Nem meglepetés, hogy az elmúlt pár hét eseményei kegyetlen nehéz helyzetbe hozták a kisvállalkozásokat és azon belül a design és divatipar szereplőit is, akik most a túlélésért küzdenek. Az egyik legmeghatározóbb kortárs magyar divatmárka tervezőjével, Tomcsányi Dórival beszélgettem ezúttal a jelen helyzet kilátásairól, túlélési stratégiákról, és a felsőoktatásban megjelenő fenntartható tervezési megközelítésekről. Fogadjátok szeretettel és amennyiben van rá lehetőségetek, támogassátok a kis hazai márkákat!
– Hogy vagy Dóri, milyen a kedved, menyire befolyásolja a vírushelyzet?
– Alapvetően jól vagyok és biztonságban, egészségesen. Igyekszünk Mimivel (7,5 éves) megszokni az itthon maradást és élvezni az együtt töltött időt.
– Hogyan töltitek az időt a négy fal között? Nem lehet könnyű kisgyerekkel bezárva, főképp úgy, hogy közben a márkádat és a boltodat is viszed…
– Hiába vagyok itthon, a feladat rengeteg. Miminek délelőttönként iskola van, együtt tanulunk, dolgozom, jógázunk, játszunk, diplomáztatok, főzök, mosogatok. Ha őszinte szeretnék lenni, nagyon elfoglalt vagyok, így eggyel gyorsabban telnek a napok, mint amire számítottam. Azt gondolom, hogy a magány lehetne a legnagyobb ellenség, amivel szerencsére nem kell megküzdenem, így én azon szerencsések közé tartozom, akik nem egyedül töltik a karantén alatti napjaikat.
– Mennyiben változtak meg a napjaid az elmúlt hetekben, hogyan alakul az élet a Garden Studioban?
– Az üzletet sajnos be kellett zárni. A munka továbbra is folyik, minden erőnkkel azon vagyunk, hogy ne kelljen elküldenünk senkit és át tudjuk vészelni ezt a mindenki számára rettentő nehéz időszakot.
– Jelentősen átstrukturáltátok most a gyártást a Tomcsanyi márkánál, mennyire ment ez zökkenőmentesen és mi az aktuális startégia?
– Az elképzelésem az volt, hogy aki betér a Gardenbe, kap egy maszkot, hogy nyugodtan tudjon nézelődni. Ezeket a maszkokat a szabáskor lehulló természetes anyagokból készítjük 4 rétegben. Amint meghirdettük, elkezdtek tömegek jönni az üzletbe, hiába fogytak el a maszkok nyitás után fél órával. Ez roppant veszélyes a jelen helyzetben, így bezártunk, hiszen a ruhák iránti érdeklődés teljesen megszűnt. Viszont a maszkok kapcsán elkezdtek özönleni az emailek. Rengetegen rendeltek, rengeteg adományt kaptunk, amiből mi is tudunk támogatni más alapítványt, akik orvosi maszkokat készítenek. Ennek köszönhetően már 250 db maszkkal támogattuk az egészségügyet. Aztán egy ponton annyira megijedtem, hogy ránk száll a nav, hogy befejeztük az adományok elfogadását és elérhetővé tettük a webshopunkban is a maszkokat, hogy legálisan értékesíthessük. Emiatt rengeteg kritika és gyűlölet ér minket, de ezt figyelmen kívül tudom hagyni, mert a nap végén jó érzéssel tölt el, hogy tudok munkát biztosítani a munkatársaimnak és nem kell cserben hagyom őket és a munkanélküliséget növelnem.
– Hogyan tudtok, tudtok-e egyáltalán tervezni a jövőre ilyen bizonytalan körülmények között?
– Nem tudunk. A MOME diploma hallgatókkal is egy folyamatos párbeszéd, hogy mégis milyen irányba fog alakulni a szektor. Gazdasági válság következik és ez semmilyen vállalkozást nem kímél. Jelenleg még adó vagy járulékkedvezmény sincs a mi iparágunknak, így a terheink ugyanakkorák, mint amikor még volt rendes bevételünk (és akkor sem volt túl fényes a helyzet). Igyekszünk optimisták lenni, szeretettel fordulni a környezetünk felé és összetartani, mert ebből merítünk mi is és mások is erőt a kitartáshoz.
– Már jó pár éve tanítasz a MOME textiltervező szakán, hogy látod, a fenntarthatóság, a környezettudatos megközelítés mennyire jellemző a hallgatóknál és milyen formában? Elvárás egyáltalán ez a fajta tervező gondolkodás az egyetemen?
– Elvárás. Az elsősök feladatai például kifejezetten a fenntarthatóság köré épültek Pais Panni vezetésével. Azt gondolom, hogy a designer képzésnél ez elkerülhetetlen és értelmetlen is lenne nem ezt sulykolni. A diplomázóim is olyan kollekciókat terveznek, amelyek reagálnak a fenntarthatóságra, de az a mi, azaz az oktatók feladata, hogy megtanítsuk őket a felelősségteljes gondolkozásra, tervezésre és szerencsére az egyetem ezt 100%-ban elvárja és támogatja. A diplomázóknak is nagyon nehéz helyzet ez, hiszen az egyetem bezárt és a kollekciójukat nem tudják kivitelezni. Ők egy olyan évfolyam lesznek, akiknek a diplomázása már magában fenntartható lesz, hiszen illusztrációkban, digitálisan készül minden. Én ezt egy borzasztóan izgalmas kihívásnak tartom és nagyon kiváncsi vagyok, hogy mi fog belőle kisülni. Ez nem csak a hazai helyzet, a Saint Martinstól a Parsonsig mindenki ebben a cipőben jár. Ennek kell hoznia valami hosszabb távú változást is.
– Mit gondolsz, egy ilyen léptékű járvány (annak vélhető gazdasági következményeivel) elég erős nyomás ahhoz, hogy fogyasztóként újrafogalmazzuk az értékpreferenciáinkat és valamelyest racionalizáljuk a fogyasztási szokásainkat? Szerinted ez a mostani helyzet hogyan befolyásolja a divatipar egészét?
– Azt gondolom, hogy a káros, nagy fast fashion szereplők túlélik. Az már rajtunk, fogyasztókon múlik, hogy kell-e belőlük. Szerintem mindenkiben kezd megfogalmazódni, hogy a lokális, kis manufaktúrák értéket képviselnek és bízom benne, hogy megnő a támogatottságuk.
– Ismerve a saját márkád vásárlóit hogyan látod, mennyire tudatosak a hazai vásárlók és mennyire látják az értéket a kis szériás, hazai gyártásban előállított termékekben? A külföldi piacon könnyebb dolgotok van?
– Sajnos nem kérdés. A külföldi eladásaink a bevételünk 70%át teszik ki. Most az is teljesen leállt. Van egy hazai törzsvásárlói körünk, akik elképesztő támogatóak és szeretik a ruháinkat, de sajnos ez egy nagyon szűk kör és csak kicsit bővült az elmúlt 8 évben.
– Ha vége ennek az egésznek, hogyan szeretnél dolgozni a jövőben, milyen lenne számodra és a márkád számára az ideális működés modellje?
– Szeretnék megmaradni kis manufaktúraként. Nem az árbevételre vagy a növekedésre koncentrálni, hanem az alkotásra. Ez a fókusz az utóbbi időben nagyon megváltozott és több időt töltöttem a cégvezetéssel, mint tervezéssel. Én is le akarok lassulni, átgondolni és méginkább fenntarthatóan folytatni. De azt hiszem, a hangsúly a folytatáson van, nem akarok mást csinálni, imádok ruhákat tervezni.
– Milyen stratégiát követsz a jókedv megőrzésében és mit tanácsolsz az olvasóknak?
– Barátok! Közös facetimeozás! Mimivel a barátainkkal minden este közösen honfoglalózunk és közben facetimeon nevetgélünk. Borzasztó szórakoztató és a legjobb ellenszere a szorongásnak.