CÓKMÓK

Tavaly ősszel értesültem örömmel a hírről, hogy Kovács Bori formatervező diplomaprojektje, a CÓKMÓK hátizsák végre gyártásba kerül és egy ígéretes szociális designprojekt keretében szolgál kiváló példaként arra, hogy szociálisan érzékeny tervezők a design eszközrendszerével hogyan segíthetnek bizonyos társadalmi csoportok életminőségének javításában. A CÓKMÓK projekt lényege, hogy minden megvásárolt hátizsák párja eljut egy 5 – 11 éves kisgyerekhez, aki épp bekerült a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat egyik befogadó otthonába. Ezzel a gyermekvédelmi ellátórendszerbe került gyerekeket egy közösségbe fogadva a CÓKMÓK lehetőséget biztosít nekik arra, hogy felvegyék a kapcsolatot a többi CÓKMÓK-kal rendelkező kisgyerekkel. Az így kialakult közösség tagjai a CÓKAMÓKA rendezvényeken találkozhatnak egymással, gyűjthetnek közös élményeket. A projekt elindulásáról és az eddigi tapasztalatokról beszélgettem Kovács Borival.

– A CÓKMÓK projekt tavaly év végén indult be igazán, így egy karácsonyi szezonnal a hátatok mögött az elmúlt néhány hónap tapasztalataival kapcsolatban kérdeznélek elsőként. Milyen a táskák fogadtatása?

– Szerencsére vásárlói és “befogadói” oldalról is büszkeséggel töltenek el minket a visszajelzések. Volt olyan anyuka, aki írásban utólag elküldte nekünk a kislánya reakcióit, hogy lássuk a Cókmók utóéletét. A karácsony előtt rendezett CÓKAMÓKA rendezvényen pedig, ahol átadtuk az első 18 darab CÓKMÓK-ot, személyesen is láthattuk, átérezhettük a befogadó otthonba került gyerekektől érkező fogadtatást. Azon kívül, hogy általános volt a hitetlenkedés azt illetően, hogy ez a CÓKMÓK tényleg az övék, és ott marad náluk, és nem fogjuk őket visszavenni, a táskában található takarónak is hatalmas volt a sikere. Egy 8-9 év körüli kislány, miután feldogozta az információt, hogy ez bizony mostmár az ő táskája, beindult a fantáziája. A sok kérdés közül, amit feltett az egyik az volt, hogy “Ezzel a takaróval akkor mostantól kezdve már fogok tudni aludni?” Ennek a kérdésnek azért van nagy jelentősége, mert érthető okoknál fogva az átmeneti otthonban lakó gyerekek éjjelente is nagyon sokat szoronganak, nem tudnak aludni. A kislányban felmerült gondolat, miszerint a CÓKMÓK majd segít neki ebben, iszonyú megható volt. 

– Bori, Te vagy a projekt ötletgazdája, de ha jól tudom, többen dolgoztok együtt a CÓKMÓKBAN. Mesélj kérlek a csapatról, milyen területről érkeznek a résztvevők és kinek mi a feladata a projekttel kapcsolatban?

– A CÓKMÓK megvalósításában rendkívül sokan vettek részt önként felajánlva az idejüket, munkájukat, tehetségüket. Elsőszámú bajtársaim, a csapat magjának elkötelezett tagjai a ‘one-and-only’ Pais Panni formatervező, szociológus munkatárs, barátnő, aki a CÓKMÓK kommunikációjáért felelős, Tölg-Molnár Zsófi gyermekvédelmi területen dolgozó gyermekpszichológus, aki már a diplomamunkám során sokat segített és adott hozzá a CÓKMÓK-hoz. Ő hozott kapcsolatba a TEGYESZ befogadó otthonával, segített feltérképezni a gyerekek lelkivilágát és a CÓKMÓK-ban rejlő lehetőségeket. Aki pedig órási hittel és erővel összefogott hármunkat és állandóan körmünkre nézve felügyelte a megvalósítást, ő Szörnyi Kriszta szintén a TEDxYouth konferencia főszervezője, a HVG Könyvek munkatársa. És azért, hogy teljes legyen a csapatkép, mindenképpen meg szeretném említeni még Cosovan Attila diploma-témavezetőmet, aki a lediplomázás óta a háttérből erősíti bennünk a lelket és rendületlenül szurkol nekünk.

– Milyen út vezet egy tervező életében a szociális designhoz? Nálatok hogyan történt ez? 

– Az, hogy kettőnknek, Panninak és nekem teszed fel ezt a kérdést, különösen jó érzéssel tölt el, mert én ezt egy közös útként élem meg a Pannival. Mindketten ugyanabban az évben kezdtünk a MOME formatervező szakán, mindketten az ELTE falai közül szabadultunk akkoriban más-más, de humán szakokról, és lehet, hogy az előtanulmányainknak köszönhetően is, de mindig mindketten ugyanazokért a társadalmi célzatú feladatokért lelkesedtünk a MOMÉ-n. Én úgy emlékszem, hogy másodévtől vettünk rendszeresen részt azokon a Szentpéteri Marci által szervezett kurzusokon, ahol holland és angol vendégtanárok vezetésével több ízben betekintést nyertünk olyan módszerekbe, ahol helyi közösségek – hajléktalanok, a budaörsi lakótelep lakóinak – életébe picit beépülve, az ő bevonásukkal és erőforrásaiknak hasznosításával valamilyen pozitív folyamatot elindító terméket, megoldást terveztünk. Ez a megközelítés vert sátrat a MOMÉ-n a MOME EcoLab intézményén belül Barcza Dániel vezetésével, amihez első ízben csatlakoztunk mi is Pannival, és vettünk részt éveken keresztül az ott folyó munkában. Majd az Erasmus félévem alatt, Koppenhágában erősödött meg bennem az a tudat, hogy a designnak a társadalmilag elkötelezett vállfaja az igazán érdekes és motiváló számomra. Ott láttam ugyanis azt, hogy komoly, nagy designügynökségek dolgoznak sokszor állami megrendelésre idős emberek, kórházak, börtönök lakóinak, dolgozóinak mindennapi életének pozitív irányú változtatásán. Itthon ekkor már a diplomaévem várt, és már az év elején elhatároztam, hogy végigviszek egy ilyen tervezési folyamatot, ennek az eredménye lett végül a CÓKMÓK.

– Egy ehhez hasonló projekt megvalósulása sokszor széles körű támogatást igényel, hiszen nonprofit szellemiség áll mögötte, feladat és költségek azonban itt is vannak bőven. Nálatok ki segített az első lépésekkor?

– Rengeteg önkéntesen jelentkező ember, szervezet vett részt a CÓKMÓK életrekeltésében, akiknek nagyon hálásak vagyunk. Az ő segítségükkel a kiadásaink jelentősen lecsökkentek, azonban még így is vannak költségeink, hiszen gyártási tevékenységet folytatunk. A CÓKMÓK weboldalának létrehozása például az IT Services Hungary debreceni központjának munkatársai segítségével valósult meg, a honlap kivitelezésében segített még Holányi Kati grafikus, formatervező és Honti Viktor UX designer is. A CÓKMÓK-ról készült fotók és videók elkészítésében is többen vettek részt: Tasovics Dorka és Mukics Beáta készítette a fotókat, Kocsi Olga segített nekem még korábban a diplomavédésemre készült videó elkészítésében, amit a mai napig használunk. A termékké fejlesztett CÓKMÓK gyártásának előkészítésében segített Kaliczky Katalin és Czákli Hajnalka mindketten iparművészek, nagy mesterei a táska gyártásnak, elsősorban a bőriparnak. A gyakorlati megvalósításon és feladatokon kívül üzleti tanácsadásával segített minket Budaházy Árpád, a TEDxYouth@ Budapest konferencia egyik főszervezője, a HVG Könyvek igazgatója és Berkovics Dalma shared economy szakértő és Leimszíder Leonóra, aki anyukaként pesztrál minket.

A CÓKMÓK egy szinte 100%-ig közösségileg megvalósított projekt, az első 100 db hátizsák anyagköltségét, ami az elinduláshoz szükséges befektetés volt, nagyrészt egy támogatói est keretén belül az a sok érdeklődő adta össze, akikkel az elmúlt egy év során megismerkedtünk. A CÓKMÓK egyértelműen a TEDxYouth konferenciának köszönheti ismertségét, a támogatóink többsége is a TEDxYouth nyitott, aktív felelősséget vállaló közönségéből származik. Emellett a szüleim segítsége is kulcsfontosságú, hiszen az ő kisvállalkozásuk fogadta be a CÓKMÓK projektet, a KOS design stúdió, ezáltal cégalapításra sem kellett erőforrást szerezni.

– Hogyan látjátok, kik a CÓKMÓK vásárlóközönsége? Honnan értesültek a projektről?

– A CÓKMÓK a 2012-es megjelenés óta mondhatjuk, hogy óriási sajtónyilvánosságnak örvend. Ezáltal sokan ismernek minket a rádióból, tévéből, különböző újságok, napilapok, hetilapok, online fórumok számoltak be rólunk. Október óta a facebook-on is terjed a hírünk. Érdemes lenne nekünk is figyelni, hogy kik pontosan a vásárlóközönségünk – miután most léptünk piacra, ezt még mi sem látjuk pontosan. Mindenesetre sok fiatal szülőt, vállalkozószellemű embert lelkesít a kezdeményezésünk, de több nagyszülő is vásárolt unokáinak CÓKMÓK-ot karácsonyra.

– Hogyan választottátok ki, hogy melyik befogadó otthonnal működjetek együtt?

– A diplomamunka során végzett kutatás alkalmával ismerkedtem meg többek közt a TEGYESZ Alföldi utcai befogadó otthonának munkatársaival, és ennek a kutatásnak a során derült ki számomra, hogy a befogadó otthonok azok az intézmények, melyek átmeneti otthonként szolgálnak a családjaikból éppen kiemelt gyerekek számára. Tehát ez az az otthon, ahova első ízben kerülnek az állami gondozásba vétel során a gyerekek. Itt keresnek későbbi otthont, családot számukra, tehát innen kerülnek tovább nevelőszülőhöz, gyermekotthonba, vagy vissza az eredeti szüleikhez. És ide térnek vissza, ha adott esetben nem alakul ki jó kapcsolat a nevelőszülő és a gyerek közt. Miután a befogadó otthon az a helyszín, ahol elindul ez a folyamat, a TEGYESZ pedig ezeknek az intézményeknek a központja, így egyértelműen rájuk esett a választás. A CÓKMÓK-ot itt kapják meg a gyerekek azért, hogy a kezdetektől elkísérhesse őket az útjukon.

– Milyen volt a projekt ötletének fogadtatása az otthon részéről? Nem voltak szkeptikusak?

– Szerencsére egyáltalán nem. Már amikor még csak ismerkedni jártam hozzájuk, mindenki nagyon segítőkész volt a TEGYESZ-nél. Mióta pedig úgy mentünk vissza hozzájuk szeptember elején, hogy számíthatnak a CÓKMÓK elindulására, vezetőségileg mellénk álltak és teljes mértékben partnernek tekintettek minket. Ez számunkra mindig egy komoly megerősítést jelentett a CÓKMÓK fontosságát illetően és nagyon örülünk, hogy ennyire nyitott és rugalmas a vezetőség.

– Mi a CÓKMÓK projekt legnehézkesebb pontja, ami a legkomolyabb fejtörést okozta Nektek?

– A gyártás és a CÓKMÓK ára. Az anyagbeszerzés okozta és továbbra is okozza a legnagyobb fejtörést – én úgy látom, hogy nagyon kicsi itthon a választék és kiszámíthatatlan a beszerzés. Ahhoz pedig túl kicsik vagyunk, hogy külföldről megérje nagyobb mennyiségben rendelni. A beszerzés mellett a gyártás sem könnyű itthon úgy, hogy a gyerekhátizsákok piacán versenyképesek legyünk.

– Mit szerettek legjobban a projektben?

– Én nagyon sok mindent, illetve mindig mást. Eleinte magát a feladatot szerettem, a kihívást, hogy egy létező rendreszbe valami kis újdonságot csempészhessek és valami merészet alkothassak a diploma során. A diploma remek alkalom arra, hogy nagyot merjen álmodni az ember és egy saját maga által kitervelt feladatot végigvigyen. Később természetesen nagyon élveztem az érdeklődést, amit kiváltott, és azt, hogy milyen sok lehetőségem nyílt a projekt kapcsán. Eszméletlenül sok emberrel, szervezettel, céggel kerültem kapcsolatba az elmúlt egy évben. Jelenleg a gyerekektől és a szülőktől kapott visszajelzéseknek örülök a legjobban, hiszen ez jelenti a megvalósulást, a beteljesülést!

– Megvan a termék, megvan az értékesítési csatorna, folyamatosan olvasni Rólatok a különböző tematikus felületeken, mi a következő lépés? Min dolgoztok most?

– Most elindultunk, de természetesen a hosszútávú terveink megvalósításához még rengeteg a teendő. Röviden, a CÓKAMÓKÁKRA mostantól nagyobb hangsúly kerül, hiszen a közösségépítésre, a gyerekekkel való kapcsolattartásra, közös programokra mostantól nyílik lehetőségünk. Tervezzük, hogy más termékekkel is előrukkolunk a CÓKMÓK zászlaja alatt, illetve továbbfejlesztjük a honlapot, az értékesítési hálónkat és a működésünket is szervezetileg.

– Hogyan látjátok gyakorló tervezőkként, mi kell ahhoz, hogy a design eszközrendszere társadalmi problémákra hatékony válaszokat adjon?

– Az kell, hogy ezt az eszközrendszert használjuk ilyen problémákra! És persze ahhoz, hogy használhassuk az embereknek, a szervezeteknek, az intézményeknek nyitottaknak kell lenniük a designerek gondolkodásmódjának befogadására, és arra, hogy bevonhassuk őket a tervezési folyamatokba.