Újabb szívünknek kedves termékkel rukkoltak elő a Dombon-a-tanya tervezői. Ez úttal a komatál baráti hagyományát élesztették újra a hölgyek egy új rendszer keretében, melyben minden különleges alkalomhoz találunk megfelelő darabot.
Régen, szokás volt faluhelyen, hogy a fiatalok egymásnak komatálat küldtek, amit a címzett, ha megkapott, hamarosan másik komatállal viszonzott. Ezzel a gesztussal a küldők testvérré fogadták egymást, örök barátságot kötöttek, s ezután komámnak és komámasszonynak nevezték egymást.
Komatálat hoztam,
Meg is aranyoztam.
Ha nem tetszik komának,
Küldje vissza komának.
Ha egy legény a kedvesének küldött ételt, italt, azt a komatálat gyakran mátkatálnak nevezték, melyet a legények szerelmi ajándékként küldtek kedvesüknek.
Új gyermek születésénél a komákból és komámasszonyokból keresztszülők lettek. A komámasszony, a rokonság, a szomszédasszony, vagy a barátnők is sokszor komatálat küldtek, hogy ezzel fejezzék ki jókívánságaikat.
A régi, kedves szokás az évszázadok alatt mindjobban kiteljesedett, sok apró részlettel gazdagodott, és még máig is él, amikor bort, vagy sajtot viszünk ajándékba, ha valahova vendégségbe megyünk. Ezt a barátságon alapuló hagyományt szervezték a Dombon-a-tanya tervezői olyan rendszerbe, mely a komatál kiegyensúlyozásának odaadó játéka révén formálja eseménnyé az ajándékozás örömét.
A nyolc különféle komatál különböző alkalmakra született – szörpös – nyalókás gyerekzsúrra, dinnyés – sonkás könnyű nyári uzsonnához, pezsgős – epres- tejszínhabos esküvőre, vagy sajtos diós hétköznapi baráti borozgatásokhoz.
Tervezők: Juhász Anikó és Nagy Anna Nóra
Fa munka: Lang Zoltán
Üvegműves: Orosz Árpád