Nagy Anna Nóra és Juhász Anikó – ők a Na-Ja. Bútorokat, belső tereket és tárgyakat alkotnak, munkájukhoz elhivatott, mély szakmai és irigylésre méltó érzelmi szálakon kötődnek. A Krétakör Színtársulat 2008-ban tervezett belsőépítészeti munkájának kapcsán beszélgettem velük, és eddigi blogtörténetünk legelragadóbb és legizgalmasabb interjúját kaptam tőlük. Olvassátok…
[question]-Mióta dolgoztok együtt?[/question]
[answer]- Mint Na-Ja három éve alkotunk együtt. Közös munkánk az Iparművészei Egyetemen kezdődött, ahol ritkaság számba menően, elsőkként diplomáztunk együtt. Korábban a közösen végzett diplomamunkának nem volt még hagyománya, azóta szerencsére többen kaptak már hozzá kedvet. Mindkettőnk életében ez volt az első nagy munka, ahol egy komplex tervet kellett létrehoznunk, a környezettanulmánytól a bútortervezésig. Diplomamunkánkkal elnyertük a 2008-as év Belsőépítészeti Diplomadíját.[/answer]
[question]- Hogyan jutott Hozzátok a Krétakörös munka?[/question]
[answer]- Teljesen véletlenül, egy ismerős ismerősén keresztül, ahogy a munkáink többsége megtalál minket.[/answer]
[question]- Mennyire kaptatok szabad kezet a tervezésben?[/question]
[answer]– Ez volt talán az egyik legszabadabb munkánk. Csak a főbb funkciókhoz kellett igazodnunk. Az egyedüli megkötés, amit kaptunk, az volt hogy csak spártaian egyszerű legyen, ne fekete, ne fehér, se színes.[/answer]
[question]- Honnan jött a régi fiókok és bútordarabok felhasználásának ötlete?[/question]
[answer]- Alapvetően meghatározó volt az épület, a környék és a társulat, de hozzájárult a pénzhiány is. A Krétakör egy háromszintes 1900 körül épült bérház egyik emeletén található. Igyekeztünk a ház eredeti jellegének, hangulatának megfelelő elemekből építkezni, így a lomtalanításon begyűjtött régi bútorok tökéletesen passzoltak a képbe. A régi tárgyak használata emellett teret engedett az alkotás szabadságának. Nem volt cél a tökéletes, kifogástalanul letisztult hatás, sikerült díszletszerű, ugyanakkor funkcionális teret kialakítanunk, ami jól illik a színház szellemiségéhez. Ez a háttér nagyszerű alkotói közeget teremt a munkához, magában rejt egyfajta rugalmasságot is, a változtatás lehetőségét.[/answer]
[question]- Máskülönben is jellemző rátok az újrahasznosított anyagok előszeretettel való alkalmazása?[/question]
[answer]- Amennyiben megvan a helye a koncepcióban, igen. Fontos dolognak tartjuk az értékek megőrzését. Megérint bennünket egy-egy bútor története, szeretjük ezt az értéket megragadva a történetet új kontextusba helyezve újramesélni.[/answer]
[question]- Van egy jól bevált tervezői módszeretek, stratégiátok?[/question]
[answer]– Minden munkánkban igyekszünk a racionális alapot megtalálni, ez nagyon fontos, erre lehet aztán a későbbiekben építkezni. Egy alaposan kitalált gondolatmenet, szellemiség áll minden munkánk mögött, olyan alapkoncepció, ami a későbbi tervezési fázisokban vezeti munkánkat. Fontos a tényleges tervezést megelőző kutatási folyamat. Ez segít bennünket a részletek alapos kidolgozásában, ennek segítségével a későbbi lépések során kevésbé merülnek fel olyan kérdések, amelyekre nem tudunk megfelelő választ adni.[/answer]
[question]- Építészettel, belsőépítészettel, vagy tárgytervezéssel foglalkoztok legszívesebben?[/question]
[answer]- Anikó inkább a nagy felé, én (Anna) mindig inkább a kisebb felé húzok. Így aztán az arany középút, a belsőépítészet a közös nevező, de szívesen nyitunk minden irány felé.[/answer]
[question]- Mit gondoltok, mennyire lehet ma valaki szabad a szakmában?[/question]
[answer]- Tulajdonképpen azt mondanánk, hogy amennyire csak akar. Persze folyamatos törekvés ez, az eddig ki nem talált gondolatok felé. Mindig a legideálisabb ugyanakkor legélhetőbb megoldásra törekszünk. Számunkra az a fontos, hogy jól kitaláljuk az alapgondolatot, mellyel már olyan racionális határok között folyhat a tervezés, amiben egy ötlet már nem csak önmagáért való, hanem indokolható eszme ami magával hozza mindkét fél bátorságát. Munkafolyamatunkat egy fa elágazó ágaival lehetne illusztrálni. Minden kérdésre több terv, verzió létezik, mindegyik ugyanolyan jó, szeretjük mindet. A megrendelő döntése, melyik úton haladunk tovább. Nincs rossz választás, hiszen végső soron minden ág egy irányba mutat, egyfelé vezet. Minden megoldás jó megoldás.[/answer]
[question]- Miből nyeritek munkáitokhoz az inspirációt?[/question]
[answer]- Egymásból.[/answer]
[question]- Kitől tanulnátok szívesen?[/question]
[answer]- Bárkitől, nagyon szívesen. Munkatársaktól, megrendelőktől, tőled, az asztalosunktól, aki egy fantasztikus figura.[/answer]
[question]- Milyennek látjátok a belsőépítészetet, mint szakmát hazánkban?[/question]
[answer]- Nekünk alapvetően jó tapasztalatink vannak. Fontos a szakmabeli barátok, ismerősök véleménye. Aktuális munkáinkból készült munkafüzetünket mindig elvisszük megmutatni, kíváncsiak vagyunk a véleményükre. Ilyenkor mindig vannak olyan beszélgetések, amik kizökkentenek, elgondolkoztatnak, vagy továbblendítenek minket. Ugyanakkor úgy látjuk, hogy sajnos sokkal kevesebb a lehetőség, mint a hazai tehetség, de nagyon bízunk benne, hogy ez hamarosan változni fog.[/answer]
[question]- Min dolgoztok éppen?[/question]
[answer]- Bár ez egyenlőre még nem publikus, annyit elárulhatunk, hogy az egyik aktuális munkánk több mint érdekes és izgalmas. Olyan területen tesz próbára bennünket, ahol az épülettől a tárgytervezésig mindenhol meg kell álljuk a helyünket. Ha minden igaz, januárban gyakorlati fázisba kerül, és reméljük, a közeljövőben beszámolunk a részletekről is![/answer]
Portré: Kaunitz Tamás
Fotó: Réthey Prikkel Tamás
Comments are closed.