Budapest utcáin nap mint nap titkos kertek, lépcsőházak, épületek mellett suhanunk el… s sokszor sejtelmünk sincs róla, hogy tőlünk csupán néhány méterre mennyi izgalmas felfedezni való lapul. Két éve élek Budapesten, de még mindig turistának érzem itt magam, s mikor eldugott kincsekre lelek, na akkor meg aztán pláne megdobban a szívem! Kevesen tudják például, hogy a 86-os busz Raktár utcai megállójától – vagy éppen a HÉV Filatorigát állomásától – néhány méterre rejlik a Selyemgombolyító páratlan épülete és romantikus kertje. Igazán szerencsés vagyok, hiszen egy kedves ismerősöm itt dolgozik, így még az ősszel körbevezetett felségterületén, én pedig kedvemre fotózgattam a festői helyszínen. Azóta kicsit megmártóztam a hely történelmében és igyekeztem kibogozni a selyemszálakat… gondoltam megosztom Veletek, mi mindenre leltem!
Hol… mi…
A Miklós tér 1. alatt megbúvó kör alakú épület magas fák és falak ölelésében, panelrengeteg árnyékában pihen. Hétköznapjain dolgozó embereknek – szerkesztőség, könyvtár, film- és videostúdió munkatársainak – ad otthont, de olykor-olykor kirúg a hámból, s még rendezvények, esküvők helyszínéül is szolgál! Egykoron (1786-1830) selyemgombolyítóként funkcionált, e célból építtette ugyanis II. József.
Korábban egyébként állt a közelben egy hatalmas, ötemeletes, vízi energiával hajtott selyemcérnázó is, de végül bezárták nehézkes üzemeltetése miatt. Emlékét azonban máig őrzi a Filatorigát megálló, hiszen róla kapta elnevezését: selyemcérnázó = filatórium. (A cérnázó épületében a gépeket a földszinten elhelyezett vízikerék működtette, a korábban ott álló malomhoz lefolyó víz erejével. A nem épp tökéletes műszaki tervezés azonban nehézségeket okozott, s csődhöz vezetett. Az épület a XIX. század közepére romossá vált, napjainkra pedig a romok is eltűntek.)
Ki és mikor…
1784-ben II. József a híres olasz Agostino Mazzocatót bízta meg, hogy létesítsen és működtessen az óbudai birtokon egy selyemgombolyítót. Az épület Mazzocato elképzelései alapján, Joseph Tallherr kamarai másodépítész (később az Országos Építészeti Igazgatóság vezetője) véglegesített tervei szerint készült el. Mazzocato technológiai újításokkal biztosította az üzem magas színvonalú termelését, jól szervezett munkarendjét. 92 éves korában, 1814-ben hunyt el, ekkor fia vette át az irányítást.
Az 1838-as nagy árvíz idején az épület emelete adott menedéket a környék lakosságának. Az áradás után a kincstár elárverezte, így jutott a Dunagőzhajózási Társaság tulajdonába, amely felújította, lakásokat alakított ki benne, s bérházként üzemeltette az 1970-es évekig. 1985-ben Közművelődési Információs Központot nyitottak a selyemgombolyítóban, melynek első kiállítása az 1885-ös budapesti iparkiállításra emlékezett “Üdv a honi iparnak!” jelszóval. Az épület népszerű színteréve volt a ’80-as évek táncház mozgalmának.
Hogyan…
Mazzocato tervrajzain kétoldalt félkörben végződő, téglalap alakú üzemet látni, amely egy belső és egy külső katlansort rejt magában, középső folyosóval. Minden más helyiség – például raktár, munkavezetői lakás – a manufaktúra előtt álló épületben kapott helyet.
A Tallherr kiviteli terve alapján készített ovális, centrális elrendezésű épület egyszintes, körben ablakokkal, hangsúlyos bejárattal, copf homlokzattal, timpanonos lezárással. Az első szinthez kétoldalt egy-egy íves lépcsőkar vezet. Az ovális forma az úgynevezett panoptikonrendszerrel – az Angliában nem sokkal korábban megszületett elvvel – hozható összefüggésbe, amely szerint a hatásos munkaszervezés érdekében a gyárépületeket egységessé, áttekinthetővé kell tenni, hogy segítse a munkafelügyelő vizuális kapcsolatát az egész üzemmel.
Az egykori selyemmanufaktúra meseszerű udvarát még tavacska is tarkítja!
Miért?
A ’80-as években több selyemgombolyító is létesült az ország területén. A keletről érkezett selyemszövetek drágasága, majd a reneszánsz korában még inkább felvirágzott selyemkultusz késztette az olasz és francia uralkodókat arra, hogy saját országaikban szorgalmazzák e nyersanyag termelését. Így terjedt el Európában a korán kifejlődött francia selyemipar számára alapanyagot szolgáltató selyemhernyó-tenyésztés. Magyarországon szintén az uralkodók voltak a legfőbb pártfogói a selyemhernyó-tenyésztésnek. A XVIII. század folyamán III. Károly, Mária Terézia és II. József számos határozatban szabályozta a tenyésztés és az eperfaültetés kérdéseit.
Gubóbeváltó állomások, epreskertek, s gombolyítók létesültek az ország több pontján, sőt, még selyemtenyésztési felügyelői állás is létezett. A selyemhernyó-tenyésztés II. József uralkodása idején virágzott leginkább, ekkor jöttek létre a manufaktúra szintjét megközelítő, gyári színvonalon álló selyemfeldolgozók is, például az óbudai létesítmény.
Hernyótól a selyemig…
A selyemgyártás első fázisa a selyemgombolyítás. Először a selyemhernyók gubóit áztatják, majd letekerik róluk a vékony, akár 100 méter hosszú selyemszálakat, így jön létre a még sodratlan alapanyag, a nyersselyem. Ezután következik a feldolgozás, összesodrás a filatóriumban, hogy végül megszülethessen a szőhető selyemcérna.
A magyar selyem színe és fénye az olaszéhoz hasonló, sőt, tisztaság tekintetében meg is előzte azt. A hazai selymet Londonból, Lyonból, Milánóból és Bécsből is vásárolták. A magyar nyersselyem szép fénye, vékonysága és szakítószilárdsága miatt kitüntetett helyet foglalt el a vásárokon és a nemzetközi kiállításokon is. A sikert végül egy egész Európát érintő hernyóbetegség törte meg 1851 körül, mely létében fenyegette a selyemtenyésztést. Az 1848/49-es harcok pusztításairól már nem is beszélve.
Ugyan gyártás már nem zajlik az épületben, de mesés falai máig állnak és várják a kíváncsi szempárokat! Látogassátok meg Ti is! 😉
Ha szeretnél izgalmas helyekre eljutni, de nincs kedved egyedül útra kélni, csatlakozz a Beyond Budapest sétáihoz!
A segítséget Bencének ezúton is KÖSZÖNÖM! 😉