Hétvégén Csepelen voltunk. Ha már Csepelen voltunk, elmentünk körülnézni a környéken és mondanom sem kell, csodát találtunk. Nem hétköznapi bemutatása egy nem hétköznapi háznak, ami talán sosem készül el…
Egy ismerősöm kérdezte nem rég, hogy sosem írunk nekünk nem tetsző dolgokról? Azt válaszoltam, hogy olyan sok jó dolog van, sajnálom az időt arra, ami pocsék. És erre itt ez a ház… Igaz, ebben az esetben sem mondható egyértelműen, hogy nem tetszik, ahogy megláttam, jó kedvem lett! Az önmegvalósítás páratlan példája ez az épület. Egy biztos, valami egészen szürreális jelenséggel van dolgunk.
Itt járunk, Csepel és Szigetszentmiklós határában, a Zsombék utca, és a Nóra sétány sarkán. Mellettünk folyik a csepeli Kis-Duna, szemben velünk a túloldalon Soroksár. Nyugodt, csendes, hangulatos nyaraló övezet, idilli vasárnap délután. Kutyasétáltatás, kacsaetetés, ilyesmik történnek errefelé a nap koradélutáni szakaszában.
És akkor hirtelen megpillantjuk a házat. Ámulunk és bámulunk, nem nagyon értjük, mi történik itt. Ami első pillantásra szembetűnik, az a határozott küldetéstudat, az eltökélt szándék, hogy itt a világ nyolcadik csodája épüljön meg, és lássuk be, nem állunk távol tőle. Csak sajnos igen lassan halad az építkezés, a környéken ismerős beszámolója alapján az épület legalább tíz éve ebben a méltatlan, félkész állapotban várja a szebb napokat.
A fenti a képen pedig az igazi csoda látható! Szerintem kiszuperált daruból készült sínen járó alkotmány, funkciója nem más, mint kilátótorony, a vízi forgalom megfigyelésére alkalmas szuperszerkezet. Sajnos a képen nem látszik egészen jól, de a sínjárgány parkolója egy 4-5 méter hosszú, nagyon komolyan kiképzett föld alatti bunker valójában. A sín egészen a Duna-partig fut, a parton található kiszögellés a megfigyelőbázisnak szánt terület. Micsoda kilátás nyílhat onnan!
De nem ez ám az egyetlen sínes megoldás a koncepcióban! A Főkapun át szintén sín segítségével juthat el a vízpartra az úszó szerkezet, melyet sajnos lepel takar, de ezek után tengeralattjárót gyanítok. Komoly vízreszálllási szándéka volt az építtetőnek.
A természet szeretete megmutatkozik a kis Duna-parti pergola kialakításában is. A birtokos egy kellemes hajókázás után itt tud megpihenni, elmélázva a Dunában való gyönyörködésben.
Az építkezéskor nagy hangsúlyt kapott a fenntarthatóság és az újrahasznosítás. Érdemes megfigyelni a kiszuperált köztéri világítótestek kültéri lámpaként való alkalmazását, a régi korlátelemekből kialakított lépcsőzetet, illetve a következő képen látható, valószínűleg játszótéri mászókából átalakított körhintát, vagy rakétakilövőbázist (a háttérben sajnos nem látszik igazán jól). Ötletes!
Az apró részletek az építtető természet, fény és a szabadság szeretetéről tanúskodnak. Az impozáns oldalsó bejárat hatalmas üvegfelületein egész nap árad a fény a belső térbe, a tető terasz fölé benyúló íves részén látható madár pedig a szabadság szimbólumaként szárnyal, akárcsak a tervező fantáziája, az épület létrehozásakor. A munka pedig lépésről lépésre ugyan, de folyamatosan halad. A ház tulajdonosa – mint megtudtuk – egy idős, volt katonaember, állítólag a honvédségnél volt építész ezredes. Ez sok mindent megmagyaráz, a kitartást és a küldetéstudatot feltétlenül. Értesülésünk szerint az aktuálisan legnagyobb hangsúlyt érdemlő munkafázis a szomszédos kis öböl partjának lebetonozása. Funkcionális bővítés, mégsem lenne jó belecsúszni.
Rövid beszámolónk itt véget is ér, sajnálom, hogy valószínűleg sosem fogom kész állapotában látni ezt a házat, amihez fogható azt hiszem, nem terem az egész városban. Ha a környéken jártok, mindenképp látogassatok el Ti is a Zsombék utca és a Nóra sétány sarkára, garantáltan nem bánjátok meg!
