Egy újabb fiatal brit illusztrátor hölgy, Sarah Maycock a képzőművészet és az alkalmazott grafika határmezsgyéjén táncoló alkotásait mutatjuk be nektek egy rövid interjún keresztül.
Nagyon jók a brit grafikusok, erre régen rájöttem már, és nem csak azért, mert ügyesek, hanem mert munkáikban gyakran megjelenik az a jellegzetes, legtöbbször ironikus, cinikus angol humor. Sokszor burkoltan, vagy csak a mondanivaló szintjén, de a tipikus brit szellemiség jelenléte sokat hozzáad a munkáikhoz. Bírom a briteket!
Sarah Maycock idén diplomázott a Kingston University-n és tehetségével rögtön felhívta magára a szakma figyelmét. Elsősorban akvarellel dolgozik, de foglalkozik tipográfiával és nagyszerű printeket is készít. Nagyon izgalmas, ahogy alig néhány vonallal tökéletesen képes megjeleníteni egy jellegzetes karaktert.
Portréi különösen viccesek és beszédesek:
Az alábbiakban az It’s Nice That blog Sarah-val készült interjúját olvashatjátok:
[question]- Ha felgyulladna a mappád és csak egy darabot tudnál megmenteni belőle, melyiket választanád, és miért éppen azt?[/question]
[answer]- A medvés festményemet, melyet a végzős kiállításra készítettem. Igaz, ez túl nagy ahhoz, hogy beférjen a mappámba. Álltam, ültem, feküdtem a papíron, hogy megfessem, szóval elég bensőséges a viszonyunk. [/answer]
[question]- Ha lehetőséged lenne együttműködni más művésszel, vagy designerrel egy alkotás létrehozásában, kivel dolgoznál és mit csinálnátok?[/question]
[answer]- Nem tudom, hogy ez alkotásnak nevezhető-e, de nagyon szeretném azt a hajtogatós rajzolós játékot játszani (tudjátok, többen játsszák, mindenki egy testrészt rajzol a figurából, lehajtja és továbbadja a következő játékosnak a papírt, aki úgy rajzolja tovább az alakot, hogy nem látja a korábban rajzolt testrészeket – a végeredmény garantáltan izgalmas és vicces – a szerk.) Hieronymus Bosch, Egon Schiele, Thom Yorke, és Henri Matisse társaságában. (Csak hogy néhány nevet mondjak, bár a listám egyfolytában változik, ahogy tovább gondolkodom.) A rajzok minősége, a konceptuális gondolkodás és a játék szürreális fantáziavilága hihetetlenül inspiráló volna, mindez hajtogatott rajzolt alakokba zárva. És talán még Denys Fishert (a spirográf feltalálója – a szerk.) is szeretném a játékba, így létrehozhatnánk egy elképesztő festőmasinát.[/answer]
[question]- Mi volt számodra a művészeti egyetem legjobb pillanata?[/question]
[answer]- Több is eszembe jut. Nemrégiben kaptam egy meghívást Ken Garland stúdiójába, ez nagyszerű volt. Vagy az évzáró kiállítás a Red Galleryben. Ez olyan volt, mint az első, igazi, nagy dolog az életemben. Sok más alkotóval dolgoztam együtt, ami nagy felelősség, ugyanakkor óriási tapasztalat volt, segített belelátnom, mit is csinál egy művészeti vezető. [/answer]
[question]- Látsz már valamit biztosan a jövőddel és a munkáddal kapcsolatban a következő évre?[/question]
[answer]- Az biztos, hogy hazaköltözöm egy időre, a helyi kocsmában fogok dolgozni, ami nagyszerű emlékeztető lesz a számomra, hogy a világ nem csak papírból, színekből és lapszámozásból áll, emellett pedig szeretnék elmélyedni a portrékészítésben és a festésben. [/answer]
