyen könnyen kimutathatóak az emberek frusztrációi, így reagál Warren:
„Nem gondolom azt, hogy PostSecret egy működésképtelen társadalomnak egy visszatükröződése, éppen az ellentéte. Nyilvánvalóan sok titkot tartunk magunkban. De azt gondolom, hogy azok az érzések, gondolatok, hitek és félelmek, amelyeket elraktározunk, gyakran ugyanazok a dolgok, melyek egyesítenek minket másokkal. Ezek a legemberibb részeink.”
2005 januárjában Frank elindította a PostSecret blogot, melyen minden hét vasárnapján 10 új képeslapot publikált az oldalon.
2007 oktoberében indult el a www.postsecretcommunity.com. Azóta több, mint 40000-ren regisztrálták magukat az oldalon, hogy megoszthassák egymással a véleményüket, tapasztalataikat a PS-ről.
Azóta is töretlen sikernek örvend a mozgalom, és már 4 válogatás könyv is megjelent a képeslapokból.
