Tegnap este hatalmas érdeklődés mellett nyílt meg az Art Market kortárs nemzetközi képzőművészeti vásár a Millenárison, immáron a tavalyihoz képest kétszeres alapterületen, ennek megfelelően jelentősen szélesebb palettával és programmal. Hatalmas örömmel láttam, micsoda érdeklődés övezi a kortárs képzőművészeti alkotásokat, gyakorlatilag annyian voltak a látogatók, hogy alig lehetett lépni a hatalmas csarnokokban.
Az évek nem csupán a tartalom mennyiségében, de minőségében és sokszínűségében is látványos változást hoztak az Art Market életében, presztízsrendezvénnyé vált a kezdeményezés, és nem csupán a legnevesebb hazai galériák tekintik elmulaszthatatlan szakmai eseménynek ezt a hétvégét, hiszen immáron 20 ország képviselteti magát, majd’ 500 alkotóval.
A program rendkívül gazdag és ritka élmény a hazai kortárs képzőművészetben – ha az ember alaposabb elmélyülést tervez, nem árt, ha felkészül, hogy 3-4 órát észrevétlenül fog eltölteni a Millenárison, és közben nagyon sokat fog mosolyogni, és nem csak azért, mert a galériák képviselőire már csak illendőségből is visszamosolyog az ember, hanem mert egészen felemelő kulturális élményben lesz része lépten-nyomon. Az idei Art Market akkora falat, hogy érdemes több részletben feldolgozni, és a hétvége során akár többször is visszalátogatni. A belépés egyébként ingyenes.
Ami talán a legszimpatikusabb az Art Marketen, hogy a kortárs képzőművészet itt a galériákban és kiállítótermekben megszokott, távolságtartó, kimért, sokszor megközelíthetetlen arca helyett egy sokkal közvetlenebb, barátságosabb, érthetőbb és elérhetőbb oldaláról mutatkozik be. És jóllehet a program hivatalos elnevezése “vásár”, az élményt, a beszélgetéseket és benyomásainkat vidáman hazavihetjük akkor is, ha valójában nem vettünk semmit.
A vásár számomra egyik legizgalmasabb szeglete a La Grande Migration elnevezésű, mintegy 20 nemzetközi művész munkásságából válogató nemzetközi kiállítás a Millenáris B épületének emeletén. A különálló kurátori kiállítás megközelítése a kirekesztettség élményét testközelbe hozva helyezi szituációba a látogatót, az itt látható alkotások megrendítően beszélnek egyedüllétről, kiszolgáltatottságról, kényszerű el/ki/bevándorlásról. Szóval a galériát semmiképp se hagyjátok ki. (B épület bejárata fölött található galériarészen lesz ez a gyűjtemény, egyébként a B épület mindkét galériáján hemzseg a kortárs!)
Ajánlanám, hogy mindenképp menjetek el a hétvégén (november 28. – december 1.) a Millenárisra – és ne gondoljátok, hogy a művek élvezetéhez elengedhetetlen a művészettörténeti előképzettség! Egy dolog fontos csak, a nyitottság, és úgyis megtalál mindenkit a hozzá legközelebb álló alkotás! Keressétek meg!