Divat/Popkultúra/Művészet/Etnográfia. Irving Penn kamerája mindenre fókuszált.
Pár hete egy könyvesboltban kezembe került egy Miles Davis önéletrajzi könyv, melyet John Szwed jegyzet. Azt hiszem már egyszer belelapoztam évekkel ezelőtt, de akkor végül egy másik Miles önéletrajzi könyvet vettem meg, melynek maga a zenész is társszerzője volt. A mostani alkalommal viszont a könyv borítóját betakaró fénykép ragadta meg tekintetemet, melyről Miles egy premier plánba tekint ránk. Először azt gondoltam, hogy Anton Corbijn készíthette a felvételt, mert az egyik leghíresebb Miles fotót is ő jegyzi. És nem!
A történet úgy folytatódik, hogy a Corbijn kép keletkezésésre (1985) rá mindössze egy évvel született meg ez a portré, melyre a legendás zenész az amerikai fotógráfust, Irving Pennt kérte fel, mégpedig a Tutu című lemezének borítójaként.
Az LP-hez végül három darab fényképet használt fel, mely a két portéból állt, és az azóta szimbolikussá vált, Miles kezét ábrázoló kép, mely úgy van megörökítve, mintha a láthatatlan trombitáját tartaná.
Ezután kicsit elkezdtem kutakodni Irvin Penn munkássága után és végül a 20. század divat és popkultúrája ömlött rám.
Penn egy órakészítő és ápolónő gyerekeként született 1917-ben New Jerseyben. Egy philadelphiai művészeti iskola elvégzése után legfőbb vágya az volt, hogy festőként dolgozhasson, de akkoriban főleg illusztrátorként keresett pénzt. Végül a legenda szerint első fényképezőgépének vásárlásához (5 dollárért) cipőket festett le.
Munkásságának legnagyobb része a Vogue magazinhoz köthető, ahol 1943-ban kezdett el dolgozni. A következő 50 évben 150 fényképe jelent meg címlapként. A Voguenak köszönhetően az évek alatt külön bejárása volt a kor legnagyobb művészeihez.
Amikor nem a Vogue-nak készített munkákat, akkor az amerikai közélet hírhedt szereplőit (Capote, Hells Angels, Hitchcock), vagy művészeket (Barnett Newman, Picasso…) és színészeket (Al Pacino, Nicole Kidman) állította a kamera elé.
Penn az entográfia tudományág területére is elkalandozott. 1948-ban Peruba utazott, hogy a Voguenak készítsen divat képeket. Utána még az országban maradt, hogy andoki őslakos embereket is lefényképezzen. Ehhez, egy általa készített mobilstudió volt segítségére, melyet gyorsan fel tudott állítani perceken belül. Később sokan kritizálták, hogy alanyait „kiszakította” azoknak valós környezetükből, életükből és így egy steril, tőlük idegen közegben kellett pózolniuk. Penn pont ezt a kritikát használja fel, és tovább vezetve a gondolatot, alanyait pont ebben a semleges térben tudja kiemelni és hangsúlyozni. Így szeretett volna a hétköznapi emberek egyéniségére fókuszálni. Később ugyanígy folytatta munkáit Új Guineában (1970), Marokkóban (1971), a legendás Hells Angels motorosaival vagy párizsi pékekkel.
Irving a “sarok” fotosorozatával is felkeltette a figyelmet. Fényképeinek alanyait a sarokba állította, akik között volt olyan, akik nem nagyon tudtak a helyzettel megbarátkozni. Georgia O’Keeffe állítólag miután látta a felvételeket arra kérte Pennt, hogy semmísitse meg őket. Capote zavarában végül egy kriplit játszik el több képen is.
Irving Penn 2009 október 7-én hunyt el 92 évesen.