A múlt héten egyik kedvenc pesti kocsmánkban, a kortárs képzőművészeti alkotásokat rendszeresen vendégül látó Telepen beszélgettünk Szert Lilivel és Trellay Leventével a hely történetéről, a művészettel való kapcsolatukról, terveikről, céljakról, sikereikről.
– Mikor és hogyan kezdtétek el a Telepet? Hogyan jött az ötlet?
– 2010 nyarán nyitottuk meg a Gozsdu udvart. Én itt dolgoztam akkoriban a Godotban Fábián Gergő üzletvezetővel. Teljesen elegem volt abból, hogy alkalmazott vagyok, szerettem volna egy saját dolgot csinálni, amiből idővel meg is tudunk majd élni, ekkor született meg a közös ötlet Gergővel. A művészetet és a vendéglátást akartuk összehozni, ez volt az eredeti elképzelés. Elkezdtünk üzlethelyiséget keresni. Láttunk két klassz helyet a Paulay Ede utcában, és az egyik üzlethelyiség tulajdonosa ajánlotta fel végül a Paulay-ban található lerobbant bolt helyett a Gozsdu udvart. Itt kezdtünk el dolgozni, majd becsatlakozott néhány barátunk, Veszprémi Sára, aki kurátori munkákat végzett, Csörgő Gina, aki a vendéglátásban és a szervezésben segített, Hadobás Nóra, aki a sajtóvonalat vitte nagyon jól, és Talabér Géza, aki rengeteg energiát fektetett a Telepbe, ő volt a Telep fotósa is. Megemlíteném még Jani Dánielt is, aki pedig a Telep grafikusaként dolgozott.
– Milyen volt a Telep akkoriban?
– Hatalmas teret kapott az interaktivitás, az alapkoncepciónk az volt, hogy kéthetente mutatunk be új fiatal művészeket, aztán később annyira felpörgött a hely és olyan sokan akartak kiállítani, hogy végül hetente nyíltak új kiállítások. Emellett rendszeresen vetítettünk filmeket, workshopokat tartottunk, élő festéseket szerveztünk street art művészekkel. Aztán szeptemberben bezártunk, de éreztük, hogy ezt folytatni kell, mert láttuk, hogy nagyon szerették az emberek és minket is feltöltött, belőlünk is nagyon jó dolgokat hozott ki a Telep. Így hát elkezdtünk újra helyeket keresni, mígnem végül pár hónap után adott lett ez a helyiség a Madách téren, mivel a Godot Galéria elköltözött. Rengeteg munka után végül újra ki tudtunk nyitni júniusban.
– És hogy álltok most?
– Tulajdonképpen most sem vagyunk még teljesen kész. Épp most kezdtük el a műhelyeket kialakítani: a pincében az Orológia (Szilágyi Sarolt és Damásdi Bence) fémműves műterme, illetve a Kukuri-crew (Tokodi Zsófi és Pócsik Lujza) , valamint a Csajbringa műhelye kapott helyet. A Kukuri-crew rizses zsákokból készít klassz táskákat, a Csajbringának köszönhetően pedig vannak bérelhető kerékpárok a Telepen, illetve az ő kerékpárjaikat itt ki is tudják próbálni az érdeklődők.
– Ha jól tudom, fent a galérián van egy ruhaüzlet is, igaz?
– Igen, a galérián nemrég nyílt meg a Bosis bolt, ahol biciklire szabott ruhákat, kiegészítőket lehet kapni. Szintén a fenti szinten található a kiállító tér, ahol a Gozsdu udvarhoz hasonlóan kéthetente nyílik új kiállítás.
– Részesültök bármilyen önkormányzati támogatásban?
– Nem függünk az önkormányzattól, nem is akarunk. Semmilyen támogatásban nem részesül a Telep, igyekszünk megőrizni a függetlenségünket, mindent saját pénzből hoztunk létre. Az elején nulla forinttal indultunk neki, majd menetközben elkezdtük beletenni a pénzt, amit idáig szobabiciklire költöttünk volna, azt is idehoztuk. Gyakorlatilag tényleg ez volt, tudod, amikor frissítenéd a ruhatárad, de aztán inkább megveszed a festéket a polcra. Nem azért jött létre a Telep, hogy mi ezzel rengeteg pénzt keressünk, hanem egy spontán ötlet kapcsán született meg a gondolat. Olyan jó barátságok alakultak ki, hogy mindenkinek megjött a kedve beszállni. Azt hiszem, ha a lélek működik, bármilyen hely működik.
– Egyébként honnan ismeritek egymást, hogyan alakult ki a csapat?
– A Gerit – ahogy mondtam már – korábbról ismertem, Trellay Leventével és Somoskői Gáborral (Heroine műhely) még a Gozsdu dizájnjának kialakítása kapcsán kerültünk kapcsolatba, Levi azóta a Telep oszlopos tagja. Kenyeres Sándor pedig befektetőként szállt be és azóta itt dolgozik velünk. Elsősorban Gergő és Sanyi viszik a vendéglátást, én a kiállításokkal és a galériával foglalkozom főleg, Levi pedig a hely megjelenésén dolgozik.
– Honnan jöttök, milyen háttérrel rendelkeztek?
– Apukám képzőművész, fotográfiával foglakozik, így hát képek között nőttem fel, állandó kapcsolatban voltam a művészettel, anyukámtól pedig a szervezési szálakat örököltem. Gimnázium után én is fotóval kezdtem foglalkozni, majd belekóstoltam a divat világába is, de már itt kiderült, hogy a szervezés, intézkedés sokkal közelebb áll hozzám. Végül is feladtam az alkotást és kiállításokat kezdtem szervezni, többek között a Kaposvári Egyetem nagy sikerű diploma kiállítását, melyet aztán sok sikeres kiállítás követett a Telepen.
Közben befut Levente is, pont jókor, hiszen éppen a hely megjelenéséről kezdenék érdeklődni…
– Levi, te honnan jössz, mivel foglalkoztál korábban?
– Én Németországban érettségiztem és középiskola után biológiát tanultam az egyetemen, amivel most végeztem. Az évek során azonban nem nagyon született meg a hivatástudat, így hát elindultam egy egészen más irányba. A szüleim, nagyszüleim építészek, és bennem is felébredt az érdeklődés, elkezdtem Bécsben tájépítészetet tanulni, közben pedig áthallgatok órákat az Angewandtén. A Telep azért erősen átformálta a dolgokat, elég sok időt töltök itt. Ezen kívül van a Heroine Műhely, melyet Somoskői Gáborral csinálunk – designnal és kivitelezéssel foglalkozunk, bútorokat készítünk.
– És ha itt a Telepen most körülnézünk, mi az, ami a ti munkátok?
– Az asztalok az én terveim, a polcrendszer és a pult is az én tervem, a lépcsőborítást is én csináltam, a párkányt, ezeket a deszkákat és ezt a bükkfa kockákból összerakott könyvtartót is, amit itt látsz. Nem vagyunk még 100%-osan kész, jön még ide a dj pult helyére egy vaskályha. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy szeptember végére teljesen elkészüljünk. Lámpákat, képkereteket tervezünk még ide, de nem akarjuk túlzsúfolni a helyet, szeretnénk megőrizni ezt a szellős jelleget. Emellett pedig fontos számunkra a megújulás, szeretnénk, ha a Telep bizonyos részei állandóan változnának, frissülnének, mert azt gondolom, hogy egy igazi jó hely mindig alakul.
– Ezeket a bútorokat, kiegészítőket akár meg is lehet itt venni?
– Hát nézd, ha bejössz és azt mondod, hogy baromira tetszik neked ez a könyvtartó és meg szeretnéd venni, akkor vagy azt mondom neked, hogy megcsinálom jövő hétre, vagy kitalálunk egy árat és elviheted. A tavalyi telepes székekkel kapcsolatban van egy olyan tervünk, hogy felújítjuk őket, megkérünk pár kreatív cimborát, street artosokat, művészeket, hogy jöjjenek el, csinálunk egy szombat délutáni eseményt és élő festés keretében lefestik a székeket. Ezek nap végére megszáradnak és szervezünk belőle egy kiállítást, majd egy aukciót és a befolyt összeget a felújításra fordítjuk.
– Mire készültök éppen?
– Augusztus 4-én lesz nálunk a Morzsa Records lemezbemutatója, melyet a Pleasemachine támogat. Ennek kapcsán a Pleasemachine fogja kidekorálni és megtölteni a kirakatokat, plakátokat készítenek, erre az estére átalakul a Telep.
– Hogyan választjátok ki, kik azok az alkotók, akik lehetőséget kapnak, hogy munkáikat kiállíthassák a Telepen?
– Mi is keresünk alkotókat, de gyakran megkeresnek ők is minket, és akinek a munkája mind a négyünknek tetszik, jöhet.
– Kik lesznek a közeljövőben láthatók a Telep Galériában?
– Az FKSE vendégeként Budapesten alkot egy fiatal cseh képzőművész fiú, Tomas Moravec, akinek kizárólag a Telep számára készített objektjét augusztus 11-től fogva láthatja a közönség. Őt követi Talabér Géza, ő készítette a Telep hivatalos fotóit is. Tervezünk aztán egy intermédiás kiállítást a Rohammal és a Laborral együttműködve, majd pedig Szíj Kamilla grafikusművész alkotásait állítjuk ki.
Fotók (fekete-fehér): Talabér Géza