Budapesten lassan minden lakosra jut egy kávézó, mégis alig akad olyan, amelybe szívesen tér vissza az emberfialánya. Vagy a miliő, vagy az ízek nem a kedvünkre valók, vagy a személyzet nem éppen szívélyes. Ezért aztán különösen örültem, mikor rátaláltam a Műhely kávézó & galériára a Fő utcában, ahol minden klappol!
Hogy mitől olyan szeretnivaló a Műhely, ahol nem csupán kávét barkácsolnak? Inkább ki(k)től, ez itt a kérdés! Angéla – a mennyei torták sütője (nem mellesleg formatervező). Emese – a kiállítások- és videók mágusa (a kávézó mellett vágóként dolgozik és a Kreában tanít). Ibolya (a két lány édesanyja) – a bútorok, kiegészítők felelőse (egyébiránt üvegművész, s bolhapiac- és a Vaterafüggőségben „szenved” :-). A kávézó mögött három szív dobog, hat kéz dolgozik, hogy a koffeincsodákon kívül még megannyi más gasztronómiai és kulturális finomságot fogyaszthassatok.
Előételként meg is említem a feledhetetlen kiállításokat, melyek Emesének köszönhetően tényleg nem merülnek a feledés homályába. Emese ügyes portrévideókat készít a kiállító művészekről, hogy a vendégek közelebb kerülhessenek az alkotókhoz, de alkalomadtán még a megnyitó ceremónián is forog a kamera!
MŰHELY = GALÉRIA | Forrai & Még5lövés from Meat Shot on Vimeo.
(A többi vimeo filmet a facebookon keresztül is könnyedén megtaláljátok.)
A kiállítás megnyitók érdekessége, hogy az alanyok nem ismerik egymást, más területről érkeznek, de valahol mégiscsak összekapcsolódnak. Így aztán ne is rémesen feszengős megnyitót képzeljetek el, sokkal inkább vidám mulatságot, ahol akár még a csirkeruhás fiú is felbukkan.
MŰHELY = FILM | MARA Factory from Meat Shot on Vimeo.
Nem hagyhatom ki kedvenc beszédemet, amit egy kislány, Irma írt a Mara Factory majmos tárlatához. Ha van időtök, olvassátok el, ha nincs, akkor is. 😉
„Szeretettel köszöntök mindenkit!
Ilauszky Irma Zápor vagyok és ebben az évben leszek 9 éves. Nagyon szeretem az állatokat. Kedvenc állataim a gepárd, a hópárduc, az Ocelot, a ködfoltos párduc, a tigris, az oroszlán, a jaguár, a kacsacsőrű emlős, a földi kutya, a földi malac, és a ló és minden pufi állat.
Kisebb koromban kedvenc állataim mozgását gyakoroltam és mindig lerajzoltam őket, hogy minél többet tudjak meg róluk, főleg a gepárdról és a lóról. Soha nem voltam elégedett magammal, így hát a farsangokon mindig másmilyen állat voltam.
2 éves koromban Gorilla, 3 éves koromban macska, 4 éves koromban Tirex, 5 éves koromban jávorszarvas, 6 éves koromban Alaszkai Dall juh voltam ,mert fehér muflon nincs.
Az iskolában már Cumulonimbusz lettem, vagyis esőfelhő de most megint állat szeretnék lenni, talán róka, vagy grizli medve.
Az itt látható képeken olyan állatokat látunk, amik úgy viselkednek, mint mi, vagy nagyon is állatok emberi tárgyak között. Mi gyerekek is úgy növünk fel, hogy szeretünk állatoknak öltözni és utánozni őket és tudjuk, hogy az állatok is szeretnek utánozni minket. A legtöbb mesében is állatok a szereplők. Sokat tanulunk tőlük, vagy ők is mi vagyunk állatképünkben. A filmekben pedig már tényleg mutánsokat látunk, és mivel Emil filmrendező szeretne lenni, ezért az ő kedvencei:
Batman, Pókember, Zorro a róka szelleme, Kung-fu panda, King Kong, Némo, Tini Nindzsa Mutáns Teknőcök, Kisvakond, Timon és Pumba, a pingvinek és Dzsulien király a Madagaszkárból, Dévi Dzsonsz a polipember, Szid a lajhár, Fogatlan a sárkány, Oscar, Protkó,, satöbbi.
Szerintem mindenki tudja, hogy ha állat lenne, milyen állat lenne és a kiállítás is állat, ezennel megnyitom. És most Emil következik…”
Egyelőre az ismerős művészeket hívják meg a (Mű)helyes lányok. Első vendégük Forrai Ferenc volt, aki boros címkékkel színesítette a falakat. Neki köszönhető egyébként az arculat is, ezért ajánlották neki az első lehetőséget. A második kiállító Csáki Laci volt, hogy valami egészen mást lássanak a vendégek, február végéig pedig a Mara Factory majmai láthatók, hogy nyissanak picit a gyerekek felé is. Jelenleg kéthavonta örülhetünk új kiállításnak, de szeretnék ezt havira sűríteni. Hamarosan fotó-, képregény kiállítást, valamint a MOME-sok remekeit is szemügyre vehetitek. Fontos szempont az alkotók kiválasztásánál, hogy fiatal kortárs művészek legyenek, akiknek nem sok lehetőségük van a bemutatkozásra.
Tovább haladván az étlapon találni gyerekmenüt is. Miután Angéla bájos álarcokkal telepingálja a lurkók pofiját, már rohanhatnak is a kézműves foglalkozásra vagy éppen bábszínházat nézni. Persze a már nagyra nőtt felnőttgyerekek is remek programok között válogathatnak! Nemrég például orosz esten mulathattak, ahol orosz étel- és italkülönlegességeket kóstolhattak. A jövőben japán, spanyol, francia és dán finomságokra fenhetitek fogaitokat! De aggodalomra semmi ok, a nemzeti estek közötti időszakok könnyedén átvészelhetők Angéla tortáival, higgyétek el nekem! 😀
Merthogy a torta a hab a tortán! Nem mehetek el szó (és kóstolás) nélkül a mennyei sajttorta mellett, no meg a répatorta mellett sem, de ott van még a szemet gyönyörködtető almás pite is és a majdhogynem fekete csokoládétorta is. (Szóval egyik szemem sír, a másik pedig nevet, hogy az otthonom és a munkahelyem között félúton található a helyecske. :-D)
Nézzük tovább, mi minden születik még ezen a kicsiny helyen. Jó eséllyel barátságok… könnyen szóba elegyednek itt az emberek. Sok jó ember kis helyen is elfér, ugye. De olykor-olykor az is előfordul, hogy a vendégek nem is beszélgetnek, csak kattintgatnak, fotózással vannak elfoglalva ugyanis, annyira leköti őket a környezet.
Merthogy bőven van mit fotózni, minden négyzetcentimétert gondos kutatómunka előzött meg. A lányok nagy piacmániások, úgyhogy legnagyobb örömükre sok-sok kincset kellett összegyűjteniük a bolhapiacokon. A bútorok másik részét pedig otthonról hozták. „Nézegettük a blogokat, magazinokat, s ezekből inspirálódva találtuk ki a külsőségeket: régi bútorok, de egységesen fehér színre festve. Kitaláltuk a kiegészítő színeket, a textileket, de nem akartunk túl sok színt a kiállítások miatt, ezért szürkés-lilás árnyalatot választottunk. Sokféle forma található itt, ezért a színek inkább egységesek.” – tudtam meg Emesétől. „De mivel minden hónapban más kiállítás van, így a hangulat is folyamatosan változik.” – tette hozzá Ibolya. „Otthon érezzük itt magunkat. A minap rám is szólt a lányom, hogy csukjam be az ajtót, mert kihűl a LAKÁS. Amikor pedig bábszínház volt, akkor meg a gyerekek érezték úgy, mintha házibuliban lennének valakinél.” – folytatta.
S hogy miért éppen Műhely a neve?
„Anyu Tiffany üvegműhelye volt ez a hely 7 évig, s mikor Anyu otthonra költöztette a műhelyét, felszabadult a terület és ez a közös ötletünk támadt: kávézó, de egyben galéria is.” – mesélte Angéla.
No de térjünk vissza még egy kicsit a hat kéz tulajdonosához, akik a kávézón kívül is számos dolgot fabrikálnak ám!
Emese például vágóként dolgozik, filmelőzeteseket vág. Korábban divatvideókat készített, az első Fashion Video Fesztiválon egy olyan alkotást is kiválasztottak a Ludwig Múzeum válogatásába, melyben Emese is közreműködött! De arról is mesélt, hogy egy találtkép gyűjteménnyel is büszkélkedik amatőr diaképekből, mely már több mint 8 éve gyűlik. Ebben a tárgykörben pedig óraadó tanárként is ténykedik a Krea fotószakán.
Dialouge | installation werk from Emese Gog on Vimeo.
Angéla formatervezőként diplomázott a MOME BA szakán. Diplomamunkája kiállítóként szerepelt a Magyar Formatervezési Díjon. Első évben – mikor halasztott – kiment Dániába, ahol varrási tanulmányait bővítette. Itt készült a dán kultúra ihlette denmark project, ami Angéla nézőpontjából mutatja be a dán formavilágot.
Időközben egy lámpát készített megrendelésre egy jó barátjával a Figaró fodrász szalon számára. Angéla textil szakon szeretné folytatni tanulmányait Master képzésen, álma, hogy táskákat, cipőket készítsen, illetve olyan tárgyakat, melyek megbabonázzák az embereket. Olyan tervet is dédelgetnek egyébként, hogy design tárgyakat árulnak, ha lesz elég hely a kávézóban.
Ibolya üvegművészettel foglalkozik, már amikor nem a kávézóban kínálja a nyalánkságokat. De ha sem az otthoni műhelyében, sem a Fő utcában nem bukkantok rá, biztosan épp valamelyik bolhapiacot járja! Kövessétek a hangos kacajt, s meglelitek Ibolyát!
S hogy milyen terveket dédelgetnek a hölgyek?
„Szeretnénk folytatni a gyerekprogramokat, nagyon szerették a kicsik a bábszínházat! De az irodalom és a színház irányába is szívesen nyitnánk. Az is vágyunk, hogy naponta változó krémlevessel is várhassuk a vendégeinket, továbbá sütiműhelyt is tervezünk, ahol design csomagolást kapnának a tortáim és lehetne őket bulikra, otthonra rendelni.” – árulta el Emese.
Ne főjön a fejetek, menjetek a Fő utcába, s tömjétek a fejetek, fő, hogy sajttortát egyetek! 😛
