Anouk Kruithof holland fotóművész munkáira véletlen találtam rá az interneten. Képeinek és installációinak sajátos hangulata, művészi szemlélete azonnal megfogott. Készítettem vele egy interjút, melyben a fotózáshoz fűződő viszonyáról, szemléletéről és terveiről mesél nekünk…
– Mikor jöttél rá, hogy a fotózás lesz az igazi és mikor kezdtél képeket készíteni?
– Nagyjából nyolc éves lehettem, kaptam egy kék színű hagyományos, 35mm-es fényképezőgépet szülinapomra. Ettől fogva rendszeresen fotóztam, persze főleg nyaralásokon.
– Miután lediplomáztál a Joost Academie Breda-n, fotóművészként kezdted el a karriered. Diplomamunkád, mely bőrbetegségekben szenvedő emberek portréiból áll, fantasztikus. Hogyan merült fel ez a téma?
– Abban az időben főleg szocio-témákkal foglalkoztam, a kamerám elsősorban egy eszköz volt a számomra, aminek segítségével társadalmunk bonyolult szociális kérdéseit könnyebben meg tudtam érteni. Diplomamunkámban az emberi megjelenés fontosságának tulajdonított kérdésekkel foglalkoztam, és azzal, hogy milyen komoly bizonytalanságot eredményez önértékelésünkben, ha az átlagostól eltérő a megjelenésünk, például mondjuk bőrbetegségben szenvedünk.
– Az elmúlt években installációkkal is foglalkozol. Ez egy újabb terület, ahol talán még a fotónál is hatékonyabban kifejezheted magad?
– Az elmúlt három évben felfedeztem a fotó korlátait és úgy éreztem, hogy így magam is korlátozva vagyok. Meg szerettem volna tudni többet különböző médiaművészeti területekről egyszerű kíváncsiságból is, és saját fejlődésem érdekében is. A tér mindig is érdekelt, izgalmasnak találom, ahogy a tér, mint átmeneti környezet hatással van az emberekre. Ezt a szempontot szerettem volna valahogy megjeleníteni művészetemben.
– Van művészetednek egy fő inspirációs forrása, melyhez időről időre visszatérsz?
– Az emberi lélek nagyon érdekel – az érzelmek mibenléte, és ahogy az emberek érzelmeiket kezelik. Munkáim nagyon személyes megközelítésből indulnak, de mindig alapos kutatást végzek, sok interjút készítek, hogy gondolataimat és meglátásaimat szélesebb perspektívába tudjam helyezni.
– Melyik az a fázisa művészetednek, amit a legjobban élvezel és miért éppen azt?
– Ahogy egy installációt, vagy alkotást, amit készítettem, elengedek a maga útjára, az mindig nagyon izgalmas, mert sosem lehet tudni előre, mi fog történni pontosan. Ez csodás érzés, teljesen a hatalmába kerít. A legjobb alkotásaim azok, ahol van bátorságom elengedni a munkát és hagyni, hadd menjen, engedni, hogy a véletlen irányítsa a dolgokat. Ilyenkor csak várok és figyelem, mi történik.
[youtube width=”490″ height=”344″]http://www.youtube.com/watch?v=ymLI4aiFvOA[/youtube]
– Melyik volt a kedvenc projekted, amire a leginkább büszke vagy? És miért éppen az?
– Fú, hát ez nehéz kérdés. “Enclosed content chating away in the colour invisibility” című munkámra (lásd fent, színes könyvek) igen büszke vagyok, akár csak a “Playing Borders”-re, ezek a legjellemzőbbek a pillanatnyi lelkiállapotomra. Büszke vagyok arra, hogy képeimet térbeli elemekké tudom transzformálni.
– Mit tartasz munkád legfontosabb részének, melyet igyekszel leginkább kihangsúlyozni?
– Munkáimban mindig számomra fontos kérdéseket idézek fel. Ezek többnyire mindig szorongató kérdések, melyek megindítják, elgondolkoztatják az embert.
– Min dolgozol éppen?
– Az aktuális projekt címe, amin dolgozom “Fragmented Entity”, fotókat, videókat és installációkat tartalmaz. 2011 februárjában kerül bemutatásra az ART Rotterdam kiállításon az Adler Frankfurt/New York galériával együttműködésben. Illetve mostanában készítettem egy kis magazint THE DAILY EXHAUSTION címmel. Ezt egy genti kiállításon mutatom be, ahol az érdeklődők elvihetnek egy-egy példányt ajándékba.
– Hogyan mutatnád be saját munkafolyamatodat?
– Minden témában, ami érdekel, alapos kutatást végzek, ezer kérdést teszek fel magamnak. A legjobb ötleteim mindig menet közben adódnak. Például tánc közben, vagy ha egyedül úszom egy tóban a sötétben. Optimista vagyok, de mindig felteszem magamnak a kérdést, hogy egy-egy új ötlet valóban szorosan összefügg-e az alapelvvel, ami meghatározza az aktuális projektet. Az új ötleteknek idő kell. Elég ösztönös vagyok, de nem mindig jó, ha az ösztönökre hagyatkozom. Az intuícióim megjelenhetnek a művészetemben, de csak akkor, ha alaposan végig vannak gondolva. Azt hiszem az értelmem és a tudatalattim kombinációja, belső életem és az intuícióim együttesen alkotják azt a a varázslatos kombinációt, melyek segítségével jó dolgokat tudok létrehozni.
– Hogyan látod magad és a művészeted 10 év múlva?
– Ugyanilyen intenzitással és szeretettel dolgozom tovább, mint most, de az alkotásaim sokkal energikusabbak és koherensebbek lesznek. Jó lenne, ha lennének érdekes lehetőségek, ahol bemutathatom a munkáimat. Nagyon örülök a jelenlegi lehetőségeimnek, de természetesen mindig lehet jobb és jobb. Megélek a művészetemből – ez is egy olyan dolog, amire igazán büszke vagyok, óriási szabadság ez! Ambiciózus vagyok, de a kereskedelmi sikerek, vagy a népszerűség nem igazán érdekel.
