Építészek otthonaiba betekinteni izgalmas és inspiratív élmény. Építészet, tárgykultúra és a nem hétköznapi vizualitás találkozási pontjában mindig érdemes elidőzni egy kicsit. Tartsatok velünk, ez úttal George Koukourakis görög építész 1890-es években épült, s nem régiben felújított hétvégi házába Nisyros szigetén!
Az eredetileg 1890-ban épült ház átalakítása az épület eredeti jellegének hű megőrzése, tiszteletben tartása mellett történt. A helyiségek funkciója és az épületen belüli elhelyezkedése nem változott, a gyönyörű eredeti cement burkolat és felújított fa szerkezet hűen őrzik az épület hangulatát. A falfelületek és faburkolatok új, élénk színei teremtenek kapcsolatot a jelen és az elmúlt századok között.
Mindezt az építész nem bízta a véletlenre. Az évek múlását dokumentáló sok réteg egymásra ragasztott tapéta eltávolítása után meglepve vette észre, hogy az eredeti falszín élénk vöröses árnyalatú volt. Ezt a színt kapta vissza a helyiség és ennek mentén alakult ki a falszínek élénk palettája az épületben. A falak színe a helyiség funkciójához igazodik – a közösségi terek, beszélgetések, életteli pillanatok színterei élénk színeket kaptak, míg a pihenésre, visszavonulásra szolgáló terekre a halványabb pasztelles árnyalatok jellemzőek. A tulajdonos elmesélése szerint vendégek fogadásakor mindig könnyű megállapítani, hogy vendégei milyen hangulatban vannak, ugyanis ennek megfelelően esik a választásuk a vendégszobák valamelyikére.
A színek és funkciók egysége jó ízléssel kiválasztott design és antik bútorok, lámpák, kiegészítők jelenlétével válik komplex térélménnyé. A bútorok funkciója itt az elsődleges használati értéken felül nagyon fontos, ezeken a tárgyakon keresztül jelenik meg térben és időben egyszerre a múlt század, a hatvanas-hetvenes évek és a jelen kor, illetve a tulajdonos személyisége, ízlésvilága az enteriőrben. Nagyon finom részletek, árnyalatok gondoskodnak arról, hogy ez az együttélés esztétikailag maximális élményt nyújtson.
Nagyszerű dolognak tartom mindig, mikor értékek – legyen az építészeti, tárgyi, vagy esztétikai – sok évvel létrejöttük után is hangsúlyosak tudnak maradni, megállják helyüket az idő nagy próbájában, így az ember automatikus törekvése ezeknek az értékeknek a megőrzése, saját korába való átmentése. Erre tökéletes példa ez a csodálatos görög hétvégi ház. Természetesen olyan tárgyakra, épületekre igaz ez első sorban, melyek létrejöttük idejében is jelentős esztétikai minőséget képviseltek, olyan hangsúlyos módon, hogy akár néhány száz évvel később is képesek bennünket megérinteni, annak ellenére, hogy nem képzőművészetről van itt szó.
Fotó: Vangelis Paterakis
