Teljesen mindegy, hogy szeretjük, vagy nem szeretjük a Herendi klasszikus tárgyvilágát, hogy darabjaikra tekintve a giccset látjuk, vagy az aprólékos kézimunka és a tradíció értékében gyönyörködünk – ez itt a szubjektivitás tere, ízlésbeni kérdésekről pedig fölösleges vitatkozni.
Van az a pont, amikor egy nagy múltú, hagyományos értékeket követő és azokat kitartóan képviselő márka megérzi, hogy a hagyományőrzés önmagában nem fenntartható irány, elengedhetetlen a jelennel is életszerű kapcsolatot kialakítani és ápolni. Különböző vállalatok különböző kultúrákban különböző megoldásokat találnak ki erre. A híres-neves Lladró spanyol, szintén több évtizedes (számszerűen majdnem 7) múltra visszatekintő porcelán manufaktúra például 2005-ben, a különleges szemléletű és hihetetlen innovatív formavilágot képviselő Jaime Hayon designerrel létrehozott együttműködésében látta meg a jövőt. Első közös kollekciójuk bejárta a nemzetközi design sajtót, Hayon az óta a Llardó művészeti vezetőjeként dolgozik és olyan lendülettel újította meg a márkát, hogy azt tanítani kéne.
Egy klasszikus darab a Lladró kollekciójából
Hayon Fantasy című sorozatának egy darabja a Lladró számára
Vagy ha a finn, 1881-ben alapított Iittala céget tekintjük, szintén azt látjuk, hogy a múltba révedő, fátyolos pillantgatások helyett a márka a legnehezebb válságidőszakot is az előremeneküléssel és a határozott jövőbetekintéssel vészelte át, vezető tervezői között a legnevesebb skandináv designerek neve olvasható a mai napig, és alig van olyan finn család (nem az elitről, hanem szigorúan a középosztályról beszélek), ahol ne lenne egy-két, vagy sokkal több Iittala termék a háztartásban. Mert jó, mert megfizethető, mert generációkat szolgál ki, el nem avuló esztétikus formáira pedig az egész ország a mai napig, és egyre inkább büszke.
Iittala Alvar Aalto kollekció, 1936
Klaus Haapaniemi Tanssi című sorozata az Iittalának, 2015
Na de nézzük, mi a helyzet minálunk. Az aktuális Zsolnay rémálomról most nem ejtenék szót, pedig júniusi látogatásunk során – túl azon a méltatlan helyzeten, amibe amúgy ez a fantasztikus értéket képviselő gyár került éppen – megbizonyosodtunk arról, hogy a márka vezetői nagy valószínűséggel szándékosan nem vesznek tudomást arról, hogy hol élnek, és mikor. Talán mert így kényelmesebb, kisebb a rizikó, a fejlesztés drága és költséges, mert amúgy nyilván senki nem viszi el szívesen a balhét, ha esetleg benéznek valamit. Így legalább nincs izgalom, haladás sincs, ha de hol van, ugyebár, nem divat az.
Az elmúlt héten nyilvánosságra került a Herendi Porcelánmanufaktúra ösztöndíjpályázata, ami önmagában tökéletesen példázza, miért nem lesz nekünk soha rendes, kortárs, értékelhető, nemzetközileg versenyképes porcelángyártásunk. Íme, tessék végigolvasni!
Nem más a feladat tehát, mint megtervezni a Herendi kortárs, azaz 2016-ban, akár a jó ízlésű, fiatalabb generáció képviselőinek is eladható tárgycsoportját, melyek legyárthatók a gyár technológiai felszereltségével. Azaz, olyan új szellemiség, tervezői gondolkodásmód és kortárs szemlélet meghonosítása a cél a többszáz éves gyárban, ami a jövő záloga lehet, amitől kortárs láthatóságot és valós piacképességet vár a márka. Mindezt egy – ha jól értem – ösztöndíjas pályázótól várják, de lehet, hogy olyan erős lesz a jelentkezők tábora, hogy adódik hely mondjuk kettőnek is.
Herendi 2016 – aktuális (Forrás: Herendi Porcelánmanufaktúra Facebook)
Nem az, hogy kutatást végzünk, hogy megkérdezzük a célcsoportot, mire vágyna, hogy melyik konkurens cég termékeihez és kommunikációjához szeretnénk közelíteni, hogy esetleg felállítunk erre a nem kis kaliberű projektre a kihívásnak mérten egy interdiszciplináris tervezőcsoportot, ahol van formatervező, gyártástechnológus, grafikus, marketiges, webdesigner, sales-es, kommunikációs és marketinges szakember, de nem ám! Ezt Herenden fél év alatt egy személyben kellene valakinek megoldania. De legalább a díjazás a feladat mértékéhez illő: összege bruttó 150.000.- Ft/hó, a 2016. szeptembertől 2017. februárig terjedő időszakra. Az ösztöndíjasnak az ösztöndíj időtartamának jelentős részét a kiíró telephelyén kell töltenie, így biztosítva lehetőséget a speciális technológia minél alaposabb megismerésére és annak szakmai szempontból történő hasznosítására. A szállás és étkezés térítési díj mellett helyben biztosítható, ebből a tiszteletteljes díjazásból ez természetesen nem is lehet probléma.
Forrás: Herendi Porcelánmanufaktúra Facebook
Nem is tudom, hogy a szakmát, a Herendi nevét, vagy ennek az orszgának a tárgykultúráról, és általánosságban a kultúráról való gondolkodását fémjelzi-e leginkább ez az eset, de ebben a szellemben egyenes az út a pusztulás felé. Sok sikert, jó utat!