Hosszú tervezés, ötletelés és még hosszadalmasabb kivitelezési procedúra előzte meg a képeken látható majorsági épület átépítését, újjáépülését a Káli-medencében. A végeredmény azt hiszem, magáért beszél, nem volt hiábavaló a három év, ami az első gondolattól és látogatástól a kész állapotig vezetett…
Az Építészfórumon találkoztam először ezzel a projekttel, Vincze László Balaton-felvidéki majorságának tervével. Az épület helyén korábban sertéstelep állt, nem is akármilyen, egy igazi malacbirodalom, a sertések a terület minden apró zegét-zugát uralták.
A sertéstelep gazdája sokáig próbált birkózni a telepen eluralkodott helyzettel, mígnem belátva, milyen költséget és ráfordítást igényelne a helyzet rendezése, meghozta a sorsfordító döntést és eladta a majorságot. “Egy hosszú előkészítő munka után kezdődött meg a majorság újraépítése, helyreállítása, most már kocák és malacok nélkül, a területhez tartozó mandulásra alapozva a gazdálkodást. A legnehezebb volt hinni a dologban, hiszen több hektár teljesen elszennyeződött földet kellett megtisztítani, méregteleníteni, klórozni, romokat eltakarítani és meghökkenni, hogyan nyeli a pénzt minden kis mozdulat.” – mesél a tényleges munka kezdeti lépéseiről a tervező.
A tervezés elején hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a tulajdonos és a tervező közötti közös építészeti irányt egy nagyszerű példa adja meg. Ez John Pawson brit építész Baron háza. Svédországban egy szántó közepén, a meglévő tanya újraértelmezését használta fel a szerző egy vadonatúj átriumra szervezett, nyeregtetős lakóépület megformáláshoz. A példa talán sokak előtt ismert. Pawson egyénisége, munkáinak kivételes tömörsége, tereinek, formáinak redukáltsága, mely együtt jár rejtett, szofisztikált részletekkel, válogatott, értékes anyagok használatával és persze az ilyen építészeti igényre fordítandó nem kevés pénzzel.
A koncepció egy nyeregetetős, oromfalas, hosszú kubus, amely harmadánál keresztbe vágott és egymástól elhúzott. Az így keletkezett szünet egy belső udvart hoz létre, amely a két ráforduló oromfalas homlokzathoz kapcsolódva egy átmeneti belső-külső térként szolgál. Az épületet körülfoglaló belső udvari terasz deszkaburkolatot kapott, erősítve az átmeneti tér jelleget. Az ’50-es években épült és kitűnő szerkezeti állapotban lévő, 80 m hosszú istállót megtartották, a nyitott színeket és egy menthetetlen akol épületet bontásra ítélték. Az egyik bontott szín helyére új épület került lakó-, raktározó-, és feldolgozó funkciókkal. A gazdálkodáshoz szükséges elemeket,a gépkocsi- és traktortárolót a néhai istállóban helyezték el. Itt alakították ki a gondnok számára lakást.
Sok-sok rajz született, az építész és a tulajdonosokkal újra- és újrarajzoltáka tereket, majd a részleteket. Nem egyszer menet közben kellett áthúzni az addigiakat és újraépíteni a folytatást. Küzdelem volt ez a javából. Jellemző, hogy az egy évvel korábban elkészített belsőépítészeti terv szinte minden vonala átrajzolódott. Sikerült olyan helyzetet teremteni, hogy a tulajdonosok egyenrangú partnerek lettek a tervezésben, ami az építkezés finisében mélyült el igazán. Azt hiszem, ez elég jól látszik is a végeredményen.
Ha felkeltette az érdeklődéseteket ennek a csodás káli majorságnak a története, olvassátok el Vincze László kedves beszámolóját az Építészfórumon, ahol mesél a kivitelezés problematikájáról, a nem várt bonyodalmakról és az engedélyeztetés lépéseiről is. Ez a rövid videó pedig már a kész állapotot mutatja:
Majorság a Káli-medencében
vezető tervező: Vincze László DLA
építész munkatárs: Páczelt Péter
belsőépítészet: Zavadzky Éva, Vincze László DLA
statika: Ther Antal
épületgépészet: Kiss József, Sor Zoltán – PhQ
épületvillamosság: Benke Szilveszter
műszaki ellenőrzés: Ther Antal
generálkivitelező: Paczolay Zoltán – Paczolay Kft.
építésvezető: Flemming Olivér
elektromos munkák: Terjéki József
épületgépészeti munkák: Pál Ferenc
egyedi bútorok, árnyékolók: Molnár Tamás asztalos mester
rozsdamentes fémmunkák: Bedécs Kristóf
szaniterek: Ági Müller, Ralph Müller
corian munka: Lokietek László
világítótestek: Deli Gyöngyvér – Art Light
