[question]Nemrég láthattuk az első önálló kiállításodat az Ötkertben. Észrevehetően nagyon jól érezted magadat az estén. Pár nap távlatában, milyen visszaemlékezni rá?[/question]
[answer]Fantasztikus volt. Életem végéig jó lesz visszaemlékezni rá. Meglepődtem, milyen sokan eljöttek, nagyon jól esett. Szuper volt a hangulat végig, úgy láttam nem csak én éreztem nagyon jól magam.[/answer]
[question]Hogyan állítottad össze a kiállítás darabjait?[/question]
[answer]Egy-kettő darab, vagy kollekció adott volt. De arra is volt példa, hogy egy meglévő gyűrű mellé csináltam fülbevalót és nyakláncot. Mindenképp úgy szerettem volna, hogy ne legyen olyan darab, ami semmihez nem köthető, hogy mindennek meg legyen a helye. Ilyen alapon lettek a vitrinek is berendezve. Ami pedig kimaradt, az jó lesz legközelebb…[/answer]
[question]Lehet, hogy többeknek árulunk el ezzel titkot, de a családodban nem esett messze az alma a fájától. Édesapukád, Nemesi Attila nagyrabecsült ötvösművész. Mi a legkorábbi emléked, amikor rácsodálkoztál apukád mesterségére?[/question]
[answer]Még nagyon pici voltam. Apukám műhelye a pincében volt, ott, ahol most az enyém. Sokszor mentünk le fabrikálni a bátyámmal. Emlékszem alumínium karikagyűrűkbe ragasztgattuk bele lelkesen a gyöngyöket.[/answer]
[question]Mikor kezdődött, hogy ellested a műhely titkait és elkezdtél te is alkotni?[/question]
[answer]Na, hát ezt nem tudom pontosan. Mindig is segítgettem vagy inkább besegítgettem apukámnak. Saját darabokat talán akkor kezdtem el készíteni, amikor a „Práterbe” mentem, addig nem volt jellemző. Az iskola alatt és utána kezdtem neki úgy igazán. Otthon, az iskola elvégzése után kialakítottunk nekem egy saját kis műhelyt, ahol a mai napig dolgozom. Imádom.[/answer]
[question]Mesélnél arról, hol sajátítottad el a mesterséget?[/question]
[answer]A Práter utcában, a Budapesti Szolgáltató- és Kézműipari Szakképző Iskola aranyműves szakát végeztem el. Nagyon jó volt abból a szempontból, hogy szinte csak gyakorlati óráink voltak. Kéthetente két nap elmélet volt, a többi időt mind a műhelyben töltöttük. Én a Pénzverdében voltam gyakorlaton. Rettentő korán kezdődött a nap, de örülök, hogy odakerültem. A második évben elvégeztem egy becsüs tanfolyamot, az iskola után pedig részt vettem egy kiegészítő szakmai kurzuson, ugyanott. De tanulni való mindig marad…[/answer]
[question]Nem kerülhetem ki a karrier témáját. Ötvösművészként szeretnél elhelyezkedni, dolgozni? Itthon milyen nehézségekkel néz szembe egy pályakezdő a te művészeti ágadban?[/question]
[answer]Nem tartom magam ötvösművésznek. Ahhoz nekem még nagyon sokat kell tanulnom és dolgoznom. Nagyon szeretném, ha meg tudnék élni, abból, amit csinálok. Egyáltalán nem könnyű. Én az iskola elvégzése után úgymond befektettem egy saját műhelybe. Kialakítottuk, így azóta otthon tudok dolgozni. De még, ha ez meg is van, akkor is, lehet, hogy ott állsz a munkáiddal és nem találod meg a közönséghez vezető csatornát. Eljuttatni az emberekhez már eleve egy feladat, és még, ha tetszik is nekik, amit csinálsz, akkor sem egyértelmű, hogy hogyan tovább. Érvényesülni – mint minden pályán – itt is nagyon nehéz.[/answer]
[question]Édesapukád nagyon különböző műveket alkot. Te az ékszereknél szeretnél maradni, vagy el tudod képzelni, hogy mást is ki fogsz próbálni?[/question]
[answer]Amellett, hogy megmaradok az ékszereknél, szeretnék minél több dolgot kipróbálni. Izgalmas, ha olyan munka adódik, amilyet még nem csináltam. Ilyen volt a Biodiverzitás Fővárosa díj, és nagyon élveztem. Apukám munkáit csodálom, de olyan jellegű dolgokat én képtelen lennék alkotni. Komoly fizikai erő kell ahhoz, hogy úgy hajlítsa meg az ember a vasat, mintha az egy szalag lenne. De a faliórák készítését is szeretem, az is kicsit más. Tervezni meg szinte bármit![/answer]
[question]A gyűrűid között több tematika is feltűnik (város, állatok). Mesélnél nekünk az inspirációkról, és hogy mi ihlet meg?[/question]
[answer]Bevallom őszintén, erről nem tudok mesélni. Nálam nincs ilyen, hogy ebből merítek inspirációt, valami más meg megihlet. Jönnek az ötletek, fogalmam sincs honnan. Sokszor kérdezték már, hogy ezt és ezt, hogy találtad ki? És a válaszom mindig ugyanaz volt: nem tudom. Kitaláltam. Egyszerűen csak jött.[/answer]
[question]Hogyan dolgozol általában? Mi az ideális állapot az ideális műhöz?[/question]
[answer]Egyedül dolgozom, és nagyon kell a zene. Az elzártsághoz nem biztos, hogy ragaszkodnék, de mivel a pincében van a műhely, nincs túl sok választásom. De jó ez így. Egyedül vagyok, így odalent semmi és senki nem tudja elvonni a figyelmemet.[/answer]
[question]Min dolgozol jelenleg?[/question]
[answer]Egyéni megrendeléseken és a kiállítás miatt elmaradt munkáimon dolgozom.[/answer]
[question]Mennyire követed nyomon az “öregek” illetve a korodbeli, vagy generációs pályatársaid alkotásait?[/question]
[answer]Apukám révén sűrűn van alkalmam a kortárs ötvösművészek kiállításait megtekinteni, szerencsémre olykor az alkotási- és munkafolyamatokba is betekintést nyerhetek. Figyelemmel kísérem az Iparművészeti Egyetem hallgatóinak kipakolásait, vizsgakiállításait, valamint a hétköznapokban szívesen betérek kisebb galériákba, érdeklődéssel forgatok design újságokat, lapokat. Külföldön is igyekszem nyitott szemmel járni. Nagyon tetszik a dán design, nagy kedvenceim egyike Georg Jensen.[/answer]
[question]Van egy bizonyos ékszered, ami a legközelebb áll hozzád?[/question]
[answer]Nem egy van. Nem az a típus vagyok, aki mindennap más ékszert vesz fel. Sőt olyan vagyok, hogy amit hordok, azt le se veszem. Ilyen ékszer, ami mindig rajtam van, egy az apukám által készített gyűrű és karkötő. Saját munkáimból pedig egy fél pár fülbevalót, és a logómmal ellátott gyűrűt hordom. Nem egoizmus, csak nagyon szeretem. Egy jóbarátom tervezte és istentelen jól eltalálta.[/answer]
Behance oldal
Saját oldal
Facebookon!
