Jacomijn van der Donk holland ékszertervező munkáját a “természetes anyagokkal való ösztönös játék“-ként mutatja be. Számára a természet és az ékszerek világa végtelen és kiszámíthatatlan módon folyik egybe. Egyéni jellegzetes stílusa, a kezdetleges érzésekhez és a természet képeihez való vonzódása teszi minden egyes munkáját csodálatos művészeti alkotássá. Munkáiban élettelen tárgyak – ecsetek, kecskeszőr, zongorabillentyűk – új életre kelnek viselőik által.
Alkotás közben Jacomijn első sorban intuícióira hagyatkozik. “Olyan ez, mintha az élettel magával beszélgetnék. Követem az intuícióim által kijelölt utat és szinte alig fogom fel. Ebben az anyagokkal való különösen intim játékban az alkotás, a forma és a tartalom eggyé válik – mondja. Kecskeszőr munkáinak anyagát egyszerre tekinti élőnek és élettelennek. “Próbálom összekötni az anyagi világot és az élet forrását, ami élteti. A szőr használatának inspirációja csodálatos régi japán rajzokból ered, melyeken nők fésülködnek a fürdőszobában.
A kavicsok használata sem véletlen, hiszen az anyag maga egész életében elbűvölte Jacomijnt. Mikor Kréta szigetén járt, órákat töltött a tengerparton kavicsokat helyezve a kezére, csodálva páratlan egyéniségüket. “A kövek átveszik testem melegét a csend és a végtelenség érzésével töltenek el. Finom felületük érzékelhető bizonyítéka a hosszú fényezési eljárásnak, melyen keresztülmentek. Ezért találom visszafogott árnyalatukat és egyszerű szimbolikájukat gyönyörűnek. “
Kedvenc munkája a nagy legyezőformájú kecskeszőr ecset, melyet bivalyszarvval ötvöz. “Számomra ez az ékszer a fizikalitás, a lemondás és a relaxáció tökéletes kifejezése” – mondja. Munkáin keresztül a természetet szeretné visszahozni az emberek életébe. “Próbálom a természetet visszacsempészni a városi élet mindennapjaiba, így emlékztetve az embereket arra, hogy honnan jövünk és mire van szükségünk.”
via Yatzer
