A Baross utcában eddig is kedvtelve csavarogtam, de újabban, ha arra járok, mindig felpillantok egy első emeleti ablaksorhoz is, vajon világít-e az a hópiheszerű lámpa? (dehogy vagyok infantilis… 🙂 Vajon felugorhatok-e oda, a FlatLabba, ahol hat kiváló művész alkot, gyarapítja remekeit, hogy hassanak ránk! Akárhányszor jártam lakásműhelyükben, mindig mosolyogva, szép élményekkel (és ruhákkal) távoztam! Maga a helyiség is páratlan, no de ami megtölti! Azok a mesés holmik és kedves emberek… Amíg nem tértek be a FlatLabba személyesen, nézzetek be a Stilblogon keresztül a csodaműhelybe!
A Baross utca 3. nagy, díszes kapuján belépve, majd egy emeletnyit lépcsőzve máris a műhelyben találhatjátok magatokat, Bordács Andrea (Kniff), Erdei Ildikó Virág, Geréby Zsófi (UrbanLegend), Gergely Linda (NeonEdge), Kasza Emese (MEI KAWA) és Szőke Gergely (NØD) közös alkotóterében. Bepillanthattok a munkafolyamatokba, vásárolhattok, de akár teázni is mehettek, csak úgy, s nézhetitek a sok szép terméket, beszélgethettek a kedves tervezőkkel.
S hogy hogyan verbuválódott a csapat?
„Anno a Tűzraktérben voltunk, Andi, Ildi és én, de onnan el kellett jönnünk, s úgy döntöttünk, ha már eljövünk, akkor csak előrébb lépünk. Nagyon sokféle dologban gondolkoztunk, s végül ez tűnt a legjobbnak, a munkánk mellett befogadható és működtethető. Aztán jöttek körénk a csajok, meg a srác, mondhatni rajtam keresztül toborzódott a csapat.” – mesélte Emese.
No de nézzünk körül szépen!
Átlépve a FlatLab küszöbét a tágas bemutatótérbe érni, ahol az izgalmas ruhák mellett maga a berendezés is lebilincselő. Körben pedig minden tervezőnek megvan a kis zuga, miközben mégis összekapcsolódnak. Hat egészen különböző művész tevékenykedik itt, mégis igen egységes a kép.
A fogasokon többféle stílusú, egyedi ruhák pihennek, egyik sem hagyja hidegen az embert. Muszáj megtapogatni a finom szöveteket, belefeledkezni a játékos kidolgozásokba, felpillantani a falakra, s felpróbálni a kalapokat.
A látvány mellett természetesen az alkotók funkcionális igényeit is kielégíti a hely, melynek külsejét, a termékek, munkafolyamatok és maguk a tervezők közti harmóniát Nonn Zsuzsi, Ungár Fanni és Dalos Eszter tervezte és teremtette meg.
„A FlatLab-ben hat kreatív egyéniségnek kellett kiállítóteret terveznünk. A feladatunk az volt, hogy a különböző stílusú tervezők munkáit egységben tartva úgy helyezzük el, hogy az alkotók karaktere ne sérüljön. Így születtek meg a hajlítható kalaptartók, a lebegő ruhakonzolok, a tükrökkel borított kályha, és a kiegészítőknek készült dobogó. Az önálló termékké formálódott LabLamp-et Fannival ketten kreáltuk.” – tudtam meg Zsuzsitól.
Igen, a LabLamp, nem lehet nem észrevenni. Még lentről a Baross utcáról sem. Imádom!
„A főként ruhatervezők munkáit bemutató tér közepére világításnak valami izgalmas, geometrikus térhálót képzeltünk el, ezért a fogasok – mint alkotóelem – ideálisnak tűntek erre a szerepre. A csillár végső alakját akkor nyerte el, amikor a laborunkban 50 fogassal a kezünkben nekiestünk modellezni. A lehetőségek tárháza végtelennek bizonyult, de végül a 21 fogasból álló, elegáns csillag alakú alapformánál maradtunk.” – mondta Fanni.
S hogy mennyi ideig készült? „Nehéz megmondani, hogy összességében mennyi időbe telt eljutni a tervezéstől a kivitelezésig, amíg Lab-Lamp lett belőle, mert párhuzamosan készültünk az összes többi tárggyal is. Miközben a ragasztás száradt, addig fúrtunk, faragtunk, festettünk. Miután minden alapanyag – a Tilka manufaktúra kábeleit is beleértve –, már a kezünkben volt, néhány nap alatt kész lettünk vele. Az izgalmak nem értek véget a tervezőasztalnál, mert a hegesztés, és a súlyos vaslemezek beépítésén kívül a kivitelezést egy asztalos műhelyében végeztük, így minden tárgyat igazán a magunkénak érzünk.”
A műhelyként és üzletként is funkcionáló lakás praktikus beosztásának köszönhetően szépen körbejárható, egyik helyiségből nyílik a másik. „Nagyon szeretem, hogy ilyen körbejárható, hogy egy helyre több úton is el lehet jutni, lehet egymást hajkurászni. Szeretek járkálni fel-alá.” – lelkendezett Zsófi, akihez az előtérből balra kanyarodván juthattok.
Geréby Zsófi az UrbanLegend megálmodója. A MOME divat- és textiltervezés szakán végzett lány biciklis öltözékeket tervez (azon bringások legnagyobb örömére, akik a rossz idő ellenére sem hajlandóak lemondani a kerékpározásról). De nem is kell, hiszen Zsófi ruháiban ez nem probléma. Ráadásul izgalmas és strapabíró anyagokból, rafinált szabászati megoldásokkal készült ruhákban suhanhattok két keréken, esőben, sötétben, bármikor. No de a szavak ezúttal kevésnek bizonyulnak, az ruhákat látni kell, s fel kell fedezni rajtuk a sok-sok kis titkot!
Kilépvén kis birodalmából a bemutatótér másik felében találjuk magunkat. A plafonon természetesen itt is LabLamp díszeleg, a cserépkályha pedig nem mindennapi tükörborítást kapott, de az ágaskodó kalaptartók is szembetűnőek. Itt kapnak majd helyet az események is, hiszen a FlatLakók különféle rendezvényeken is törik a fejüket! A vizuális művészetek mellett például az írott művészetek irányába is szeretnének nyitni, s vendégtervezők számára is szeretnének bemutatkozási lehetőséget biztosítani.
Tekintetünk persze nem áll meg a ruhák magasságában, naná, hogy feljebb kúszik, hiszen a falakon Szőke Gergely és Gergely Linda munkái láthatók.
Gergely Linda a Visart Művészeti Akadémián végzett tervezőgrafikusként. Diplomamunkájában az analóg és digitális képalkotás során egyaránt fellépő képhibák esztétikumát kutatta.
Szőke Gergely érzéki betűi és mondatai láttán elmereng az ember. Gergely a Magyar Képzőművészeti Egyetemen végzett tervezőgrafikusként, majd a Sirály alkotóház, valamint a Trafó grafikusaként dolgozott. A betű önmagában hordozott esztétikumát kutatja.
A FlatLab logó, sőt, maga a FlatLab elnevezés is Gergelytől származik egyébként: „Gergő nem csak a FlatLab logóját tervezte, hanem a MEI KAWA-ét is. Sőt, a név is hozzá kötődik. Mindenféle töltetű neveken gondolkoztunk már, több szavazást tartottunk, de egyik név sem volt az igazi. Gergő pedig egyszer csak kitalálta: FlatLab! Nagyon szeretjük.” – újságolta Kasza Emese, akinek részlege a vásárlótér másik oldalán búvik meg.
A MEI KAWA szingapúri-mandarin jelentése: ne sírj utánam többé. Ezt a vezérfonalat követik a ruhák is, melyeken megjelenik a női jelenlét is, maszkulin lendülettel megtoldva. A rafinált szabásvonalak látszatra rendezettek, azonban a geometrikus vonalvezetés aszimmetrikus részletekkel párosul, összekapcsolva ezzel a két erőt.
Itt ténykedik még Bordács Andi is, akinél anno a Tűzraktérben is jártunk már. Andi a természetes anyaghasználat híve, a tapintást a ruha elsődleges ismérvének tekinti. Munkáit natúr színek és merész formák jellemzik.
Tovább haladván a kalapok birodalmába léphetünk. Erdei Ildikó Virág műhelyében megszámlálhatatlan kalap, kalaptartó és régi kalapos szerszám sorakozik, felér egy minimúzeummal! Ildi a Kensington and Chelsea Art College-on szerzett kalapos kiegészítő diplomát, majd Philip Sommerville-nél, az angol királynőnél 40 évig alkalmazásban lévő mesternél merült el a szakma rejtelmeiben. Színházi és filmes produkcióban is dolgozott, mint kalapos, illetve maszkos munkatárs, jelenleg Gothár Péterrel munkálkodik a Makrancos Kata jelmezein.
Miképp jön ki hat különböző művész egymással? „Jó hatással vagyunk egymásra, egyre jobb. Nehéz volt, amíg lemeccseztük a dolgokat, hogy mindenki mindenkit megszokjon. A nyár nehéz volt, de most már elkezdtük húzni egymást.” – árulta el Ildi.
„Nagyon kialakulatlan mindenki. Több dolgot csinálunk egyszerre, elkezdünk trendeket, vállalkozásokat felépíteni, miközben még a FlatLab is megnyílt… ez a fajta bizonytalanság az ember lelkiállapotára is kihat. Mindenkinek más tapasztalata van, ami iszonyatos tőke, amit megosztva egymással sokkal egyszerűbbé válik az élet. Látjuk, hogy a másik dolgozik, megy előre, lendületet adunk egymásnak.” – tette hozzá Zsófi.
Ildi felségterülete után pedig körbe is értem, a bejáratnál találtam magam. Persze aztán még tettem néhány kört 🙂 s afelől érdeklődtem, hogyan telnek mindennapjaik!?
„Zsófi: Rapszodikusan! Bejövünk valamikor a reggeli órákban, aztán hazamegyünk hajnali 2-kor.
Emese: Közben pedig mint a fejvesztett csirke rohangálunk fel-alá.
Ildi: Ritkán van itt az ember egyedül.
Zsófi: Az még ijesztő is, én utálom! Volt egy időszak, amikor egyedül voltam, nagyon nem volt jó. De ahogy szépen lassan mindenki megérkezik, sokkal melegebb lesz.
Emese: Ki is egyenlítjük egymást, mert vannak az éjszakai bagoly típusok, meg vannak a korán kelők, nem vagyunk itt egyszerre hatan soha. Ha mégis, akkor ünnepelünk!”
Ezt pedig Nektek üzenik a csajok, meg a srác: „Ugorjatok fel!”
