Vági Flóra ékszertervező Firenzében és Londonban a legkitűnőbb iskolákban tanult, ékszereit a legnevesebb galériák mutatják be Európa szerte és Amerikában is. Munkáival a Design Hét keretei között ismerkedhettek meg az érdeklődők a G13 Galériában. A továbbiakban Spengler Katalin Flórával készített interjúját olvashatjátok a kortárs design ékszer a vizuális művészetek világában betöltött szerepéről…
Hogyan definiálná a kortárs design ékszer fogalmát?
A kortárs ékszer sok szempontból kinőtte a hagyományos értelemben vett ékszer fogalmát. Megjelenésében, anyaghasználatában és funkcióját tekintve is túllépett azokon az ékszereken, amelyek hosszú időn keresztül pusztán dekoratív, szimbolikus, illetve esetenként misztikus szerepet töltöttek be. Egyszerre elemzi, használja és újragondolja a már kijelölt helyet a művészetben, a kortárs képző- és iparművészet, valamint a design határterületein mozog. Mind az alkotó, mind az ékszer viselője számára a művészi önkifejezés eszközévé válik.
Mennyiben új, más az anyaghasználat?
A hagyományos ékszer értékének fő meghatározói a nemesfémek és a drágakövek, a kortárs ékszer esetében más az értékmérce. A tervezők sok esetben, bár nem kizárólagosan, értéktelen anyagokkal – papírral, fával, műanyaggal – dolgoznak, tehát az alapanyag csak kiindulópont, a lényeg maga a művészi produktum, hasonlóan a festőművészek alkotásaihoz. Persze jellemző a fém – az arany és az ezüst is -, de gyakorlatilag szinte bármilyen anyagból, például akár emberi hajból is készülhet ékszer.
Mi a helyzet a funkcionalitással? Hordhatók-e a kortárs ékszerek?
Vannak olyan ékszerek, melyek a hétköznapi értelemben akár az anyaguk, akár a méretük miatt nem hordhatók. Nagy általánosságban azonban az a jellemző, hogy a kortárs ékszer megtartotta a funkcionalitását, s mint művészeti alkotást, éppen az teszi különlegessé, hogy a testünkön is viselhetjük. Sokak számára talán meglepő, hogy a kortárs ékszerek nagyobbak, mint amihez hagyományosan hozzászoktunk, de hordhatók.
Beszélhetünk-e trendekről, jellemző folyamatokról a kortárs ékszertervezésben?
A divat természetesen a kortárs ékszert sem hagyja teljesen érintetlenül, a londoni egyetemen például külön tantárgyként tanultuk a divat és az ékszer kapcsolatát. Ennél azonban mégis jellemzőbbnek tartom a mindenkori legújabb technológiák hatását. A fémeknél ma leginkább az öntési technikákkal és a kovácsolással változtatják a felületek megjelenését. Sokan használják a lézerforrasztás módszerét, aminek segítségével rendkívül precízen lehet egymáshoz illeszteni egészen kis felületeket is. Különleges technikai eljárás a galvanizálás is, aminek az a lényege, hogy egy bármilyen anyagból lévő tárgy fémbevonatot kap, s a későbbiekben akár az eredeti anyaggal együtt, akár nélküle, mint egy fémburok is használható.
Mely országok tekinthetők manapság a kortárs ékszertervezés centrumainak?
Elsősorban Németország és Hollandia, illetve Belgium és Svájc, ez abból is adódik, hogy ezekben az országokban van a legnagyobb piaca a kortárs ékszernek. Említést érdemel még Nagy-Britannia és az Egyesült Államok is. Európa déli és északabbra eső országaiban, bár tervezőik jelen vannak a szakmában, az átlag közönség sokkal kevésbé nyitott, mint a nyugat-európai országokban.
A képzőművészeti élethez hasonlóan ezen a területen is meghatározóak a jelentős galériák?
A legjelentősebb kortárs ékszergalériák meghatározó szerepet játszanak. Hírnevüknél, több évtizedes múltjuknál, esetleg méreteiknél fogva, de leginkább a galériavezetők különleges ízlésvilága miatt is komoly tekintélyre tettek szert a szakmában. Európa egyik legjobb galériája, a Galerie Marzee egy holland kisvárosban, Nijmegenben működik. Ez egy komplex intézmény, egyfelől a hagyományos értelemben vett galéria nagyon erős szakmai programmal, másfelől állandó kiállításon látható gazdag gyűjteménnyel rendelkező múzeum is, ahol bárki tanulmányozhatja a szakma történetét. A tehetséggondozásért is tesznek, minden évben nemzetközi kiállítást rendeznek a frissen végzettek munkáiból, és díjakkal jutalmazzák a legtehetségesebbeket. Hollandiában igen jelentős még az amszterdami Galerie Ra és a Galerie Louise Smit. Belgiumban a mindig új ötletekkel előálló Galerie Sofie Lachaert-ra, és a genti Villa de Bont-ra érdemes odafigyelni. Németországban a müncheni Galerie Biró és a Galerie Spektrum a szakmai színtér meghatározó szereplői. Svájcban a Galerie SO ad helyet különleges ékszer- és tárgykiállításoknak. Rómában egy kis utcában elrejtve található, de nemzetközi viszonylatban annál ismertebb a Gallery Alternatives. A szomszédságunkban lévő Bécsben említésre méltó a talán nálunk is valamennyire ismert Galerie Slavik és a Galerie V&V.
Úgy tudom, Amerikában is számos gyűjtő vásárol kortárs ékszert.
Igen, és az amerikai galériák sora is igen hosszú, de nem annyira meghatározóak, mint az európaiak. A fontosak közül a New York-i Charon Kransen Arts számos jelentős vásáron vesz részt. San Fransisco-ban a Velvet Da Vinci, Washingtonban pedig a Jewellers’ Werk a legjelentősebb galériák.
Mit tudnak ezek a galériatulajdonosok, mitől jobbak, mint a többiek?
A legjobb galériák tulajdonosai között ékszertervezőt éppúgy találni, mint művészettörténészt. Valamennyien igen komoly szaktudással rendelkeznek, és sokféle módon – kurátorként, szakíróként, múzeumok tanácsadóiként és természetesen a legnevesebb művészek menedzsereiként – folynak bele a szakmai életbe. Számos gyűjtővel állnak kapcsolatban világszerte.
Mennyire nemzetközi a kortárs design ékszer világa? Egy német galériához például főként német művészek tartoznak?
Abszolút nemzetközi a mezőny mindenhol. Egyrészt azért, mert a tervezőket képző iskolák, egyetemek is nemzetköziek, a világ bármely tájáról fogadnak jelentkezőket. Másrészt azért, mert a szakmai életet számos nemzetközi verseny és műkereskedelmi vásár jellemzi. Ezeken az eseményeken a legkülönbözőbb nemzetiségű fiatal alkotók is részt vehetnek, a galériák pedig természetesen a legtehetségesebbeket választják ki közülük.
Átlagosan hány művésszel dolgozik együtt egy-egy galéria?
Ez változó, természetesen az lenne az ideális, ha minél kevesebb művésszel foglalkoznának a galériák, de a megélhetést sokkal könnyebb biztosítani szélesebb művészkörrel. Jellemzően minimum tizenöt művész tartozik egy-egy galériához, átlagosan legalább húsz-harminc. Az idősebb generáció neves alkotói maguk választanak galériát, a fiatalok közül a galeristák válogatnak.
Hol tanulta ezt a szakmát?
Egy olaszországi iskolában, az Alchimiában kerültem kapcsolatba a kortárs ékszerrel. Ez egy szabad szellemű iskola, ahol a szakmában kiemelkedő, nemzetközi hírnevű művészek oktatnak. Négy évet tanultam itt, majd a londoni Royal College of Art-on szereztem mesterdiplomát egy kétéves képzés keretében. Ahogy maga London, az egyetem is abszolút nemzetközi mind a diákokat, mind az ott tanító professzorokat tekintve. Nyitott és toleráns légkörben tanultam a szakmámat, azt tapasztaltam, hogy a tanáraim és a kortárs ékszer egész közege elfogadóan, bátorítóan viszonyultak még a túlzásnak, vagy furcsaságnak tűnő dolgokhoz is.
Hogyan lehet a kortárs ékszertervezést tanítani?
Elsősorban a kreativitás fejlesztésére helyezik a hangsúlyt, sokszor kaptam olyan feladatot, hogy például jelenítsek meg egy történetet ékszerben, vagy tervezzek valakinek olyan ékszert, ami a személyiségét fejezi ki.
Ön milyen anyagokkal dolgozik?
Fából, illetve könyvből készítek ékszereket.
Hol láthatjuk legközelebb az ékszereit?
A Sophie Lachaert Galéria csoportos kiállításán Belgiumban.
