Mikus Eliza és a FONI teáskészlet

IMG_5569

A FONI teáskészlet igazi ajándék. Nem, nem csupán egy szép és izgalmas tárgy, ami jól mutat a polcon, sokkal több annál! Emlékeket, gondolatokat, érzéseket, meghitt perceket, szeretetet közvetít, ráadásul nem csak a kerámia és használója között, hanem emberek között, akik távol élnek egymástól. Hogy hogyan erősíti a köteléket? Hát fonal segítségével! Ismerjétek meg a FONI teáskészletet, s Mikus Elizát, akinek köszönhetjük ezt a szép ajándékot!

Mit tudhatunk Rólad? Milyen szavakkal jellemeznéd magad és munkásságodat?

Jelenleg a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem kerámiatervezés szak harmadéves hallgatója vagyok. Munkáimat leginkább az egyszerűség és a testre szabhatóság jellemzi. A tárgyaim tervezésénél az elsődleges szempont, hogy a felhasználó a saját igényeihez alakíthassa azokat, legyen beleszólása a végeredménybe. Számomra a kerámia nem csak munka, hanem szórakozás is. Élvezem, ahogy a gondolataimat tárgyak formájában átadhatom, majd ezeket mások tovább alakítják, így önálló életre kelnek. A tárgyaim legfontosabb feladata, hogy örömöt okozzanak, kötődés alakuljon ki köztük és a használó között. Mindig megpróbálok apró részleteket elrejteni a tárgyakon, így fokozatosan ismerjük meg azokat és olyan érzést keltenek, mint egy ajándék, ami kifejezetten nekünk készült.

kanna17

kanna23

Ha becsukod a szemed, milyen álmokat látsz és követsz? Milyen terveket szövögetsz?

Nincsenek kész terveim a jövőt illetően, annyi irány van, amerre elindulhatok. Szeretnék több mindent kipróbálni és megismerni. Abban biztos vagyok, hogy a tervezéstől sosem fogok elszakadni és mindig része lesz az életemnek, de hogy hol kötök ki, az még számomra is rejtély. A legközelebbi célom, hogy folytathassam tanulmányaimat az egyetem mester képzésén és fejlesszem magam. Emellett szeretném befejezni a fiókban várakozó projekteket és elkezdeni a tárgyaim gyártását.

IMG_5944

Hol élsz most és mit csinálsz ott?

Az elmúlt négy hónapot Koppenhágában a Royal Danish Academy of Fine Arts, School of Design kerámiatervezés szakán töltöttem. Jó lehetőség volt kiszakadni a megszokott környezetből és kipróbálni magam egy számomra új közegben. Szeretném befejezni itthon az egyetemet, de nem tartom kizártnak, hogy visszamegyek Dániába.

IMG_5664

sz+şv

A FONI teáskészletet mikor álmodtad meg? És milyen gondolatmenetet követtél a tervezés és a kivitelezés során?

A FONI egy évvel ezelőtti egyetemi feladat eredménye, amit akkori tanárom, Néma Júlia vezetésével készítettem. Pároknak kellett készletet terveznünk, ami kapcsolatot teremt a használók között. Az érdekelt, hogyan tudom ezt a kapcsolatot megteremteni hagyományos eszközökkel, digitális technológia nélkül, két olyan ember között, akiket távolság választ el. Egy olyan tárgyat akartam készíteni, ami automatikusan emlékeket hív elő.
A készlet minden olyan pontján, ahol érintkezünk vele lyukakat helyeztem el, ezekbe a lyukakba fonalat lehet fűzni, ezáltal jelet hagyva magunk után. A készletet egy számunkra kedves embernek ajándékozzuk. Mikor teázik, megérinti az általunk hagyott emlékeket, amitől akaratlanul is ránk gondol. Így minden egyes teázásnál együtt lehetünk, még ha csak pár gondolat erejéig is.

folyamat

Mit szeretnél üzenni vele? Milyen érzéseket szerettél volna előcsalogatni a tárgyakon keresztül a használóikból?

Nem szabad lebecsülni az emlékek fontosságát. Mindig kéznél vannak, de sokszor félretesszük őket és még a reggeli teázás közben is a napi teendők listáját próbáljuk összeállítani. Az volt a célom, hogy készítsek egy olyan tárgyat, ami előrángatja ezeket az emlékeket és leteszi elénk, akkor is, amikor nem számítunk rá. Mikor megfogjuk a csésze fülét, az egyetlen célunk, hogy kortyoljunk a teánkból, viszont akaratlanul is hozzáérünk az emlékőrzőként szolgáló fonalhoz és már nem a mindennapi gondjainkra gondolunk, hanem arra, akitől kaptuk ezt a készletet.

kanna3

kanna15

Miért épp a teázás szertartásához nyúltál, mikor tárgyba szeretted volna önteni ötletedet? Mi volt egyébként a kiindulópont: a zsinórral történő szimbolizálás, vagy a teázás?

A feladat szerint a teázás vagy a kávézás közül választhattunk. Én az előbbi mellett döntöttem, mert úgy gondolom, ez jobban kapcsolódik az elmélyülés és meghittség fogalmához. A kávézás az idei projekt lesz. 🙂 A kiindulópont a kapcsolatteremtés volt, ehhez használtam eszközként a fonalat.

kanna4

kanna25

Mit gondolsz, mi a titka egy kapcsolatnak, távkapcsolatnak? És hogyan figyelhetnének egymásra jobban az emberek? Ez a teáskészlet hogyan segíti őket ebben?

Ahogy minden ember, úgy minden kapcsolat is más. Nincs általános recept, a legfontosabb, hogy közösen építsük és hajlandóak legyünk energiát fordítani rá, ne vegyük természetesnek. A készletbe fűzött fonal is ezt szimbolizálja, nincsenek előre kínált lehetőségek, nekünk kell kiválasztani a megfelelőt és elkészítenünk. A kapcsolatokért és emlékekért mindenki saját maga dolgozik meg, így válnak fontossá. A készletemmel nem megoldani akarom a távolság problémáját, hanem emlékeztetni arra, hogy néha épp a számunkra fontos dolgokat tesszük félre, miközben kesergünk a hiányukon, pedig egy hétköznapi emlék is jobbá teheti a napunkat és segíthet elviselni a távolságot.

Szerinted miért fontosak az emléktárgyak? És miért fontosabb egy tárgy, mint egy virtuális megoldás?

Nálam mindig vannak olyan tárgyak, amelyek emlékeket őriznek. A legváratlanabb pillanatokban botlok bele a körülöttem elszórt emlékekbe és ilyenkor egy pillanatra elmosolyodok, és úgy érzem, feltöltődök. Nem vagyok a virtuális megoldások ellenzője, sőt, nagyszerű dolognak tartom, hogy a világ bármely pontjáról hallhatjuk vagy láthatjuk egymást, mégis szeretjük az emlékeinket tárgyakba zárni. Úgy gondolom, sokkal valóságosabb tud lenni, mikor megérinthetünk egy emléket és a kezünkbe zárhatjuk, ezt az érzést akartam átadni a készletemmel.

kanna21

Miért a szürke, piros és fekete színekhez nyúltál?

A készlet színének egy semleges színt választottam, mert a hangsúly az emlékeken van, azt akartam, hogy ezek domináljanak. Ezért is használtam erőteljesebb színű fonalakat. A piros és fekete az én választásom volt, a saját emlékemhez. Mindenki kiválaszthatja mi az, ami legjobban tükrözi az ő személyiségét, vagy az adott pillanatot.

Szóval a használók saját maguk fűzik bele a zsinórt, nem teljesen készen kapják a szettet?

A készlet fontos része, hogy nem teljes, nekünk kell kiegészíteni az emlékeinkkel. Hasonlóan működik, mint az emlékkarkötők, amiket gyerekkorunkban kötöttünk egymás kezére Mindegy mi volt az, csak emlékeztessen a pillanatra, amit meg akartunk őrizni. A megfelelő fonal kiválasztása is része a készítési folyamatnak, így mindenki a sajátjának érezheti az elkészült tárgyat, hiszen az utolsó simításokat ő végzi el.

kanna22

Honnan ered a FONI elnevezés?

Azt szerettem volna, hogy a név tükrözze a kedves, kicsit gyermeteg külsőt és utaljon a használatra, amitől másabb, mint egy hagyományos teáskészlet.

Megvásárolható valahol a FONI teáskészlet, vagy megrendelhető Tőled?

Szeretném, ha a későbbiekben termékké válna a FONI. Azt hiszem, minden tervezőnek az a célja, hogy az ötletei eljussanak az emberekhez.

sz+şvesfot+-