Bede Annában és Kiss Saroltában külön-külön is óriási plusz rejtőzik, ha pedig még össze is fog a két barátnő, akkor abból csak jó sülhet ki, szó szerint. Nemrég közös rendezvényükön jártunk, amely egyszerre volt divatbemutató, ételkóstoló és könyvbemutató is.
Elkészült ugyanis a legújabb NON+ kollekció, melynek különlegessége ezúttal nem “csak” az új színekben és formákban rejlik, hanem a darabokhoz megálmodott ékszerkollekcióban is, melyet Nyikos Dórinak köszönhetünk. Ezzel párhuzamosan a Vegasztromania is új köntösbe bújt, kilépett ugyanis virtuális világából, s Anna első könyvének oldalaira költözött, mely jóval több, mint egy szakácskönyv. De ez még mindig nem minden, hiszen Elek Anita étkészleteit is megcsodálhattuk, a közös plusz pedig ezután következett: 10 modell 10 különböző árnyalatú NON+ ruhát és 10 ugyanolyan színű falatot, illetve kortyot mutatott be, utóbbiakat Anna konyhájából. 10-ből 10 pont! 🙂 A bemutatón készült fotóink között Anna és Saci mesél a közös munkáról, az új NON+ kollekció és a Vegasztromania könyv születéséről.
Hogyan indult a barátságotok?
KS: Egy közös barátnőnk, Elek Anita – aki egyébként a designhéten bemutatott tányérkészlet készítője – mutatott be Annának. NON+ ruhákat jöttek vásárolni hozzám pár éve, és ott indult el egy folyamat, aminek barátság és közös munka lett az eredménye.
BA: Így van, kb. 3 éve ismertem meg a NON+ ruhákat, amikbe azonnal beleszerettem, mert azt az érzést keltették bennem, hogy valaki nekem tervezte őket. Aztán a közös barátnőnk, Anita bemutatott minket egymásnak, és kiderült, hogy nagyon sok közös van bennünk. Innentől a többi jött és alakult magától.
Egy korábbi WAMP-on örülhettünk már egy hasonló együttműködésnek… kinek jutott eszébe először a ruhákra ételekkel reflektáló ötlet?
KS: Mivel azon a WAMP-on a hónap tervezője voltam, szerettem volna a vásárlóknak kedveskedni valamivel, és mivel Anna tevékenysége figyelemreméltó, jó ötletnek tűnt a közös megjelenés. Ez egyfajta köszönet volt a közönségnek, ezzel is kaptak valami pluszt a ruhák mellé. Fontosnak tartom a visszajelzést, és mivel ők is megjutalmaznak azzal, hogy időről időre visszatérnek újabb ruhákért, én is szeretem viszonozni azt, amit ők adnak nekem. Fontos ez az interakció, az adok és a kapok harmóniája.
Milyen érzés összefonni alkotásaitokat? Hogyan éltétek meg a közös divatbemutatót?
BA: Nagyon jól! Az volt az érzésem, hogy minden a helyén van, minden passzol és magától értetődő. Flow.
KS: Nagy siker volt anno a WAMP-on és most a DESIGNHÉT keretein belül való közös megjelenésünk is Annával. A vártnál nagyobb érdeklődés volt az esemény kapcsán, ezért úgy tűnik, hogy megérezzük mi az a valami, ami olyat nyújt a közönségnek, amire lelkük legmélyén szükségük van. Na meg persze nekünk is.
BA: A ruhák és az ételek között a színek voltak a kapcsok. Kiválasztottuk a 10 színt, és onnantól mindketten a saját területünkre koncentráltunk, Saci a ruhák kiválasztására, én a színpárok és fogások megálmodására.
Elek Anita kerámiáival hol találkoztatok először? Miért tetszenek?
BA: Anitával jó néhány éve dolgozunk együtt a Kisképzőben és saját projekteken, és nagyon szeretem a munkáit. Egy ideje gondolkodtunk már azon, hogy tervezünk egy Vegasztrománia étkészletet, és most jött el a pillanat.
KS: Anita kerámiái nem csupán kerámiák, hanem olyan tárgyak, amelyeknek lelke van és mondanivalója. Hordozzák magukban azt a kis finomságot, azt a pluszt, amit én is mindig minden mögött keresek. Mert így van értelme csinálni bármit is, ha az több, mint aminek elsőre látszik…
Milyen érzés a kezedben fogni a könyvet? És milyen érzést, gondolatot szeretnél közvetíteni vele?
BA: Nagyon jó! Saci látta a pillanatot, amikor először kézbe fogtam, meghatározó és túlcsordulós percek voltak. Bár konkrét tapasztalataim nincsenek a témában, olyan volt, mint a gyermekvárás és születés, hasonló energiák szabadultak fel bennem. A fő vonalak, amiket a könyvvel üzennék, hogy főzzünk együtt és örömmel, kísérletezzünk bátran, és ne féljünk az újtól, az ismeretlentől.
Hogy indult a munka, Te kerested meg a kiadót, vagy a Boook Téged? És maga a gondolat mikor született meg, hogy könyvet szeretnél?
BA: Ez izgalmas kérdés. Kb. 2 éve megfogalmazódott bennem, hogy szeretnék egy szakácskönyvet, és egyértelműen a Boook Kiadóval szerettem volna dolgozni, ők a legjobbak a magyar piacon. Ezt a vágyat dédelgettem magamban egy ideig, majd elengedtem. Aztán a Vegasztrománia tavaly első lett a Goldenblog gasztro kategóriájában, és ennek kapcsán keresett meg a kiadó, hogy csináljunk könyvet.
Mikor kezdődtek a könyv munkálatai? Hogy telt ez az időszak, a tervezést követően minden nap főztél és fotóztál, kellékeket kutattál a fotókhoz stb., vagy hogyan képzeljük el ezeket a heteket?
BA: Ezek inkább hónapok voltak, körülbelül 9. Tavaly télen kezdtem el a tervezést, tavasszal tisztultak le az addig felgyülemlett ötletek, majd nyáron – amikor már csak erre koncentráltam – kezdődött a látványos része, a főzés, fotózás, írás. De jellemző az egész időszakra, hogy ezzel keltem, ezzel feküdtem, és volt egy jegyzetfüzetem, amibe az ötleteimet gyűjtöttem. Félálomban, utazás közben, mindig és mindenhol, amikor és ahol jött az inspiráció.
Milyen koncepció alapján válogattad a recepteket, készítetted a képeket?
BA: A könyvben egy alapfelfogást, egy átfogó képet szerettem volna megmutatni olyan receptekkel, amik mégis túlmutatnak a megszokotton.
Hol és mikor fotóztál? Mindet külön a könyvhöz alkottad, vagy néhány visszamosolyog korábbi blog bejegyzésekből is?
BA: A nyári délelőttjeim, koradélutánjaim voltak a fotózásra legalkalmasabbak idő-, és fény szempontból, és a kertem volt a műtermem. Minden a könyvhöz készült, s bár van egy-két recept, ami ismerős lehet, azokat is átdolgoztam, és teljesen új koncepcióban stylingoltam, fotóztam.
Nagyon változatosak a kellékek, feliratok a képeken, mégis nagyon egységes a könyv. A válogatásban, elrendezésben segített valaki, vagy teljes mértékben a saját „játékod”? Honnan származnak a kiegészítők?
BA: Az évek folyamán elég sok kellékem felgyülemlett, nagyrészt ezeket használtam, de a könyvben felbukkannak a Vintage Bazaar tányérjai, és az Elek Anitával kifejezetten a Vegasztromániához megálmodott étkészlet prototípusai. És tetszik a „játék” szó, mert bár volt olyan nap, amikor nehezebben komponáltam, többnyire ihletett állapotban voltam, és sokszor segítségemre volt a „véletlen” is különböző alakokban (pl. anyagok, újságkivágások) felbukkanva.
És a hangulatfotók mikor és hol készültek? Néhány képen más is felbukkan Rajtad kívül… róluk mit lehet tudni, miért volt fontos számodra az ő jelenlétük is?
BA: Egy számomra nagyon kedves helyen, a Káli-medencében készültek, ahová időnként elvonulok kipihenni az egyébként imádott várost. Nem volt kérdés, hogy olyan helyszínek jelenjenek meg a könyvben, amik teljesen hozzám kapcsolódnak, amik egy kis belátást engednek a világomba. A fotókon felbukkanó emberek a barátaim, akik direkt, vagy „véletlenül” éppen ott voltak, ahol kellett…
Kik segítettek a munkában?
BA: A könyvben megjelenő grafikákat Moravszki Kata készítette, akivel már több kiállításon is együtt dolgoztunk, és aki már készített recept illusztrációt a blogra. Az életképeket Erdőháti Áron fotózta, akivel szintén nem új keletű az együttműködésünk, és akinek a stílusa nagyon passzol a Vegasztrománia világába. És természetesen nagyon sok segítséget kaptam a kiadó munkatársaitól, Osvárt Judittól és Baráth Dávidtól.
Hány recept található a könyvben? Ezek mind újak, vagy valamelyik a blogodon is olvasható?
BA: A könyvben 75 recept található, mind újak, egy-két recept akad csak, melyek egy kis átdolgozással kerültek be a könyvbe, mert annyira jellegzetesek és kihagyhatatlanok.
Melyik oldal a legkedvesebb a számodra?
BA: Több kedvencem is van, de talán legjobban azt az oldalt szeretem, ahol megjelenik az „Egy revügirl színpompás élete” felirat, egy a dédimtől maradt gobelin hátuljában megtalált 1927-es újság cikkének címe. Ebben annyi minden benne van, hogy mindig elmosolyodom, amikor meglátom.
(fotó: United Photographers)
Amikor a „connect with yourself” mottó kipattant a fejedből, milyen hangulatban voltál? Milyen gondolatok mentén jutottál a mottóhoz? Mit szeretnél üzenni vele?
KS: Azok a szavak, mondatok, amik megjelennek időről időre a ruhákon, mindig azt az állapotot tükrözik, amiben éppen vagyok. Most haladok „befelé”. Ami mostanában foglalkoztat az az önismeret, a haladás és fejlődés, és ennek érdekében a változtatás. Ez nyilván szubjektív, de a lényeg, hogy a legvégén mosolyogjon az ember… Mindez nem könnyű, de hatásos és egy új világ nyílik meg ilyenkor. Jó látni, hogy azzal, hogy felismer az ember dolgokat és változtat rajta, azzal jobb lesz minden. Ez energia és kitartás kérdése. Muszáj haladni az úton, és nem mindegy hogyan. Egyben ez ilyenkor FLOW is. Mint ahogy a tavaly őszi üzenet volt: „Living in the flow”. Tehát ez egy próbatétel magam felé, aminek a konklúzióját kifelé is kommunikálom. Titkosan, de az üzenet azt hiszem, átmegy a vásárlóknak. Igénylik a betűket, van, hogy már előre kérdezik, hogy az új kollekció mit üzen majd???
Hogyan születik egy új kollekció? Eszedbe jut egy forma, majd erre épül a többi darab is, vagy foglalkoztat egy gondolat, s ehhez tervezed a ruhákat? Ezúttal miből bontakozott ki a kollekció?
KS: A kollekció darabjai olyan fazonok, amelyeket szívesen hordanék, és még nem lógnak a szekrényben. Ilyenkor megcsinálom, a saját kedvem szerint formálom, alakítom, amíg olyan nem lesz, mint én. Ha már teljesen a sajátomnak érzem, akkor jöhet a következő darab. És ugye a fantázia végtelen… szárnyalni kell, és néha meg kell találni azt a pontot, és oda kell tenni a lista végére. A mondatok és azoknak a kivitele, hogy hogyan jelenjenek meg a ruhákon, az érzésből jön. De mindig passzol és a végére összeáll a modell, az anyag és a mondat. Jó látni, amikor megszületik a fizikai valóságban, ami előtte csak gondolati és energiaszinten élt bennem.
Milyen szavakkal jellemeznéd az új kollekciót azon kívül, hogy egyszerű, letisztult, spontán? Miben rejlik a különlegessége?
KS: Az „egyszerű, letisztult, spontán”, az a NON+ mottója, nem csupán a mostani kollekció mottója. A mostani kollekcióval kicsit szélesíteni akartam a célcsoportot, ezért valamivel nőiesebb és elegánsabb darabok is megjelentek a kollekció kínálatában. Fontosnak tartom, hogy a sportos megszokott alapvonal mellett mindig legyen valami meglepetés és megújulás a márkában és annak kínálatában. Így most a NYD által tervezett ékszerkollekció az, amivel megjelentünk a ruhák mellett, illetve a MOM-ban található boltban mindig vannak elegánsabb anyagból készült alapfazonok is, limitált számban, amit csak ott érhetnek el a vásárlók.
Melyek az új színek?
KS: A fekete, fehér és szürke szín mellett a piros szín is már alapszín a kollekciókban. Idén ősszel a lila szín jelent meg pluszban, de szinte minden fazon rendelhető a pamut színskálából, ami most már 17-féle színt tartalmaz.
Milyen Péterfy Borival dolgozni?
KS: Borival könnyű dolgozni, és egyben vicces is. Vidám, laza és jókedvű az életben is, nem csak a képeken. Nem kell állítgatni és instruálni, tudja mi áll jól neki és tudja magát „használni”.
Az ékszer ötlet kapcsán ki keresett meg kit? Együtt találtátok ki Nyikos Dórival a formákat, színeket, anyagokat? Miért passzolnak a Non+ ruhákhoz?
KS: Dóri ékszereit nagyon szeretem, és nem mellékesen ő is gyakran jön a boltba NON+ ruháért. Így mivel a hasonló a hasonlót vonzza, és magam is az ő ékszereit hordom a ruhákhoz, megkérdeztem csinálna-e ékszereket a következő NON+ kollkecióhoz. Igent mondott, és a végeredmény nagyon jó lett. Passzol a ruhákhoz az ékszerek anyaghasználata, formavilága és egyszerűsége, amiben persze ugyancsak van valami +!
