Hatalmas szerencsénk volt, bejutottunk péntek éjjel a KÉK által szervezett Rákosi bunker látogatásra az utolsó pillanatban! Sosem gondoltam volna korábban, hogy valaha a metró sínek között fogok sétálni az éjszaka közepén és lehetőségem lesz egy hosszú évtizedekig titkos földalatti betonbunkert bejárni…
Az Rákosi-bunker egy korábban titkos atombunker Budapest belvárosa alatt. 39 méter mélységben helyezkedik el hozzávetőlegesen a Kossuth tér és a Szabadság tér között H betű alakban. Közvetlenül kapcsolódik a kettes metróhoz és a Magyar Dolgozók Pártjának volt székházához. A 2200 ember befogadására alkalmas, .3500-3800 négyzetméteres objektum 1953-ban készült el, a 2-es metró alagútjával 1973-ban kapcsolták össze. A metrónak a Deák Ferenc tér és Kossuth Lajos tér közötti alagútjából nyílik, mi is ebből az irányból közelítettünk. a Kossuth téri megállóból indult a séta a sínek mentén. Természetesen a síneket áramtalanították, de az utolsó metró távozása után még meg kellett várnunk, míg a szemétszállító mozdony végigjárja az állomásokat és összegyűjti a napi hulladékot. Ez után indult a séta.
A Rákosi-bunker a metróhoz hasonló technológiai megoldásokkal készült. Korábbi híresztelések szerint rabokkal építtették a bunkert, de a valóságban vidékről, lefüggönyözött buszokkal Budapestre szállított bányászok dolgoztak rajta, akik úgy tudták, hogy a 2-es metrót építik. A BKV gyorsvasúti igazgatósága 1981-ben vette át a bunker üzemeltetését, a szélesebb közönség ekkor szerzett csak tudomást arról, hogy a Szabadság tér alatt egy 3-as kategóriájú búvóhelyet építettek. A helyszínválasztás nem volt véletlen, közvetlenül a létesítmény fölött helyezkedett el a Magyar Dolgozók Pártjának Akadémia utcai pártközpontja, a lejárat a székház egyik udvarán épült. Egy vészkijárat is épült az egykori TV-székház szomszédságában, amely levegőztetőként is szolgál. A labirintusszerű objektumban külön tanácskozóterem is helyet kapott, ahol az ország vezetői az aktuális teendőket vitatták volna meg. Bár soha nem használták, a hetvenes évek közepéig készenlétben volt. Szintén korabeli legendák szerint a bunkernek közvetlen kapcsolata volt a Parlamenttel, de az építmény jelenlegi kezelője, a BKV az átvizsgáláskor nem talált erre utaló jeleket, bizonyítékokat.
A bunker állapota mára már nagyon leromlott, a szellőztető berendezések azonban működnek, ezeket rendszeresen karban is tartják és hetente ellenőrzik. A korábbi bútorokat és berendezéseket már a hidegháború enyhülésének idején elhordták. Amikor a BKV 1981-ben átvette az építményt csak asztalokat és székeket találtak, ágyakat nem. Az átvétel után kitakarították a helységeket, azóta teljesen üres és kihasználatlanul áll.
A bunkert egy 4000 köbméter kapacitású levegőszűrő rendszerrel szerelték fel, amely a radioaktív por megszűrésére is alkalmas lett volna a szovjet gyártmányú harcigáz-szűrő doboknak köszönhetően. E mellett egy 150 köbméteres víztartály és két, egyenként 26 kilowattos Ganz generátorral is található a föld alatt. A generátorok, és a levegőszűrő berendezések mára üzemképtelenek.
Nagyon izgalmas dolog egy föld alatti atombiztos bunker bejárása, az ember automatikusan elképzeli, milyen lehet (akárcsak átmenetileg is) ehhez hasonló körülmények között élni. Na ekkor kezd nyomasztóvá válni a dolog. Így aztán mire a bunker összes helyiségét, zeg-zugát körbejártuk, igazi megkönnyebbülés volt a felfelé vezető út.
Még több kép a KÉK-től itt!
Ha szeretnétek megtudni többet a bunkerről, nézzétek meg Perjéssy Gábor egy korábbi bejáráson készült rövid filmjét:
