A Karantén Klub mai adásában Dezső Marianna Mannával beszélgetünk. Ha szeretnétek jódekvű táncot, verselést, dalolást és teljesen infantilis, szupercuki tetkókat nézegetni napi rendszerességgel, tessék követni őt Instán és megtanulni tőle, hogy bármilyen szar körülmények között lehet jó az élet – ez javarészt a hozzáállástól függ!
– Szia Manna, hogy vagy, milyen a kedved a karanténban? Mennyiben nyomja rá a bélyegét a jelenlegi helyzet?
– Köszi a kérdést, a kedvem mindig jó, most a karantén alatt is, mert hát ugye attól nem lesz könnyebb, ha még a kedvem is rossz, szóval teszem, amit tudok itthon, dalolgatva, táncolva és próbálok nem gondolni arra, miért is vagyok itthon. Egyszerre borzalmas, hogy nem tudok dolgozni, egyezerre kedves is, mert amióta tetkózok, semmi időm nem jutott szinte a háztartásra…. na most van bőven, szóval próbálom most itthon utólérni magam, ha már van ez a helyzet.
– Mivel töltöd az utóbbi napokban a szabadiőd? Belefogtál új dolgokba? Vannak régen dédelgetett terveid, vágyaid, amikre most végre jut időd?
– Új dolgokba kb. mindig belefogok, ezt nem a karantén fogja szülni: rajzolok, verselek most többet, aztán majd a sok-sok produktumból biztosan lesz valami. A legdédelgetettebb álmom, hogy kipihent legyek, az még mindig nem jött össze, lehet, hogy arra is sort kerítek.
– Tetoválóként dolgozol saját budai stúdiódban, emellet a Te nevedhez fűződik Budapest egyik legnevesebb szalonjának, a Fatum Tattoo-nak a megalapítása. Miből merítettél bátorságot, hogy belevágj?
– A családomból merítek mindig bátorságot, majd hallgatok a saját hangomra, a többi nem is számít, majd lesz valahogy. Nagy boldogságom, hogy szuper női erők vannak a családban és teljes mértékben támogatnak, velem vannak mindig, ez a szalonnál is pontosan így volt.
– Mit szeretsz a leginkább a munkádban, melyek a kedvenc részeid benne?
– Azt szeretem a munkában, hogy kétszer nincs ugyanolyan. Mindig más, mindig új ember, ha visszajáró vendég, akkor is új infót hoz. Na meg persze, hogy olyan lehetek a melómban, amilyen csak szeretnék lenni = ÖNMAGAM!
– Mi lennél, ha nem tetováló lennél?
– Ha nem tetováló lennék, akkor bármi más. Mindig mindenhez van kedvem és a szivacs személyiségem nagyon szereti is beszippantani az újat, szóval szerintem bármi, mindent megtanulnék és minden érdekelne, egyet kivéve: a szív-agysebészet az durva lehet, nem lennék benne jó.
– Sokat beszélsz a követőidhez pozitív gondolatokról, igyekszel meggyőzni őket, hogy ne másokhoz mérjék magukat, hanem a saját útjukat kövessék. Neked könnyű volt rátalálnod a saját utadra és a saját hangodra?
– A saját út…hmmm, igen nagyon összetett. Szerintem a legtöbb ember nem is tudja, hogy már jó helyen van. A boldogság és önmagad felfedezése nem egy konstans állapot, aminek aztán van egy nagy fasza vége és akkor meg is állt a dolog. Szerintem az egy furcsa amplitúdóval működő valami, amit meg kell ismerned. Látnod kell minden napot, hogy neked mi-ki volt benne jó, mi-ki tett hozzád, minek-kinek tudtál adni. Nem tudom ez így mennyire érthető, de ez nem egy könnyű, vagy nehéz feladat, egyszerűen csak el kell kezdeni figyelni magadat és persze, hogy mire hogyan reagálsz. Na nekem ez nagyon hamar, kb. 4-5 évesen meglett.
– Mi a jókedved titka? Ezekben a hetekben nagy szükségünk van rá mindannyiunknak és belőled árad a pozitív energia! Mit tanácsolsz, hogyan ne törjünk le, mint a bili füle?
– A jókedvem titka is kb. ebből fakad. Hogy próbálom naaagyon minimálisra csökkenteni az életemben azt, hogy meg KELL felelni, úgy KELL csinálni. Mert ha úgy élsz, akkor félsz, ha félsz akkor nem is élsz! (hahahah durva költészetem ugyebár) Szóval ezért tartom az emberekben most is a bili fülének a felét, hogy maradjanak bátrak és mindig figyeljenek magukra. Mert ha neked jó, akkor jót adsz, emiatt más is boldog és ez szépen összekapcsolódik. (Legalább is szerintem, nekem bejött!)
– Mennyire vagy borúlátó a következő hónapokat illetően? Mik a terveid a jövőre nézve, ha végre túl leszünk ezen a kínon?
– Hátttt igen, sajnos akár mennyire is kemény mókamesternek látszom, azért csikorgatom a fogam este, hogy mi lesz az üzlettel…. Itt vannak a bérleti díjak, a kft fenntartási költsége, a lakáshitelem és szoktam enni is, bevételem pedig ZÉRÓ, ami ki tudja, meddig lesz így. Szóval aggódom igen. És utálom, hogy megint a a családom fog segíteni, nem a rendszer, aminek iszonyú jó adófizetője vagyok!!!!
– Mit tanácsolnál az olvasóknak, hogyan fordítsák előnyükre ezt a mostani hálátlan helyzetet?
– A tanácsom annyi, hogy ne készüljetek ki mert otthon kell lenni, most az a jó mindenkinek és gondoljuk át, hogy miként is éltünk eddig, mert itt az idő, ha egyszer újra friss levegőt szívhatunk együtt bárhol, hogy okosabban éljünk! Adios, maradjatok otthon és minden nap legyen egy csoda!