Számos szokás rabja vagyok, az egyik például, hogy minden héten megnézek egy kiállítást, így természetesen ez a hét sem jelenthetett kivételt. A kiállított remekművek közötti távolságot ezúttal azonban nem sétálva, hanem hullámokon suhanva tettem meg, hiszen a Városligeti Csónakázótó Művészet a tavon című tárlatát vettem szemügyre.
Tavak, folyók hullámain ringatózni mindig igazán kellemes érzés, a városligeti vízfodrok pedig az átlagnál is felejthetetlenebb élményt szereztek, hiszen a romantikán túl kultúrát is nyújtottak a ladikok közt megbúvó szokatlan szobrok. Az olykor-olykor felcsendülő majomvisításról már nem is beszélve… 🙂
Pad, lámpatest, autó, madáretető, mobilvécé. Nap mint nap találkozunk az említett tárgyakkal… a szárazföldön. Vízen kiállítva azonban egészen új érzéseket és gondolatokat váltanak ki belőlünk. Falak helyett fák koszorújában új értelmet nyernek a szobrok. Több figyelmet és időt szentelünk itt nekik, kíváncsi tekintettel fürkésszük őket hosszasan, s egészen közel csónakázva meg is érinthetjük őket (persze öleléssel csak párunkat tiszteljük meg, nehogy boruláshoz vezessen a túlzott kultúrszomj).
A Szépművészeti Múzeum vízi tárlatán 17 ország 25 kortárs európai művész – köztük öt magyar – alkotása látható. A különleges kiállítás célja, hogy bemutassa a magyar értékeket Európának, az európaiakat pedig a magyaroknak, s persze az ide érkező turistáknak.
A finn Tea Mäkipää ferde házikója megállásra készteti a kapitányokat, mely a víz erejére hívja fel a figyelmet. Azt szimbolizálja, hogy a víz mindent körbevesz. Fontos, hogy óvjuk, védjük, figyeljük a hatásait.
A tavon a mobil vécé funkciója is átértékelődik, hiszen a német Via Lewandowsky Intergalactica vécéje nem szokványos hangokat ad ki, ha megközelítjük.
Fokozta az élményt, hogy a madarak énekéhez néha az állatkert lakóinak szólama is csatlakozott.
A 20 ezer négyzetméternyi vízfelszínen kikötöttünk kevésbé megszokott elemeknél is, mint például a betűkből álló acélembernél és a Duna-kavicsok alkotta hóembernél, valamint belecsimpaszkodtunk az olasz Mimmo Roselli köteleibe is, melyek a víztükröt kötik össze a Vajdahunyad vár tornyával, amire egyébként talán nem is fordítanánk kellő figyelmet, így azonban egycsapásra a kiállítás részévé válik.
Az egyik legizgalmasabb szobor a spanyol Jaume Plenska betűkből összeállított acélfigurája, mely négy tonnányi kövön áll. Mindenképpen érdemes körbehajózni!
A négy egymáshoz kapcsolódó autó installáció Kicsiny Balázs remekműve, amely a 2005-ös Velencei Biennálén látható korábbi művének továbbfejlesztése. A híd közelében úsznak Németh Ilona kertjei is, melyeket minden nap más ápol, hiszen a szervezők felhívására sokan jelentkeztek a virágok locsolására.
Az úszó szobor egyébként magyar találmány, Pán Márta, a Franciaországban befutott, három éve elhunyt magyar művész készített először vízen lebegő szobrot 1961-ben. Hasonló tárlatot már láthattatok a tavon 2000-ben, akkor azonban „csak” hazai művészek munkái ringatóztak.
Az úszó tárlat megtekintése kellemes testmozgás is egyben, főleg erős szélben. Szerencsére a tóparti asztaloknál vagy a móló színes babzsákfotelei mellett ebédet/vacsorát is fogyaszthattok, vagy a fák árnyékában szunyókálhattok is, mielőtt néhány méterrel odébb visszacsöppentek a valóság megszokott autói és vécéi közé.
Az úszó szobrok között szeptember 5-ig csónakázhattok. Naplemente után is érdemes evezni egyet, hiszen Kelemen Zénó Gömbölyített hurok alakzata este nemcsak vízen, de fényárban is úszik!
