Stockholmi látogatásunk alkalmával megnéztük David Magnusson svéd fotográfus Purity című sorozatát a Fotografiskában, ami azóta is gyakran eszembe jut. A sorozat képein amerikai apák állnak lányaikkal, olyan fiatal lányokkal, akik esküvőjük napjáig szüzességi fogadalmat tettek, melyet a Tisztaság Báljának keretében ünnepélyesen szentesítenek.
“Mikor először hallottam a Tisztaság Báljáról ideges amerikai apákat láttam magam előtt ahogy a tornácon ülve szorongatják vadászpuskáikat attól való félelmükben, hogy bárki vagy bármi árthat lányaiknak. De ahogy mélyebben beleástam magam a bál ceremóniájába, meglepve tapasztaltam, mennyire felsimerem magam bennük” – vall Magnusson őszintén a sorozat elkészítését megelőző prekoncepcióiról.
Az installáció a Fotografiska épületének padlásterében, a csodás panorámával megáldott étterem szomszédságában kapott helyet, a falakon látható portrék mindegyike mellett a képen szereplők vallomásai olvashatóak szüzességről, tisztaságról, erkölcsről, és értékekről, miközben a rejtett hangszórókból a kislányok monológjait hallhatjuk. A látogató egy pillanat alatt részévé válik itt a történetnek és óhatatlanul befolyásolja érzelmileg az élmény. Nehéz eldönteni hová tegyük a látottakat – az érzelmeikben erősen befolyásolt tizenévesek magabiztos megnyilvánulásai egyszerre keltettek együttérzést, felháborodást és sajátságos viszolygást bennem, amit a sorozat paszteles barbie-látványvilága a sivár amerikai valóságba helyezve csak erősített.
“Megértettem, hogy az apák a lehető legjobbat akarják a gyerekeiknek, mindezt annak a tudásnak az alapján, amit kultúrájuk, vallásuk ültetett beléjük, hogy a lehető legjob szülőkként példát mutassanak gyerekeiknek. Egyszerűen csak meg akarják óvni szeretteiket a lehető legjobb módon. Sok esetben ráadásul a lányok akartak részt venni a bálon, meggyőződésük és hitük alapján meghozták saját döntésüket, sokszor olyan módon, hogy apjuk korábban nem is hallott a bálról. Meglepett saját erős ítéletem és az, hogy ilyen gyorsan képes vagyok elítélni olyan embereket, akikről alig tudok valamit. Fejbevágott a felismerés, hogy ami engem tőlük elválaszt nem más, mint saját kultúránk ránk gyakorolt hatása és az értékek különbözősége, melyeket magunkévá tettünk” – mondja a fotográfus.
Magnusson olyan sorozatot szeretett volna készíteni, melyre a képen szereplők büszke meghatottsággal tekintenek, más kultúrában szocializálódott nézők számára azonban egészen mást jelent. A képeken keresztül arról beszél, hogy a kultúra, melyben felnövünk, alapevtően meghatározza egyéni látásmódunkat és bensővé tett értékeink maximálisan befolyásolják világlátásunkat. Ezt látva valószínűleg könnyebben megértjük és elfogadjuk más kultúrák tagjainak szokásait, értékrendszerét.
A sorozat 2011-ben készült Louisianaban, Coloradoban és Arizonaban. A kiállítás március 30-ig megtekithető a stockholmi Fotografiska-ban, Magnusson weboldalán részletes információ olvasható a képekről.