Talán emlékeztek arra a káprázatosan körbehorgolt fára, amiről még májusban mutattunk Nektek képeket… A veszprémi színházkertben található szivárványfán kívül elkövetője, Babukatorium is roppant izgalmas. Olvassátok el a vele készült interjúnkat!
Miért kedves tevékenység számodra a horgolás?
A horgolás nemcsak az elsőrendű kommunikációs eszközöm, hanem a meditációm is. Boldoggá tesz a tervezés és a kivitelezés is. Tulajdonképpen én napi 12-16 órában egy másik világban “lebegek”, ahol csak színek, formák és számok léteznek… Maga a Mennyország!
Mikor és kitől tanultál meg horgolni?
2003-ban a Férjem nagymamájától. Legalábbis az alapokat. Aztán mindent szépen el is felejtettem. Évekkel később kezdtem újra, amikor az iskolából hazajövet nem tudtam mit kezdeni magammal. Tévém, számítógépem nem volt, az egész napos szabás-varrás után már nem volt kedvem “ruházni” (ruhaipari modellező a böcsületes szakmám), viszont az ágyra terítve ott nézegetett a nagymama elrontott takarója, hogy javítsam ki. Hát addig-addig forgattam, tologattam a szálakat, amíg meg nem értettem, hogy működik ez a horgolás dolog. És onnan már nem volt visszaút. Az ágyterítők után jöttek az egyszerűbb geometriai formákon alapuló poncsók, majd a komplexebb ruhák (amihez jól jött a szabász képzettség), majd a raszták és raszta-hosszabbítások, ékszerek, fák, stb…
Mennyi ideig készítetted a veszprémi fát körülölelő horgolást? És miért éppen fát díszítettél fel? Hogyan jött az ötlet?
A Fa története több szemszögből a következő:
Kultúrembereknek:
Külföldön élve pár év után az ember azt tapasztalja, hogy felejt. Szörnyű dolog arra eszmélni, hogy elveszítjük a kultúránk egy részét, elfelejtjük az iskolában tanult verseket, a magyar szókincsünk beszűkül, mert nincs kivel megosztani. Az én ellenszerem az lett, hogy szabadidőmben magyar írók/költők műveit olvasom. Tavaly télen Petőfi Sándor került a látókörömbe. Kevésbé ismert verseire bukkantam az interneten, amik nagy hatást gyakoroltak rám, hát tovább kerestem és észrevettem, hogy többször is visszatérnek műveiben a szivárvány és a pókháló motívumok. Mondanom sem kell, nekem mindkettő vesszőparipám a munkámban. Aztán születésnapomra Anyukámtól színházjegyet kaptam (a Petőfi Színházba) és a lélekemelő előadás után, még teljesen a látott darab hatása alatt megpillantottam a Fát, azonnal összeállt bennem a kép, hogy mit kell tennem: szivárványszínű pókhálóval körbehorgolni a Petőfi Színház színházkertjében található nem mindennapi formájú Fát. (Apropó. Le a kalappal a Szentivánéji álom megálmodói és színészei előtt, a görkoris tündér színre lépésével már el is varázsoltak!)
Játékos kedvűeknek:
Egyszer a szivárvány így szólt: “Bejártam az egész világot, mindig máshol tűnök fel egy pár percre és már rohanok is a következő helyre. Elfáradtam, jó volna megpihenni egy kicsit.“
Áprilisban éppen Veszprémben járt és azonnal beleszeretett a városba. Mindenhol illatos virágok nyíltak, az emberek kedvesnek tűntek. Csöndesnek, de mozgalmasnak tetszett a városka. Az égboltról letekintve megpillantott egy Fát, ami egyedül állt piros tulipánoktól övezve. Már-már irigykedve nézte a göcsörtös Fa mozdulatlanságát, ahogy szerelmes párok haladtak el előtte… A közeli színházból zeneszó szűrődött ki. És akkor megszületett benne az ötlet: ez lenne a tökéletes vakáció helyszíne!
“Én is olyan békésen akarok állni, mint az a méltóságteljes Fa! Az emberek közelében lenni, részt venni egy kis időre az életükben!” – gondolta.
Hát így történt, hogy a szivárvány búcsút vett az égtől és fölcsavarodott a színházkerti Fára. 🙂
Ezotériában jártasaknak:
2011. május 3-án kezdtem el a project installálását. A 3-as szám a világ hármas osztottságát szimbolizálja:
- szellem – test – lélek
- születés – élet – halál
- múlt – jelen – jövő
- vallási jelentésben a szentháromság jele
A számmisztika szerint a belátás, a törvényes rend, erkölcs száma. A művészi hajlamot, optimizmust, haladó gondolkodást, vallást, hitet, sorsot és végzetet jelöli. Újhold volt, az újjászületés, új tervek szimbóluma. 13 színből 39 színkombinációt hoztam létre, a 13 chakra rendszere alapján. Dióhéjban: az embert az Istenivel/Kozmikussal a 10., 11., 12. és 13. chakra köti össze, melyek mindegyike magában foglalja a szivárvány összes színét. Úgy tekergőznek fel a fára a színek, mint a Kundalini kígyó, az életerő, a megvilágosodás szimbóluma.
És gondoltam még az örök lázadókra, a tinikre és a “cool hunter”-ekre is: Egy fa körbekötése/horgolása a street art kategóriába tartozik, ahova a graffiti is. Yarn graffiti-nek (fonal graffiti) is szokták hívni, yarn bombing-nak vagy knit hacking-nek.
És végül: Önös céljaim is vezéreltek. Külföldön már felfigyeltek munkásságomra, többek között a Magyarországon éppen most terjeszkedő világhíres Let’s colour project is publikálta a műveim. Szerettem volna itthon is bemutatkozni.
És nem utolsó sorban: MERT SZÉP! (Ezt csak viccből! Azt hiszem, egyetértünk abban, hogy a művészet sosem lehet öncélú.)
Hány gombolyag fonalat használtál fel hozzá?
Sokat. De lehet, hogy egy picit még többet… 😉
Milyen visszajelzéseket kaptál a fa kapcsán?
Külföldön híressé tett. Több, mint 5000 helyen tűnt fel (cikkek, blogok), Amerikában több iskolában beleépítették a tananyagba a “butus” mesémmel együtt (no ezen jót mosolyogtam), ezrével kérik még most is az engedélyt, hogy kinyomtathassák a Róla készült képeket, vagy háttérképnek használhassák a számítógépükön. Magyarországon a legpozitívabb dolog a Fa kapcsán, hogy csodálatos emberekkel ismerkedhettem meg (gondolok itt a Petőfi Színház dolgozóira és mindenkire, aki szóba elegyedett velem munka közben). Időközben Lengyelországban nyílt egy kiállításom, ennek a terve szintén a Fa miatt/alatt született meg. Bielsko-Biała belvárosában, a Vagina Cafe által rendezett Magyar Napokon olyan elképesztően tehetséges veszprémi művészekkel volt szerencsém egy színtéren bemutatkozni, mint az M.C.S. Blues Band, Plum Is Fallin’, Szolnoki Lajos (akit a veszprémiek jól ismernek már: Ő az a bársonyos hangú fiú, aki a Kossuth utcán gitárral a kezében dobogtatja meg az arra haladó romantikus lelkületű lyányok pici szívét!)... és az Art Studio Galéria jóvoltából Magyar festőművészek képeit is megcsodálhattuk!
Azt már tudjuk, hogy horgolsz fatörzsre. De miket horgolsz még?
Mindent. Pulcsi, kardigán, mellény, cica-naci, lábmelegítő, szoknya, ruha, fehérnemű, bikini, sapka, sál, kalap, táska, haj, hajhosszabbítás, cipő, papucs, villanyoszlop, maci, nyuszi, cica, napernyő, ablakrács, takaró, függöny, falikép… Mindent, amit csak horgolni lehet. Ritkán eszem spagettit, mert még arra is rámozdul a kezem! 🙂
Tevékenykedsz más művészeti területeken is? Vagy tervezel valami egészen újat?
Régen szőttem, gyöngyöztem, csomóztam, fontam, aztán festettem, rajzoltam, írtam, videó klipben szerepeltem, modellkedtem. Sosem unatkozom és mindig új technikákat tanulok.
És milyen színű fonalakkal dolgozol legszívesebben?
Azt szoktam mondani, hogy a kedvenc színem a szivárvány. A feketét keretnek használom, mert szeretem a kontrasztot. Fehérrel csak akkor dolgozom, ha nagyon muszáj (és erőszakot teszek magamon). Szürke, barna kizárt. Nem szeretem a bézst és a púder színeket sem. Most békülgetek a pasztell árnyalatokkal, de végül mindig visszatérek a karakteres, erőteljes színekhez. Mostanra már úgyis a névjegyemmé vált!
Jelenleg Veszprémben élsz. Előtte mely városokban éltél? A világ mely pontján érzed magad leginkább otthon?
Hát ez azért nem úgy van… Hosszúra nyúlt vakációmat töltöm (részben/többnyire) Veszprémben, arról szó sem volt, hogy hazaköltözöm. Eddig volt: Pontedera, Calci (Pisa Gyulafirátótja), Lucca, Pisa. A teljesség igénye nélkül, de mindig Toscana. Sokszor költözöm, általában 2 év után ég a talpam alatt a talaj és mennem kell. Eddig még nem találtam otthonomra sehol.
Mit szeretsz Veszprémben? Mely részeit kedveled leginkább?
Lenyűgöz az itthoni építészet, a rengeteg zöld, az illatok, a dimbes-dombos táj… Minden. Általában csak céltalanul bolyongok órákon keresztül, nem is emlékszem pontosan merre jártam, csak hazaérve érzem, hogy kitisztult a fejem és maradéktalanul boldog vagyok.
Veszprém, illetve a környék mely pontjait szeretnéd még horgolással díszíteni?
Voltak tervek a Völgyhíddal kapcsolatban, nagy szerelmem az Óra is a belvárosban. De megmondom őszintén, hogy eléggé kedvemet szegte az értelmetlen vandalizmus (ugyanis leszaggatták a Fa project jó részét)! Majd meglátjuk. Még nyílt a seb.
Külföldön találkoztál már hasonló kezdeményezéssel, körbehorgolt utcai elemekkel, fákkal?
Csak az interneten.
Hogy tetszett a budapesti gerilla horgolós akció a Blaha Lujza téren?
“Mordornak” nagy szüksége van a színekre, egy kis vidámságra és főleg ilyen kreatív emberekre… Úgyhogy hajrá csajok, csak így tovább! 😉
Most éppen min dolgozol?
Lengyelországból hazafelé jövet terveztem két új napernyőt, megvilágosodtam néhány új mellény kivitelezésével kapcsolatban, összeraktam az idei téli kollekciót és kirajzolódott bennem az augusztusi olasz fesztiválra készítendő ékszer kollekció. 10 óra vezetés után mindig tele vagyok új ötletekkel! 😉
Mit fogsz ma csinálni?
Időrendben: befejezem az új ernyőt, rasztázok pár órát, kijavítom a lábtyű modelljét, el kell varrnom a szálakat két új takaróban (no ezzel lehet engem kiüldözni a világból) és a két új mellényben, aztán fotózás élő modellel a parkban és mielőtt elaludnék leülök végre és megpróbálok megtanulni mintát olvasni, ugyanis úgy tűnik, hogy könyvet kell írnom a saját tervezésű ruháimból – angolul! 😉
Babukatorium további munkáit az Etsy és Flickr oldalain nézhetitek és vásárolhatjátok meg.
