Ugyan Bánkot nem öleli folyó, mégis sziget, mégpedig az idilli nyugalom szigete. A Bánkitó Fesztivál idején határait kutyakonvojok és bringasorok jelezték, melyek között hangos fesztiválozók helyett mindenütt harmóniába botlottunk. A nógrádi ropi szülőföldjén 2 keréken, 2 vagy 4 lábon, sőt, még bottal is mosolyogva keringett minden lény a tó körül.
A víz itt is adott, partján azonban por helyett kutyaszőr szállt, a szédítő tömeg helyett pedig pattogóan szaladgáló gyerekek és hullócsillagok látványába szédültünk bele. Elmaradtak a zsákmányokban gazdag üzletsorok is, de egy percig sem BÁNKódtunk :-P, saját kezűleg barkácsolhattunk ugyanis ékszereket. Ha esetleg szem elől tévesztettük egymást, gyorsan összeakadtunk, hiszen még a legnagyobb színpadnál sem állt akkora tömeg, mint a Sziget Fénybódéjánál, jessz. Örültünk a csodás tájnak, a buja színeknek, a képmezőt átszelő kacsáknak, a helyi Moszkva téren fellépő Realistic Crew-nak, Fixi 4-nak és Ponzának, a kabócák zúgását és a meteor felrobbanását elnyomó The Qualitonsnak, no meg a Köztársaság térnek, ahol a buszos Robur fenegyerekek szolgáltatták a tornacipőalávalót. A muzsikán kívül filmvetítéseket, színházi előadásokat, kiállításokat is élvezhettünk, valamint különféle workshopok, túrák és kalandpark csábított mókára.
A három helyszín között ingázva egyik reggel Mari nénihez, a 82 éves bánki celebhez is szerencsénk volt, aki nyilatkozott is a Stilblognak, úgy bizony! Elmesélte, hogy fénykorában csodásan rajzolt, ruhákat és szép motívumokat tervezett, sőt, még babákat is pingált. Azt sajnos nem tudta megmondani, hány lakosa van Bánknak (egyébként 700), de arról lelkesen mesélt, mennyire szereti a fesztiválokat. Alig várta, hogy este ismét a tóparton sétálhasson. (Elhívhatnánk valamikor a Calgary-ba, nem?)
A családias fesztiválon bungee jumping állvány helyett újrahasznosított palackpók ágaskodott a magasba, reflektorok helyett pedig hangulatos, színes lampionfüzérek csüngtek falról, fáról, bárpultról, kutyáról, szintén az újrahasznosítás jegyében. A tó mélyén alighanem öko trambulinokat is elhelyeztek, oly magasra katapultáltak azok a pufi pikkelyesek, akik minden csobbanásnál megkérdezték: „Este belógatsz?”
A sátorhely persze nem biztosíték az alvásra, de Bánkon nem is kell aludni, hamar észhez tér az ember az itt-ott váratlanul felbukkanó Puszi zenekartól. A vidám, tábortűzi beatzenét Prosztó, Suttyó, Bunkó és Tapló szólaltatta meg. Bánkon sem Whitney Houston, sem bádigárdjai nem jelentek meg, örülhettünk viszont magyar hangja (Ivi) exkluzív koncertjének.
A tó mentén Mari néni mellett a ritmikusan ismétlődő apró stégek is tartogattak meglepetést számunkra, a Bánkitó Fesztivál 2011-es pályázati kiállítását kivitték ugyanis a szabadba. A napfelkeltét például a füvesített stégről csodáltuk meg, majd a reggeli elfogyasztásához a csillogó CD-lemezekkel teleaggatott példányra vonszoltuk át elnehezedett testünket.
No persze picit később már képesek voltunk kolbászos és sajtos-tejfölös lángost csámcsogni a helyi Starbucksban (Nádas Kemping kávézója), de ekkor már tényleg úgy dagadt a hasunk, mint a Trafó Bálna a templom kertjében (szép átkötés volt, nemde? 🙂 Az átlátszó bálnasátornak köszönhetően a programok kívül és belül egyaránt élvezhetők voltak.
Érdemes egyébként felkelni (vagy nem lefeküdni) hajnali 6-kor napfelkeltét nézni, hiszen ekkortájt huncut ködgombócok hömpölyögnek a hullámok felett. Nesze neked füstgép. Majdnem ilyen romantikus hajnalban a kiskocsmában – kávébabot sosem látott – kávét kortyolgatni a bánki vérnyomásfejek koszorújában.
A harcsákkal teli tó partján még Harcsa Veronikával is összefutottunk, majd stílusosan a Harcsában tömtük meg a pocinkat kalóriamentes fesztiválkoszttal. Életerőnket a Cellux Csoport művészeti foglalkozásán nyertük vissza, ahol hulladékok felhasználásával, kemény munkával hegesztettünk kulcstartót, fülbevalót és kitűzőt. (A Celluxos lányok kitartó asszisztálását ezúton is köszönjük!)
Már alig várjuk, hogy ismét Bánkon kirándulhassunk, hóban, fagyban, napsütésben, bármikor! Tekerjetek vagy vezessetek oda Ti is!
