Nick Gentry csodásan fest. De az angol művész munkái nem csupán az ecsetvonások miatt ragadják meg a figyelmet. Napjaink internet- és számítógépkultúrájának hatására ugyanis floppy lemezekre cserélte a festővásznat. Portréi az ósdi adathordozók mozaikszerű összeillesztésével születnek, mégis modern alkotások ezek, melyek izgalmas módon fejezik ki az elmúlást. A képek összegyúrják az emberiséget a technológiával, kapcsolatot teremtenek a személyes információkkal, örökre az arcok mögé zárva azokat.
Nick Gentry a Central Saint Martinsban diplomázott, s volt már kiállítása Angliában, Európában és az Egyesült Államokban is. Művészetének alapja az újrahasznosítás, de nem szokványos újrahasznosítás az övé. Floppy lemezre festett portréi egyedi formában tükrözik korunk fontos kulturális és szociális változasait. Napjaink egyre inkább az internetről és a számítógépről szólnak, a floppy lemezeket mégis bátran nevezhetjük már szó szerint “lejárt lemeznek”.
Első lépésként összeilleszti a különböző lemezeket, esetleg VHS-kazettákat, ezt követi a festés, így születnek a photofit-szerű remekművek, melyek még így kétdimenzióban szemlélve is előhozzák belőlem a vágyat, bárcsak megérinthetném őket. Sőt, előbújik belőlem a kíváncsiság kicsiny (s percről percre egyre nagyobbacska) szikrája is, vajon milyen információk lapulhatnak a lemezeken, mi lehet a festett fejek “agyában”, s közben belezuhanok a termékek uralta világba. Sok-sok érzést megmozgatnak a képek a szemlélőben. Vajon az ember örökre összeegyeztethető lesz az általa használt technológiával?
