A gyerekek jól állnak fantáziával, ez nem kérdés. Szerencsénkre azonban a felnőttek között is akadnak, akik megőrizték képzelőerejüket és érzékenységüket, vagy hagyták, hogy gyermekük újra előcsalogassa a fejükben lapuló mesevilágot… netán együtt még magasabbra repülnek a képzelet szárnyán. Igazán hálásak lehetünk azoknak, akik még meg is osztják velünk ábrándjaikat, újabb mesét és ismereteket adva ezzel a csemetéknek, a felnőtteknek pedig ártatlan és varázslatos kalandot. Mivel az én fejemben is álomszerű kellékek egész tárháza sorakozik fel nap mint nap, mindig izgatottan várom az új könyvek betűit és képeit, akkor meg aztán pláne, amikor a könyv egyik készítője ékszereivel és hógömbjeivel már nemegyszer mesebeli világba kalauzolt el, másik szerzője pedig remek szövegíró! Ismerkedjetek meg a Zinka és Simafül mesekönyv alkotóival, Hitka Viktória képzőművésszel és Gál László íróval, közös munkájukkal, no meg többek között Terebéllyel, a folyton álmos mackóval, vagy Sálas Samuval, a piperkőc ezüsthátú rókával!
Miért fontos számotokra a mese?
LACI: Imádok gyerekek között lenni. Szeretem a nyíltságukat, az őszinteségüket, a gátlástalanságukat. Azt, ahogy megszólalnak, ahogy megszólítanak, ahogy az új, ismeretlen dolgok felé fordulnak, ahogy mindent befogadnak. Amíg gyerekek vagyunk, minden, ami körülvesz minket, az mese, amiben bármi megtörténhet. Sok tekintetben én még ma sem érzem magam igazán felnőttnek. Számomra a valóság még ma is sokszor mese. Szükségem van a mesére, létfontosságú, elengedhetetlen ahhoz, hogy levegőt tudjak venni a való életben. A mese műfaja azért is csodálatos, mert mindent, bármit el lehet mondani rajta keresztül. Ráadásul, nyitott, érdeklődő, ártatlan és érintetlen közönség fogadja, akiket nem lehet átverni, akiknek az ízlését még nem torzította el, nem befolyásolja semmi. Kritikájuk tiszta, kíméletlen, érdek nélkül való, ezért különösen becsülendő. Ki ne szeretne ilyen bölcs közönségnek írni?
VIKI: A mese nekem most már a mesélést jelenti leginkább. Nagyon jó újra mesélni gyerekkorom kedvenceit a kislányomnak. Csodás dolog látni, amint kattog a fejében egy-egy elmesélt történet, ahogy összekapcsolja az általa ismert valósággal. Kérdez, és újra kérdez. Rengeteg dolgot tudok vele megértetni a meséken keresztül. Azt hiszem, a legjobb és a legkönnyebb út a gyerekekhez a mese. Olyan, mint egy virágokkal teleültetett híd a felnőttek és a gyerekek világa között.
Mi volt a legszebb a közös munkában? Hogyan hatottatok egymásra?
LACI: Csodálatos volt látni, hogy a fejemben megszületett karakterek, hogyan válnak hús-vér figurákká Viki kezei alatt. Az én kétdimenziós figuráim, történeteim Viki által háromdimenzióssá váltak, életre keltek! Először fejben pingpongoztunk, aztán emailben, majd a műhelyben igazából is, ez mindkettőnket rendkívüli módon inspirált. Viki letisztult gondolkodásmódja könnyedén utat talált hozzám, mert én is a nem mesterkélt, egyszerű, tiszta megközelítést kedvelem. Hamar kiderült, hogy Vikivel teljesen egy nyelvet beszélünk.
VIKI: Ugyanez fordítva. 🙂 Laci leírta a mondatokat, olvastam őket és nem volt kérdés, láttam a képeket, az arcokat, a helyszíneket.
Hogyan találtatok egymásra?
VIKI: Zinka és Simafül karaktereit körülbelül 3 éve rajzoltam Millának, mint egy saját otthoni mesekönyvet tét nélkül, csak saját magunknak. Akkor még szóban meséltünk róluk, ahogy nőtt Milla, úgy alakultak a történetek. Amikor a Bookline megkeresett, hogy szeretnének belőle egy igazi mesekönyvet, számomra világos volt, hogy segítségre van szükségem. Valakire, aki érti, hogy mi van a fejemben, valaki, aki ért a szavakhoz, és ért a gyerekek nyelvén. 2 nap gondolkodás után felhívtam Lacit, hogy van-e kedve megírni Zinka történeteit. Szerencsére azonnal igent mondott! 🙂
A könyv készítésének mely pillanataira emlékeztek vissza a legszívesebben, melyek a legkedvesebbek és miért?
LACI: A munkahelyemen ültem, amikor Viki egy óvatlan pillanatban átküldte Samu képét SMS-ben. Ez volt a pillanat, amikor éreztem, együtt működünk. Együtt működik!
VIKI: Laci először a szereplőket kezdte kitalálni. Átküldte nekem a karakterek lehetséges neveit, jellemrajzát. Elkezdtem olvasni őket, és azon kaptam magam, hogy percek óta vigyorgok a képernyőre, ahogy haladok a sorokkal. Onnantól kezdve minden pillanat szuper volt!
Mi volt a fő gondolat, ami köré épült a mese? Mi volt a cél, amit követtetek a munka során?
LACI: Egyszerre szórakoztatni és észrevétlenül tanítani.
VIKI: Amikor a valós mesekönyvön kezdtem gondolkozni, az első pillanatokban lefektettem néhány számomra fontos alapdolgot magamban, amit úgy érzem végig sikerült tartanunk. Ezek voltak az első gondolatok is, amiket Lacinak mondtam, amikor először beszéltünk a könyvről: legyen benne varázslat, de nagyon fontos, hogy legyen benne hétköznapi valóság, hogy a gyerekek tudják hova kötni a dolgokat. Legyen benne jó és rossz is, legyen benne vidámság és egy pici komolyság is. Mutassuk meg a gyerekeknek, hogy például félni a viharban nem tilos és nem baj, de adjunk nekik kapaszkodót a megoldásra, hogy a félelem elillanjon. Egy kisgyerek életében felhőtlen gyerekkorral, csodás szülőkkel együtt is sok félelmetes dolog van, sok kisebb és nagyobb vihar. Ezeknek a félelmeknek a természetes kezelésére a legjobb eszköz a mese. Szerettem volna, hogy a könyvünk alkalmas legyen erre. Hogy megmutassa, odaadni a már nem kellő játékokat olyan gyerekeknek, akik boldogan használnák, az egy szuper dolog. Szeretném, ha a Zinka sorozat út lehetne szülő és gyerek közt. És azt hiszem, működik. Én magam is küzdök a játéktengerrel a gyerekszobában, Milla mindent számon tart, a törött kisautókat és a baba játékokat is, amiket már rég nem használ. Elmeséltem neki az akkor még készülő Játékeső történetét, fantasztikus volt látni, ahogy másnap reggel hozott egy kis kupac játékot és közölte, ezt odaadja a szomszéd kisfiúnak, aki kisebb nála, és örülne neki.
Még egy dolog volt nagyon fontos. A szavak. A mondatok. Hogy a harangvirágok ingassák illatos fejüket, hogy a galagonyabogyó ínycsiklandó legyen, hogy a nevek beszéljenek.
Melyik karakter született meg először?
LACI: Zinka, Simafül, Sálas Samu, Harsogó Sziklaszirt, majd szép lassan jöttek a többiek.
Melyik figurát mi/ki inspirálta?
LACI: Néhányukat a fantázia szülte, többségüket a való élet inspirálta, de neveket inkább nem mondanék. 🙂
A Zinka névnek mi a története?
LACI: Rengeteg név forgott, jó sokáig ízlelgettük őket, folyamatosan szűkült a lista, mígnem végül Viki kislánya döntött, rendkívül határozottan Zinka mellett. Mi pedig boldogan elfogadtuk, hiszen mi is nagyon szerettük Zinkát, és ebben a kérdésben egy gyerek véleménye fontosabb, mint bármely felnőtté.
Hogyan és mikor pattant ki a könyv elkészítésének az ötlete? Mióta dédelgetett álom ez?
VIKI: Ez az egészben a legjobb, hogy nem volt egy régi álom, hanem egyszer csak egy megvalósuló álom közepében találtuk magunkat.
Menet közben miben változott a könyv a tervekhez képest?
VIKI: A tervek a mesekönyv születése közben alakultak, minden hatott egymásra, így nem volt miről letérni, csupán követnünk kellett azt, amit az adott mesében éreztünk. Képekben és szavakban egyaránt.
A közeljövőben hol találkozhatnak Veletek az érdeklődők?
VIKI: A Mese múzeumban, május 11-én tartunk felolvasást, rajzolást, közös játék napot.
A Bookline-on kívül hol lehet megvásárolni a könyvet?
VIKI: Az összes nagy könyváruházban kapható a könyv, online és a polcokon is megtalálható.
A történetről:
Zinka kissé szétszórt, és a kapucnija alatt rendszerint kócos, de a szíve aranyból van, és szeretettel fordul a világ felé. Magabiztos, jószívű kislány, aki nem fél semmitől, mert bűvös ruhadarab van a birtokában. Az anyukájától kapott varázskabátot mindig magán viseli, mert az mágikus erővel bír, és megvédi őt a bajban. Legjobb barátja Simafül, a rövidlábú, hurkatestű kutyakeverék. A világ legsimább füle az övé, ráadásul nem mindennapi csodákra képes. Simafül csak Gumiborz társaságában képes elaludni, és többnyire kedvenc csemegéjéről, a rózsaképű galagonyáról álmodik.
A két barát egy napon született, és azóta egy percre sem váltak el egymástól. Zinka és Simafül együtt fedezik fel a világot, miközben mesés utazásaik során a képzelet és a valóság határán kalandoznak.
Ráadásul a könyv írói arra is gondoltak, hogy az olvasók maguk is megálmodhassák saját epizódjukat, ezért minden kötetben lapul egy mágneslap, melyből saját figuráinkat vághatjuk ki és indíthatjuk kalandos útjukra.
Június 7-ig pedig a Műhely Kávézó és Galériában is Zinka mesébe cseppenhettek!
