Március 30-án nyílt meg a 2016-os Moholy-Nagy László Formatervezési Ösztöndíjasok munkáit bemutató kiállítás a Kortárs Építészeti Központban. A 2017. április 30-ig megtekinthető tárlat megnyitójára a Magyar Formatervezési Tanács és a MOME+ (a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem inkubációs projektje) szervezésében megvalósult program keretében került sor. Az ifjú ösztöndíjasok prezentációkban ismertették munkájukat, míg a kerekasztalbeszélgetések során többek között olyan témákat vitattak meg a meghívott szakértők, mint az Ösztöndíjprogram inkubációs potenciálja, valamint a program eddigi eredményeit feltérképező kutatás megállapításai.
A Moholy-Nagy Formatervezési Ösztöndíjprogram majd harminc éve során száznál több fiatal, hazai designer kapott lehetőséget a szakmai fejlődésre, tehetsége kibontakoztatására. Az elmúlt évek során egyre jelentősebb ipari, gyártói részvétellel kiegészült, és gazdasági döntéshozói figyelemmel kísért program valós jövőbeni lehetőségeket kínál a díjazottak és projektjeik számára.
A 2016-os Moholy-Nagy László Formatervezési Ösztöndíjasok és projektjeik:
Boldog Anita – Partnerajándék kollekció betonból – reprezentatív design ajándéktárgyak építőipari cégek részére
A legkevésbé figyelemre méltatott designtárgyak közé tartoznak a céges logóval ellátott ajándékok. Ezt a felfogást kérdőjelezi meg projektjével Boldog Anita, aki már évek óta maga is a saját márkával rendelkezik, cége betonnal foglalkozik, ajándéktárgyainak célcsoportját elsősorban építőipari vállalatok képviselői alkotják. Az általa tervezett tárgyak elsődleges alapanyaga a jó minőségű beton, megformálásuk inspirációs forrása pedig az ötvenes-hatvanas években népszerű, majd mostanában másodvirágzását élő brutalista építészeti irányzat. A pendrive-ok, névjegykártya- és golyóstoll-tartók geometrikus, architektonikus elemekből épülnek fel, és kicsinyített épületek tömegvázlataira hasonlítanak.
Fabricius-Nagy Emese – IORA moduláris táska kollekció
Az IORA alapötletét a gránátalma belső struktúrája, a gyümölcs helytakarékos, geometrikus formavilága adta. Fabricius-Nagy Emese a természeti előképből kiindulva építette fel hosszas kísérletezéssel, különböző anyagok és illesztési technikák kipróbálásával a könnyen és gyorsan gyártható, ugyanakkor személyre szabható táskakollekciót. Rendszere, amely leginkább talán a hetvenes évekbeli klasszikus futball-labda designjára emlékeztet, hatszögekből felépített síkfelületekből indul, amelyekből ötszögekkel kombinálva alakulnak ki a görbülő idomok. A tervező az elemek kialakításánál környezetkímélő műanyagot alkalmazott; az elemek összekapcsolását flexibilis kapcsolóelemek alkalmazásával oldotta meg, és a modulok összepattintása mellett döntött. A jövő olcsón elérhető terméke mellett már most megkezdődhet egy prémium kategória kialakítása, amelyhez akár nemesebb anyagok is felhasználhatók.
Fogarasi Demeter – Modern-kézműves bútorcsalád
Fogarasi Demeter a bútorokra „a tereket benépesítő, életre keltő, megszemélyesíthető tárgyakként” tekint. Miután elkészítette a színes gombostűkkel tűzdelt párnára emlékeztető Pinsofa 1 bútorát, most olyan, a kézművesség gyökereiből táplálkozó, de modern technológiákat is felhasználó bútorcsalád fejlesztésébe fogott, amelynek elemei azonos alapkoncepció szerint jönnek létre, formájukban azonban kevéssé hasonlítanak egymásra. A módszer alapja, hogy már létező mindennapi tárgyakból alkot bútor-maketteket, amelyekből megfelelő arányú átméretezés után életnagyságú bútorokat készít. A tervező több fejlesztési irányt jelölt ki, s végül a csempézésnél használt fugakeresztekből felépülő székek kialakítása mellett döntött. A végleges tárgy egy kárpitozott szék és egy ülőke lett, ami a Pinsofa 1 bútor alkotási elveit követve, végül számos technikai kísérletet követően, körülbelül húszszoros nagyítással jött létre Az eljárás nyomán a megszokott kontextust felbontó szokatlan tárgyak és helyzetek jönnek létre, amelyekben a bútorok mint önálló karakterek jelennek meg.
Kovács Mónika – Fémtextil projekt
Kovács Mónika a kortárs építészet és a textil lehetséges új kapcsolódási pontjait keresi: kollekciójában tradicionális kéziszövésű technikákkal kísérletezik, s ehhez formabontó módon különböző fémszálakat használ. A szövetstruktúrát sárgaréz-, vörösréz- és acélszálak beépítésével alakítja ki; a felületet a szálak roncsolásával formálja. Az épített környezetben az időjárás változásainak kitett fémek korróziója nyomán új mintarétegek, sokszínű, organikus mintázatok jönnek létre; a fém-, illetve textilszálakból kialakított kétoldalú szövetben a különböző anyagok összekapcsolásából pedig szimbiotikus szerkezet alakul ki. A matt, szürkére festett pamutfelvetés és a különböző vastagságú, és fényvisszaverő képességgel rendelkező fémszálak találkozása gazdag színhatást eredményez. Az anyag- és színkísérletek egyik ideális helyszínének a tervező egy termálfürdő épületét tekinti, ahol a pára idővel organikus mintázatokat hozhat létre a különleges textilen, s így nem csupán díszítőelemként funkcionálna, de a tér aktív alakítójaként, térelválasztó vagy falburkoló funkciója révén szerves egységet alkotna más belsőépítészeti elemekkel.
Németh Ninetta – Zero waste raincoat – “Zero waste” szabászati technikával készült esőkabát kollekció
A „zero waste” kifejezés a ruhagyártásban arra a technológiára utal, amelynek felhasználásával ideális esetben nem keletkezik szabászati hulladék. Németh Ninetta esőkabát kollekciójának tervezésében ezen elv játssza a főszerepet. Olyan darabokat kíván a lehető legtakarékosabban előállítani, amelyek kortól és nemtől függetlenül használhatók a mindennapokban. Miközben egy funkcionális és praktikus ruhadarab jön létre, a termék üzenete nem elsősorban az esztétikumában vagy használhatóságában rejlik, sokkal inkább magában az elkészítés folyamatában, a megvalósításban.
A 100%-ban újrahasznosított anyagból készülő esőkabát természetesen vízhatlan és kényelmes, emellett rendkívül strapabíró. A tervező, aki három-három méretben férfi- és női esőkabátot készített, melyek mindegyike egyetlen szabásmintából jött létre.
Sass-Hegedűs Ágnes – Porcelán tárgyak tervezése egyedi alkalmakra a Herendi Porcelánmanufkatúra Zrt. számára
Az elmúlt évek során a Moholy-Nagy Ösztöndíj egyik sarokpontja a Herendi Porcelánmanufaktúrával kialakított kapcsolat volt, amelynek keretében a fiatal tervezők szabadon kísérletezve, ugyanakkor „éles” körülmények között, szakmai segítséggel próbálhatták ki terveiket. Sass-Hegedűs Ágnes már a manufaktúrával folytatott együttműködés során szerzett tapasztalatokkal felvértezve kezdett egy új Herendi lámpa kialakításába, amely jelentősen eltér a klasszikus vonalhoz illeszkedő vázalámpáktól. Inspirációt a tradíciókból és a természeti formákból merített; összefűzhető porcelántestekből olyan lakberendezési elemeket hozott létre, amelyek ékszerként díszíthetnek egy belső teret. A modulos felépítésű, ritmikusan ismétlődő formákból álló, függesztett lámpatest gyöngysorra hasonlít, s elsősorban hangulatvilágítást nyújt. A szerelék központját egy alumíniumból készült, alul-felül záródó LED-soros tengely alkotja; csaknem valamennyi elem megtalálható a boltokban, így a gyártáshoz újabb alkatrészek elkészítésére nincs szükség. A kiegészítő elemek egységesen illeszkednek minden porcelán alkotórészhez, így az egyes darabok könnyen sorolhatók, sőt lehetőség szerint továbbfejleszthetők, belőlük így újabb, különlegesebb kompozíciók is kialakíthatók. A variábilis lámpaegyüttesben a kézműves munka ugyanúgy szerepet kap, mint az ipari innováció, s így tükröződik benne tradíció és újítás Herendet jellemző egymásmellettisége is.
Az ösztöndíjasok munkái 2017. április 30-ig tekinthetők meg a KÉK-ben (1111 Budapest, Bartók Béla út 10-12., Nyitva: minden nap 9:00-18:00 között.)
Az eseményfotókat Rácmolnár Milán készítette.