Metró Illúziók

“Minden egyes dolgot úgy látunk, mint ami valahol van. Ha egy embert észlelünk – akkor az őt körülvevő tér, valamint a térben lévő tárgyak azok amik meghatározzák. Ezenfelül, persze mi magunk személyesen.”

Tegnap érkezett meg levelesládánkba Vörös Miklós, a Metró Illúziók blog szerzőjének bemutatkozó levele, melyről egyből eszembe is jutott egy régebbi élményem. Ki ne bámészkodna, nézelődne a metrón utazva – mindenki csinálja, ki leplezetlenül, ki óvatosabban. A metró közege, a kis helyen összezárt, aránylag sok utas automatikusan szemlélődésre készteti az ember. Ebből a szemlélődésből és a gyakorta előforduló nem hétköznapi látványból származik a Metró Illúziók ötlete, mely egy fotóblog formájában dokumentálja korunk divatját, a hétköznapi emberek megjelenését, és az őket körülvevő hétköznapi szituációt. A Metró Illúziókról Miklós az alábbiakban mesél részletesebben..

Még mielőtt elkezdtem ezt a “mill“-nek elnevezett pótcselekvést, volt egy érdekes élményem: Reggel munkába tartottam, s metrón velem szemben egy kék, melós kezeslábast viselő roma ember ült, kezében egy hatalmas seprű, nyakában egy háromszor körbetekert, vastag, aranynak látszó lánc csüngött és egy igen jól szituált hölggyel csevegett.
A metróból kiszállva a peronom megláttam egy beléggé topis öreg bácsit, lerongyolódott “szíjmelinda” szatyrokkal a kezében, viszont egy ARMANI logós pulóvert viselt… A sorozatot folytatva a mozgólépcsőn egy párocsocska állt előttem. A fiú egy normálisnak látszó fiatal srác volt, viszont a nő, akinek a kezét fogta, egy korosabb, molett nő volt egy hihetetlen rövid, és testre simuló, áttetsző, mindemellett párducmintás ruhában. Ami alatt egy szemlátomást egy hasonlóan diszkrét tangát viselt…
Ezek után azt gondoltam, talán jó lett volna, ha a zsebemben van valami gép-féle, hogy rögzítsem az elém kerülő világokat…
Kicsivel később el is kezdem ezt a kis képgyűjtögetést…

Nem rég fejeződött be a blog kísérleti projektjének első állomása, amely a MILL – REMIX nevet kapta. A metró illúziók remix arról szól, hogy kreatív emberek – képzőművészek, fotósok, tipográfusok – választanak egy képet a fotó-feltölés csomagból, aztán az adott képből inspirálódva,  azt felhasználva készítenek egy új alkotást. Jól sikerült az első állomás, érdekes munkák születtek:

Hárságyi Péter: Metró transzplantátor
Kovács András: Szerelmi kiürülés
Gombos Gáspár: Astoria
Nagymáté Orsolya: Shoe commando
Erdész Ádám: Untitled
Horváth Andrea - Mici: Kérem vigyázzanak
Kóbor Mátyás: Deepest fear

Miklós tervei szerint a második forduló 2012 márciusában kerül majd ki a blogra, addig nézzetek vissza gyakran és leselkedjetek a Metró Illúziókkal, ha nem is vesztek részt aktívan nap mint nap a tömegközlekedésben!

metroilluziok.blogspot.com

Comments are closed.