Nemrég jelent meg az ígéretes Dorota zenekar első lemeze. Porteleki Áron, dobossal beszélgettünk a lemezről és a zenekarról, meg a Singas-ról, meg a Poros Band -ről, meg a Babám zenekarról. Soroljam még?
[question]
Egy zenész családba születtél bele. Mi a legelső emléked, ami zenéhez kapcsolódik?[/question]
[answer]A zenész család azért túlzás, a „hivatásos” zenészek sorát édesapám kezdte el a családban. Ő vidéken, Ozorán töltötte a gyermekéveit, és Pestre költözvén azonnal beszippantotta az akkor undergroundnak számító táncház és a hozzákapcsolódó értelmiségi és művész közeg. Ezáltal amibe én valójában beleszülettem az egy zenészekkel, festőkkel, táncművészekkel, írókkal, fotósokkal, teli házibulizás és folyamatos mászkálás volt. Dresch Mihály vagy Palotai Zsolt gyakori vendég volt nálunk, a szüleim pedig, amíg még együtt voltak, sokat cipeltek magukkal, mindenféle eseményekre, kiállításokra, koncertekre, bulikba. A „Tilos az á-„ ban például emlékszem egy három órás Dresch koncertre, amit szólóban nyomott, én meg még a pultot sem értem fel. Volt olyan is 4 évesen, hogy erdélyi zenész „adatközlők” lábánál üldögélve huzigáltam végig egy 6-8 órás táncházat valami kis hangszeren. De odaültem egyszer egy cimbalomhoz is, valami lakodalomban, teljesen elmélyülten játszottam egy órát, állítólag.. [/answer]
[question]Mikor jöttél rá, hogy te is zenész leszel? [/question]
[answer]Nem tudnám megmondani, ezek az első hatások biztosan erősek voltak. A népzene mellett ráadásul sok dzsessz és rockzene szólt otthon. Szabados György koncertfelvételektől a Led Zeppelin-en át, rengeteg lemezünk volt, amik szerencsére hozzám kerültek.. Volt egy 90 perces VHS kazi a Rolling Stones egyik 80-as turnéjával, amit naponta többször is megnéztem. Azt hiszem Keith Richards és Charlie Watts voltak az első figurák, akikkel már pelenkásként szívesen cseréltem volna. De a zenészek mestersége igazán az erdélyi falusi környezetben volt elbűvölő számomra. Hatalmas tudású emberek ők, akik bizonyos értelemben egy szájhagyomány útján terjedő kultúra utolsó elbeszélői. A velük való találkozás, az első fellépésem 15 évesen és az első gázsi készhez vétele döntő pillanatok voltak. Kiskoromban mindenkinek azt mondtam, hogy zenész leszek vagy csillagász.[/answer]
[question]Több hangszeren is játszol, de elsősorban dobos vagy. Hogyan tanultál meg a hangszer(ek)en játszani?[/question]
[answer]Kaptam már egész korán egy hegedűt. Valójában, ezen tanultam először, intézményes keretek között. De csak két évig ment. Közben az unokatestvérem, készített nekem egy egész dobszettet, és minden családi eseményen elő kellett adnom vele valamit. Az hogy otthon miden féle húros hangszer a kezembe akadt természetes volt, de az első pár rolling stones groove-ot is apu mutatta valami székpárnán. Szerintem titokban ő is egy dobos. Aztán később, olyan 9 évesen beíratott Geröly Tamáshoz a Benczúr utcai zeneiskolába. Nála kezdtem megismerkedni a dzsessz zenével. Mindeközben továbbra is látogattam a különféle népzenei eseményeket, táncházakat, táborokat, és a velem egykorú „másodikgenerációs” gyerekek is mind hangszert fogtak már akkoriban, vagy énekeltek, táncoltak. Egyértelmű volt a brácsa. Valahogy a kíséret érdekelt, a dallamok mögött meghúzódó masszív tartó erő, a brácsa esetében ráadásul egy akkordokkal kísérő ritmushangszerről van szó, tehát a dobhoz igencsak kötődött. A népzenében ráadásul igazán a hallás és látás utáni tanulás működik a legjobban. Ez más stílusú zenéknél is alkalmaztam, az elméleti része mindig könnyebb volt, ha már hallás után meg volt valami. Az első bandát kb 15 évesen alapítottuk vagy még előbb. Szalamás volt a neve, hárman csináltuk: bőgő, hegedű, brácsa. A Kárpát-Medence széles népzenei hagyománnyal rendelkezik, ezt próbáltuk tájegységről-tájegységre megtanulni. Varázslatos volt, hogy az alapok elsajátítása után máris olyan zenét tudsz csinálni, amely egy bizonyos körben működő tánczene. Hamar táncházakat tartottunk, bekerültünk a véráramba, hívtak minket ide-oda.
…a legnagyobb fejlődést, a zenekari játékban, és a szabad improvizáláson keresztül tapasztaltam meg. Valahogy a zene tanítja magát, ha igazán elmélyülünk benne.
Néptánccsoportokat kísérve, 20 éves koromig rengeteg országba eljutottam. Közben a dobolással leálltam, teljesen beszippantott a táncházas világ. Legközelebb vagy 8 év múlva jelentkeztem Geröly Tamásnál, akkor a zenesuli, mint Erkel Ferenc Jazz-zeneművészeti Szakközépiskola működött, úgyhogy felvételiztem meg minden. Addigra azonban már nem annyira találtam a helyem a jazz világban, nem igazán tudtam bekapcsolódni, néhány félév után ki is szóródtam. Azóta az ő útmutatásai mentén, az addig felgyűlt dobos gyakorlatokat gyűröm, de az is igaz, hogy a legnagyobb fejlődést, a zenekari játékban, és a szabad improvizáláson keresztül tapasztaltam meg. Valahogy a zene tanítja magát, ha igazán elmélyülünk benne.[/answer]
[question]Egyre többet hallani a Dorotá -ról különböző fórumokon, és ez most még jobban így lesz, mivel megjelent az első nagylemezetek. Meg vagytok elégedve vele?[/question]
[answer]Meg, bár mindig hallunk majd bele hibákat, amik szerintem idővel csak sűrűsödtek volna, ha nem állunk le a keveréssel. Tényleg úgy van, hogy nem lehet befejezni, csak abbahagyni. Sokat tanultunk az elmúlt félévben a saját hangzásunkról, a stúdiómunkáról, biztosan egy csomó mindent máshogy csinálnánk. A számokat, az akkori formájukban egyszerre rögzítettük, egy térben, három napig. Később rájátszottunk még plusz sávokat, de az alap maradt. Fontos volt, hogy élő legyen, hallatszódjon a kommunikációnk a zenében, illetve sok rögtönzés is helyet kapott. A keverésnél viszont nem mindenhol hagytuk meg az eredeti stúdió teret, hanem kihasználtuk a keverőpult minden csínyát-bínyát, és elrepítettük a három srác pillanatnyi hangulatait valahova nagyon messzire. Engem hangzásban és koncepcióban leginkább egy hatvanas évek végi, hetvenes évek eleji progresszív jazz-rock lemezre emlékeztet, de nagyon színes az egész, szóval nehéz behatárolni. Egy nagy közös trip. [/answer]
Dorota rádiókoncert – Optimal / Tilos Rádió 2011-06-03 by popecmusic
[question]”Hogy mi lesz egy ex metál gitáros egy freejazz bőgős és egy népzenész találkozásából? Ez egyáltalán nem derül ki a zenekar játékából, ám a lengyel kortárs irodalom hatása egyértelmű. Szabad hullámtördelés, szüretlen háttérzajokkal.” Mindenhol ezt a leírást olvashatjuk a zenekarról, nem is próbálkozzunk más definícióval? Te hogyan írnád le mégis?[/question]
[answer]Ez a pár sor valójában arról szól, hogy milyen nehéz írni egy a szervezők és menedzserek által oly kedvelt, rövid, de tömör, de tartalmas, de izgi, de azért sejtelmes zenekar ismertetőt. Mit fog kiadni ennyi különféle stílus… Hát biztos, hogy nem egy „Érik a szőlőt” freejazz-metálban. Dorota MasŁowska lengyel írónőről kaptuk a nevünket, a „Lengyel-ruszki háború” című könyvét nagyon szeretjük, az ő írói képei sokszor találkoznak a mi világlátásunkkal, szeretjük a régi korok itt maradt épületeit, intézményeit, a mai ember bugyuta kapkodásait, a külvárosok furcsán antiszociális mégis otthonos tereit, meg még sok minden mást is, amit könyvében néha megérint. Ráadásul mindezt valami szabadvers szerű, végtelenített mondatban, mintha az egész könyv egy nagyon koncentrált impró volna, épp amit mi is keresünk a zenében. A hullámok a korai szörf zenei hatásokra értendők, a szűretlenség, meg valamiféle sterilizálás elleni, enyhe anarchikus elképzelés a rögtönzés magasztalására. Amúgy annyi nehéz kérdést vetett már föl ez a kis leírás, hogy elképzelhető, hogy utoljára volt ez itt leírva. [/answer]
[question]Mesélnél nekünk kicsit arról, hogyan állt össze a zenekar? Makkai Dánielt, basszusgitárost már régebb óta ismered. Hogyan került a már feloszlott, legendás Kelly hits the Blue Sky gitárosa, Somló Dávid a zenekarhoz?[/question]
[answer]Makkai Danival a kulturális antropológia szakon találkoztam. Azon kívül, hogy a gyermekkori képeinken félelmetesen hasonlítunk egymásra, mai formánkban is nagyon sok közös van. Már az első imprónktól kezdve megkérdőjelezhetetlenül össze vagyunk hangolva. Évekig jártam ki hozzá Kosdra, rengeteg zenét rögzítettünk együtt. Miközben ő bevezetett a kortárs francia free jazz világába, addig én recsegős népzenei gyűjtéseket mutogattam neki, de közben az is kiderült, hogy mindkettőnknél jelentős hatása volt Jethro Tull-nak gyerekkorunkban. Dani az édesapjával már rengeteget improvizált az Art Amíg Tart nevű szabadzenei szereveződésben, jelenleg pedig a saját készítésű hangszerek, a gyerekekkel való alkotás, zenei foglalkozások foglalják le a Dorotán kívüli idejét, illetve oszlopos tagja az Indonéz Nagykövetségen működő gamelán zenekarnak, amely hagyományos balinéz népzenét játszik. Dávidot a Kelly vége felé ismertem különböző baráti társaságok összekapcsolódásánál Tordason, ami Kosd mellett egy másik fontos falu a zenekar életében. Akkor DJ-zni jött le és a legborzalmasabb magyar és külföldi slágereket játszotta a 90-es évekből. Hatalmas buli volt, azt hiszem (vagy csak remélem) hogy direkt fehér sportzoknit húzott a bőrszandijába, és bevallom nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen jókat fogunk együtt zenélni… Aztán eltűnt egy időre Spanyolországba és úgy jött haza, hogy velem akar zenélni. Én meg mutattam neki mit csinálunk Danival. [/answer]
[question]A Dorota zenéjének nagy része improvizációra épül. Azonnal megtaláltátok a hangot egymással?[/question]
[answer]Az első találkozás Kosdon Daniéknál történt, benyomtuk a rec gombot és játszottunk. Nem mondanám, hogy egyértelmű volt az összhang, leginkább káosz volt, amit néha élveztünk néha nem. Amúgy Dávidnak és Daninak is voltak témái, amiket akkor előszedtünk és azóta is számokként működnek. Ugyanis az improvizálás nem kizárólagos. Sok hangulat vagy konkrét zenei téma a rögtönzéseinkből születik, de szeretünk számot is írni. Párhuzamosan tulajdonképpen mindig együtt voltak jelen a különféle megközelítések, a lemeznél inkább a konkrétan megírt számokra koncentráltunk, de a legutóbbi koncerteken szinte végig impróztunk. [/answer]
[question]Több sikeres zenekar tagja is vagy. A nu-jazz zenét játszó Singasban, 2009-től a Babám zenekarban. Dáviddal a Dorotából és Lo Buglio Vincenzo olasz-magyar énekessel pedig a nemrég debütált Matróz zenekart is létrehoztátok. Ezek alapján úgy tűnik az utóbbi években egy keresett zenész lettél. Mi alapján választasz egy-egy zenekart, illetve fogadsz el felkéréseket?[/question]
[answer]Kása Julival például gyerekkorunk óta ismerjük egymást, egyértelmű volt, hogy elfogadjam a felkérést a Babámba, azzal együtt persze, hogy a zene is nagyon tetszett. Ez egyébként is sokszor megesett velem az utóbbi években, nagyon sok gyerekkori ismeretségből alakultak zenekarok, formációk, valahogy kicsit szemmel tartjuk egymást, van egy kis átjárás stb.. Vincenzóval már több mindenbe belefogtunk korábban, például a javarészt tordasi népzenészekből álló Paul’s Angels formációba, de a korai Dorota próbákon is részt vett, mint énekes. A Matróz tulajdonképpen az ezekből kinőtt saját dalain és Dávid gitártémáin alapul. Berger Dalmával (Singas) pedig megtiszteltetés együtt játszani bármelyik formációjában, nagyon tehetséges nőszemély. Ha valami tetszik a zenében, vagy legalább is kötni tudom a bensőmhöz, mindig teszek egy próbát vele. Elég sokféle zenét hallgattam, rögtön megérzem, ha valamivel nagyon nincs dolgom, de azért az is igaz, hogy a kihívás is vonzó tud lenni. Inkább kereső embernek érzem magam, megvan a saját zenei világom. Épp egy szóló lemezt készülök felvenni a nyáron, de emellett továbbra is inspirálnak és mozgásban tartanak ezek a formációk és a különböző műfajokban való helytállás. [/answer]
[question]A Poros egy családi-zenei vállalkozás, melyet édesapád Porteleki László (ex-Téka, Muzsikás) toborozott össze a családban megtalálható zenészekkel 2009-ben. Hogy érzed magadat a színpadon a családod körében?[/question]
[answer]Különleges és egyben természetes érzés. Valahogy azért mégsem a családot érzem ilyenkor, hiszen azért térben is elég szétszabdalva élünk, mint család, mindenki járja a maga útját. Inkább három nagyon egymásra hangolt barátról van szó, akiknek egy csomó mindennel nem kell megküzdenie egymással kapcsolatban, mint más zenekarokban. A zenélést leginkább egy közös hullámhossz segíti. Ezért is lehetséges, hogy a negyedik tag, Szabó Csobán Gergő, mint családi barát simán beleilleszkedik a bandába. Nagyon egységesen és különlegesen tud megszólalni a Poros, és ezt érezni az erdélyi zenészcsaládok bandáin is, ráadásul a közös zenei élményekből nyert energia a családi kötelékekre is visszahat, tehát ez egy több szinten is jövedelmező vállalkozás… [/answer]
[question]Hogyan tudod össze egyeztetni ezt a sok zenekart?[/question]
[answer]Hát az elmúlt másfél, két évben, voltak azért nehéz pillanatok. Napi öt próba, különböző együttesekkel, általában a város különböző pontjain. Igyekszem mostanában minden próbát a bérelt próbatermem környékére rendezni, részben azért is, mert igazán hatékonyan a saját hangszereken lehet haladni. Mivel ebből élek, nem nagyon mondok le fellépést, de hát 7-8 zenekarnál mindig vannak ütközések. Nagyon naprakésznek kell lennem a saját időmmel kapcsolatban. Az biztos, hogy azonos intenzitással nem lehet ennyi mindent kézben tartani. Szépen fókuszálódik a saját utam a zenében, nyilván ez lemondásokkal és áldozatokkal jár majd.[/answer]
[question]Visszatérve a Dorotára. Egyre több meghívást kaptok. Milyenek a jelenlegi koncertezési lehetőségeitek Budapesten, illetve vidéken?[/question]
[answer]Rengeteg hely és zenekar van. A helyek azonban egyre kevésbé vállalnak be zenekarokat, élő zenét, könnyebben megfizethető, és a hatóságokkal, illetve környékbeli lakókkal is sokkal kifizetődőbb DJ-t felléptetni. Olyan igazi klubhangulatról, mint ami mondjuk Angliában vagy Belgiumban működik, itthon nem beszélhetünk. A nagy koncerthelyek meg vannak szorítva, vidéken pedig főleg az ismertség és az útiköltség a mérvadó. Azzal együtt, hogy a vidéki fellépések a legjobb hangulatúak, és tényleg mindig szívesen fogadják az embert, ha csupán 3-an, akkor is.
Idővel talán kicsit helyre rázódnának az erőviszonyok, feltéve, ha valakit még érdekel az élő zene, vagy egyáltalán bármi.
Azt lehet mondani, hogy a Dorota még szerencsés helyzetben van. Nincsenek nagy technikai igényeink, elszólunk alapokról gyakorlatilag bármilyen színpadon, szeretünk koncertezni, de egyelőre nem a létünk függ tőle. Az a kis pénz, amit trióként elkérünk egy-egy koncertért, épp beleesik a még kifizethető kategóriába, ráadásul pontosan képben vagyunk, hogy a Dorota nem a popkultúra legújabb feltörekvő bandája, így nagyjából tudjuk, mire számíthatunk, és a zenénkbe illetve egymásba vetett hitünk átlendít a szar dolgokon. Egyre többet hallani, hogy államilag egyre kevesebb pénz és lelkesedés (ha egyáltalán volt ilyen) jut a kultúrába, sorra zárnak be a nem csupán (!) szórakozóhelyként működő, különféle művészeti társulások, műhelyek, intézmények. Így szépen redukálódnak a nem mainstream zenekarok illetve kortárs művészetek fellépési lehetőségei is, pedig az érdeklődés és az igény mintha egyre csak nőne. Valóban, a politikai hatalom érezhetően csupán egyfajta irányba hajlandó éreztetni támogatását, de úgy érzem ez a problémának csak az egyik része. A másik jelentős baj, hogy nem vagyunk képesek felelősséget vállalni egymásért művészként. 15 éve ugyanannyiért megyünk el zenélni miközben nyilvánvaló, hogy a pénz értéke jelentősen csökkent. A zenélés, de bármilyen művészeti ág, mintha valami bűnözés volna, ráadásul a helyek és szervezők meglepő hangot tudnak megütni velünk szemben, mintha térden állva kellene könyörögnünk, hogy felléphessünk náluk. Ha mi nem lennénk, akkor ők sem, de persze ennek egy szimbiózisnak kellene lennie nem pedig kényszernek. Van valami tendencia, hogy nem szállunk szembe semmivel, ami jogtalanul ér minket, sokszor nem is vagyunk tisztában a jogainkkal zenészként. Fizetünk a saját dalaink után, fizetünk a helyért, hogy felléphetünk, és még sok olyan feltételnek alá megyünk, ami szerintem csak növeli ezt a helyzetet. De nem csak ellenállni nem tudunk, hanem egymást segíteni sem. Nyilván kicsit idealista gondolat, de igazán összefoghatnánk és megegyezhetnénk valamiféle minimális feltételekben, ami alá nem megyünk. Idővel talán kicsit helyre rázódnának az erőviszonyok, feltéve, ha valakit még érdekel az élő zene, vagy egyáltalán bármi. Mindig szíven üt az a hihetetlen szeretet és profizmus, amivel külföldön fogadnak. Hiszen mindenhol a világban ez egy magasan definiált mesterség és egyben közvetítés az ismeretlen és az ember között.[/answer]
http://soundcloud.com/popecmusic/dorota-r-di-koncert-optimal
http://www.myspace.com/dorotaband
http://www.myspace.com/portelekiaron
http://www.myspace.com/porosband
http://www.myspace.com/babamzenekar
http://soundcloud.com/matrozband/healer
Babám
[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=uUjbk6Gv_6s[/youtube]
Poros
[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=hrJpgeKP-Jw[/youtube]
