Dobos Tamás fotográfus munkáit valószínűleg sokan ismerik divatanyagokból, magazinokból. Legutóbb az Art Marketen találkozhattunk Ismeretlen portré című lenyűgöző munkájával. Ez úttal a divatfotókról kissé megfeledkezve Tamás portfóliójában lapozgatunk…
Dobos Tamás öreg róka, vagy inkább régi motoros (a MOME-n renszeresen kis Vespáján látható érkezése) a hazai fotóművészetben. Az 1973-as születésű fotográfus 2008-ban diplomázott a Filmművészeti Egyetemen operatőrként, jelen pillanatban a MOME doktori iskoláját végzi fotográfia szakon.
Alkotásai számtalan hazai és külföldi kiállításon, magazinban, albumban megjelenve (The Room, Marie Claire, InStyle, Elle, Metal Magazine, Mad Dog Magazine, Pep! Magazine, Art Mafia, EMI Hungary, MTV, Mezzo TV, Pure Mint Recordings London, Adidas Hungary, Davidoff Hungary, Nissan, Anh Tuan, Je suis belle, Nanushka, Use, Hair Club, Trevorsorbie London, Bosecollins London, K&H Bank, Mol, Ogilvy Budapest, TBWA Budapest, Vodafone, Universal Hungary) szereztek nevének ismertséget és művészetének szép sikereket.
Tamás előszeretettel él az üvegnegatív technikájával, fekete-fehér képeinek a csodálatos érzelemgazdagság és őszinte mély átélés mellett ez kölcsönöz időtlen hatást.
“A technika választása ennek emocionális hatásában keresendő. A századforduló és a XX. század első felében készített portrék olyan elemeltséget hordoznak magukban, ami kicsit hiányzik a mai életünkből. Képeimben ezt az elmúlt és letűnt időt próbálom újrateremteni, de nem a múlt újjáépítésével. A portréimban elhajlítom a jelent, mely által a ma emberét valamilyen időtlen fészekbe helyezve építek egy új időrendszert.” mondja Tamás Bacskai Sándorral készült interjújában.
“A Főiskola első két évében kizárólag fekete-fehér képeket kellett komponálnunk. Egészen más hozzáállást és világítást követel, mint a színes, a kontrasztok, a színérzékenység és a színek kompozíciója. A Masked című hagyományos és üvegnegatív-sorozatomban portréfotográfusként képeim alapvető témája az emberi személyiség, amely az alkotói világomban szorosan összekapcsolódik a személyes történetépítés aktusával. Az általam lefotózott alanyok magukban hordoznak egy-egy történetet saját vagy közvetlen környezetük élettörténetéből, és ezt a történetdarabkát – melyet saját arcukon és tekintetükben viselnek – építem tovább, egy külön karakterré. Ez egy fúzió.“
A fotográfia talán azért az egyik legizgalmasabb területe (számomra) az alkotóművészetnek, mert egy-egy képen keresztül rengeteget megtudhatunk a kép készítőjéről, érzelmeiről, a számára fontos mondanivalóról, értékekről. Tamás képeiben az emberség, az érzékenység és az őszinteség fogott meg, természetes kíváncsiságom által vezérelve szerettem volna megtudni róla, mint az alkotások mögött álló emberről többet. Ha Ti is kíváncsiak vagytok Rá, olvassátok el Bacskai Sándorral való beszélgetését a Fotóművészet oldalán, ahol hosszasan mesél a fotográfiához és a filmhez vezető útról, tapasztalatairól személyesen, őszintén.
