Augusztus 6-án, szombaton 17 órakor nyílik Remsey Dávid és Turny Zoltán Scenario című kiállítása a Gödöllői Királyi Kastély parkjában.
A két fiatal grafikus barokk színházból inspirálódó munkái három hónapon át lesznek láthatóak a Gödöllői Királyi Kastély parkjában. Az óriásgrafikák – öt-öt 1,2 × 2,5 méteres nyomatok – a korabeli díszletelemek paravánszerű megjelenését követik, és egy szabadon értelmezett kültéri színházat formáznak a park egyik fenyőligetében. Az alkalmazott grafika eszközkészletéből építkező munkák így olyan térinstallációt alkotnak, ahol a párhuzamosan futó színdarabok magukon a díszleteken zajlanak.
Remsey Dávid
A képek egy képzeletbeli világba nyitnak ablakot, miközben egy másik kor dimenzióját is elénk tárják. A 17. századi metszetek részleteiből építkező képi elemek eredeti értelmezésüktől elvonatkoztatva, új vizuális rendszerré állnak össze, és képről-képre haladva változnak, fejlődnek tovább, újabb és újabb értelmezést nyerve az átalakulás folyamán.
A részletgazdag ábrázolásban semmi nem az, aminek látszik. A felhők és az égbolt a régi metszetek lombkoronáiból nyerték rajzolatukat, a hegyek és a lombok hullámzó parókák fürtjei, a fa törzse veretes ruharészletek sorolása, a maszkabál résztvevői különböző testrészekből és ruhadarabokból ízesülnek össze, és még sorolhatnánk az elvonttá tett, meglepő helyzetben újraértelmezett kölcsönzéseket. A groteszk, kifordított eszközrendszer azonban egy magával ragadó, lenyűgöző mesevilágot teremt, amely kíváncsiságot keltve hívogat, hogy lépjünk be és magunk fedezzük fel a kreált világot.
A képről képre feltáruló látvány történetté alakul, miközben bevonja a nézőt képsíkjai és rétegei közé. A kezdő képnél a valós tájból indulunk, de mire újra visszaérkezünk a barokk kastély parkjába, megteszünk egy mesebeli utazást is.
Turny Zoltán
A képsorozat Zoli ösztönös, belső mitológiai rendszeréből táplálkozik, amely közel tíz éve formálódik szakadatlan. Az álomképekben felbukkanó szimbólumok a folyamatos belső utazás során értelmet és jelentéstartalmat nyernek, majd az idő távlatában koherens képpé rendeződnek össze. A belső világnak ez a fajta vizuális leképezése egyrészt művészi önkifejezés és nyitás a külvilág felé, másrészt önreflexió és a belső monológ eszköze.
A barokk emblémákkal és allegorikus ábrázolásokkal párhuzamba állítható személyes szimbólumrendszerben a kígyó testesíti meg mindazokat az elfojtani próbált energiákat, melyek létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen, éppen ezért utat is törnek maguknak, és átszakítják a zárt, személyes létezés földkérgét. A madarakkal mozgásba lendül az addig statikus létezés, és a levegőbe emelkedéssel új távlatokat, új létezési formákat nyitnak az alkotónak. A változást és a belső elmozdulás folyamatát a hajnal sűrített időkapszulaként hordozza. A korai levegő derengésében halványul az éjszakai sötétség, kivehetővé válik a madarak röpte, de még láthatóak a személyiségjegyeket determináló égitestek ragyogó képe is.
A grafikákon elénk táruló látvány így egy szubjektív mégis átélhető valóságról mesél: a föld és az ég egymásnak feszülő rendszeréről, az egyes ember mindenséghez fűződő viszonyáról, az önmagunkkal folytatott belső küzdelmekről, a testi és a szellemi létezés síkjairól, a mélységről és a magasságról, az alászállásról és felemelkedésről.
Kurátorok:
Bugya Brigitta, Guba Anna
A megnyitó időpontja: 2011. augusztus 6. szombat, 17 óra
Helyszín: Gödöllői Királyi Kastély parkja
A kiállítás megtekinthető: 2011. augusztus 7 – október 31.
A park nyitva tartása: hétfőtől vasárnapig 7 – 20 h