Nika Zupanc fiatal szlovén designer világa egyszerre kislányosan naiv, játékos, elegáns, vagány és egészen egyedi. Alkotásai évről évre a milánói kiállítás nagy sikerű újdonságai, pavilonja minden évben tartogat valami meglepetést a kíváncsi látogatók számára.
Nika Zupanc 2000-ben diplomázott a ljubljanai Képzőművészeti és Design Akadémián, diplomamunkájáért különböző kitüntetésekben részesült, a szakma már ekkor felfigyelt a fiatal tehetségre. Diploma után szabadúszó designerként kezdett dolgozni, munkái bejárták a nemzetközi sajtót, 2009 óta pedig minden évben találkozhatunk friss munkáival a szakma legnevesebb seregszemléjén, a milánói kiállításon.
2004-ben a British Council a Rising Stars of New Europe projekt tehetséges feltörekvő fiatal tervezői közé választotta, a következő évben pedig a British Council és a brit 100% Design közös szervezésében az év nemzetközi fiatal designerének járó elismerésben részesült. Az elkövetkezendő néhány év Nika számára a nemzetközi ismertség kivívásáról és számos kiállításon való részvételről szólt. 2-3 év alatt sikerült elérnie, hogy a design szakma megismerte a nevét, 2009 óta pedig mindenki a babaházas lányként ismeri.
2009-ben Milánóban a Superstudio látta vendégül I will Buy Flowers Myself elnevezésű kiállítását, melynek keretében bemutatta legújabb munkáiból álló kollekcióját. A kiállítást alapvetően Nika sajátos kislányos nőiessége határozta meg, bútorai, kiegészítői kivétel nélkül kimondottan csajos darabok, anyaghasználatuk páratlanul elegáns, igazi luxus designt képviselnek, tárgyai gyakorlatilag megfizethetetlenek.
Formái közeli hasonlóságot mutatnak a kortárs design egyik legizgalmasabb figurájának, Jaime Hayón bútorainak világával, azok játékos szellemiségével, ötletességéve, anyagszerűségével. Az irány igen jónak bizonyult, hiszen 2010-ben szintén a Superstudio adott otthont új kollekciójának Gone with the Wind címen, sok újdonság azonban nem került a kollekcióba, pöttyös házikó helyett ebben az évben a forgó volt a nagy dobás, de a pavilon jellegében nem sokban különbözött az előző évihez képest.
Ebben az évben azonban Nika tárgyai közül a Lolita lámpák és a 5 O’Clock sorozat a Moooi kollekciójában jelennek már meg, ezen kívül pedig a Moroso kínálatában találjuk Tailored Chair elnevezésű székét. Hatalmas siker ez néhány rövid év alatt, főleg kelet-európai tervezőként. Tudvalevő, hogy mind a Moroso, mind a Moooi éppen a folyamatos megújulásnak, a fiatal tervezők friss látásmódjával való azonosulásnak, innovatív szemléletének köszönheti élvonalbeli pozícióját és trenddiktáló szerepét. Jól megválogatják, kivel dolgoznak együtt, de aki egyszer a csapat tagja, az előtt hirtelen minden ajtó kitárul.
A sikernek persze ára van, ha a szakma figyelmének középpontjába kerül az ember, az elvárások is ennek megfelelően alakulnak. Folyamatos megújulást, de legalább is újabbnál újabb eredeti ötletet várnak a kritikusok és természetesen a bútorgyártó cégek is. Lássuk, mi sikerült idén…
A 2011-es Selfdiscipline kollekció játékosságában a korábbiakhoz hasonló irányt követ, formái azonban jóval visszafogottabbak, a felületek kevésbé dekoráltak, szigorúbb vonalvezetés jellemzi őket. A Pompom lámpa kísértetiesen emlékeztet a Foscarini Allegro lámpáira (csak azok kicsit jobban sikerültek), a Homework szék, dolgozóasztal és tároló viszont kifejezetten eredeti. Részleteik finom kidolgozása a korábbi bútorok nőies vonalait követi, de a kislányos naivitás távol áll már ezektől a bútoroktól. A Homework asztal tökéletesen megfelelő arra, hogy “veszedelmes viszonyok bizonyítékait rejtse”‘ – ahogy a tervező mondja, és valóban ezek a bútorok sokkal inkább emlékeztet Madame de Tourvel elegánsan nőies világára, mint az Elfújta a szél Scarletjének kislányos romantikájára.
