Barabás Zsófi 2015-ös önálló kiállítása a festőművész legújabb sorozatát mutatja be. A nagyméretű vásznakon organikus és geometrikus formák vetélkedése zajlik, de mielőtt még azt hinnénk, az organikusnak természetes, a geometrikusnak pedig tervezett az alakulása, meg kell, jegyezzük, hogy az organikus formák (melyek a képeken folyamszerűen áramolnak), ha lehet, még fegyelmezettebb munka eredményei, mint az egyenesek által határolt színes szalagok, melyek keresztülszelik a vásznakat.
A japán tájképfestők munkáit idéző tudatos fegyelmezettséggel áramoltatott kvázi tájak erőteljesebben hangsúlyozzák az ész uralmát az ösztönvilág felett, mint a mesterséges egyenesek, ahol a szín sokkal érzékelhetőbben jeleníti meg az érzékiséget, mint a természeti jelenségekre utaló formák.
Kvázi táj ez, mert az élet szervessége, nem irányítható fejlődése helyett épp az öszönvilág tudat általi megfegyelmezése után kerülhet csak a vászonra. (Nem véletlen a japán rokonság, hisz Barabás Zsófi több szálon is kapcsolódik a szigetországhoz: 2009-ben a Tokyo University of the Arts hallgatója volt, majd 2014-ben Fujiyoshidában, 2015-ben pedig Tokióban állított ki.)
A többnyire akrillal festett aprólékos – már-már meditatív — munkával formába szabott ösztönök szorongató világát a geometrikus szalagok színválasztásának leplezetlen élvezete kompenzálja. Így találja meg minden kép a maga egyensúlyát.
Ennek a környezetnek a megjelenítése izgalmas játék annak függvényében hol is helyezkedhetünk el mi, a szemlélők a látottakhoz képest. Vannak nagyméretű vásznak, ahol a strukturált színes felületek a távolban jelennek csak meg horizontális elrendezésben, más képeken inkább az indusztriális formavilág, a hatalmas egész képet kitöltő szögletes elemek dominálnak, melyek az épített környezet közvetlen közelségét imitálják.
A kiállítást szeptember 8-án 20 órakor Térey János, író, urbanista nyitja meg, akinek saját művészetében is hasonlóan elegyedik a klasszikus formavilág és a formabontó verbalitás, utána Morningdeer zenél, aki szintén nincs híján a sajátosan értelmezett pikantériának.
A kiállított művek:
-Felfelé (Upwards), 150×230 cm, olaj, akril, vászon, 2015
-Csend (Silence), 150×230 cm, olaj, akril, vászon, 2015
-Vihar (Storm), 150×210 cm, olaj, akril, vászon, 2015
-Űr (Space), 150×160 cm, olaj, akril, vászon, 2015
-Kísérlet a tökéletességre (Attempts for perfection),100×150 cm, olaj, akril, vászon, 2015
-Vágy (Desire), 100×150 cm, olaj, akril, vászon, 2015