A Bridge Budapest Magyarországról indult, mára globális sikert elért vállalkozások együttműködéseként jött létre, célja, hogy az alapító cégek, a Prezi, az Ustream, a Logmein és az NNG saját történetét inspirációként tudja átadni a hazai fiataloknak, arra motiválva őket, hogy valósítsák meg ötleteiket, merjenek saját vállakozást indítani. Idén Pekker Nóra nyerte meg a Bridge Budapest design ösztöndíját. Egy hónapra látogatott az NNG North America központjába, az Egyesült Államokba és itt, a Stilblog hasábjain meséli el vendégszerzőként amerikai élményeit, tapasztalatait és kalandjait! Íme a harmadik és egyben utolsó beszámoló! Köszönjük az együttműködést!
Mióta az Egyesült Államokban vagyok, lépten nyomon hasonlítgatom az itteni életet, és az európait. Nyilván rengeteg dolog terítékre került, sokat beszélgettünk kollégákkal az értékekről itt, és az óceán túloldalán. Pár dolgot nagyon nehéz elfogadni európai kultúrában felnőtt emberként, azonban vannak olyan értékeik amik nagyon inspirálóak. Ezekről szeretnék most röviden írni, mert úgy gondolom, ez a fajta szellemiség még gyerek cipőben jár Európában, de Magyarországon mindenképp.
Pekker Nóra, a bejegyzés szerzője
Ne misztifikáld túl!
Már maga az, ahogy a sikeres cégekre gondolunk, megalapozza a visszakozást a vállalkozás indítástól. Mert, hogy is gondolunk a sikeres vállalkozásra? A sikeres vállalkozás egy tőlünk nyugatabbra levő országban levő óriás mamut cég, ahol az üveg palotában 6 diplomás, 8 nyelven beszelő alkalmazottak dolgoznak, és minden nap hatalmas profitot termelnek…
Hogyan is születtek ezek a cégek? Mintha mindig is lettek volna… Ha nem akkor pedig a zseniális alapítók beültek a megvásárolt szuper irodába és másnap már is el is kezdődött a tökéletesen kitervelt és olajozottan működő vállalkozás… pedig nyilván nem.
Szeretünk úgy gondolni a sikeres vállalkozásokra, mint misztikus dolgokra, amik csak úgy megteremtődtek, és elfelejtjük az embereket, akik mögötte vannak. Pedig a legtöbb ilyen történet gyakran egy garázsban indult, legtöbbször szinte semmi tőkével, viszont jó ötletekkel és annál több lelkesedéssel. Tartsuk észben, hogy ezeket a cégeket is halandó emberek alapították, akik akár mi is lehetnénk, és nem feltétlenül szükséges a csillagok különleges együttállása, vagy hatalmas vagyon egy sikeres cég elindításához. Legtöbbször egy jó ötlet, tehetséges emberek, és sok munka a recept. És valahol itt kezdődik a kulturális különbség. Az amerikai emberek tudják ezt…
Higgy magadban!
Miből ered ez a különbség? Egyrészt sokkal több jó példát látnak maguk előtt: nem nehéz elhinni, hogy lehetséges sikeres vállalkozást indítani egy olyan országban, ami a mai vezető világmárkák nagy részét kitermelte. És ha fiatal vagy és nincs vagyonod? Nem gond, úgyis meg lehet csinálni. Így lett Facebookunk, Twitterünk vagy Apple laptopunk. Ezek mellett a sikertörténetek mellett nehéz elmenni. A fiatalok ennek a tudatában nőnek fel. Mivel a szociális háló nem olyan kiterjedt, mint Európában, itt senki nem az államtól várja a jólétet, a megoldást a sikerhez. Itt abban a szellemben nevelik a fiatalokat, hogy mindenki viheti sokra, nagyon sokra, de azt magának kell megteremtenie. Nem véletlen, hogy néha már gimnázium alatt vállalkozásokat indítanak.
Merj hibázni!
Mi inkább szeretünk belekényelmesedni egy nyugis pozícióba. Miért? Mert biztonságos.
A fő ok, amiért kevesebb sikertörténetet hallani Európában, az a félelem a kudarctól. Nem merünk hibázni. Számos mára sikeres vállalkozás indult, veszteségesen, sokszor az alapítók harmadik, negyedik ötlete lett csak piacképes, élte túl egyáltalán a kritikus első évet. Otthon mit jelent egy sikertelen vállalkozás? A világ vége, megbélyegzés, kudarc… Itt pedig felállnak és megpróbálják újra, vagy megpróbálnak valami mást, life goes on. Nyílván itt sincs kolbászból a kerítés, félre értés ne essék, és nem lesz mindenki sikeres vállalkozó, amint kilép az iskola kapuján, de az az attitűd, hogy nem félnek megpróbálni, és nem félnek a kudarctól, az az amit mi otthon még csak tanulgatunk.